Minden bizonnyal a témája miatt vettem meg valamikor a pici NDK-s olvasmányt, valamelyik trójás korszakomat élhettem - vicces, hogy ez már elmúlt, ehhez képest idén ez a második, témával kapcsolatos könyvem, és lesz egy harmadik is, mert szeretném David Gemmell olvasatában is megismerni, meg magát Gemmellt is végre. Egyébként azért esett a Kasszandrára a választásom, mert úgy emlékeztem, beleraktam a Várólistacsökkentésbe - hát a nagy lópikulát, bizonyára csak akartam, vagy valamelyik szűkített listán szerepelt, hogy aztán kiszórjam. Persze, tragédia nem történt, de alig bírtam rávenni magam, hogy VCs-s könyv közelébe menjek, mire jól pofán csapott a saját lustaságom.
A trójai háborúnak vége, a csodás várost elpusztították, lakóit, harcosait rabszolgasorba kényszerítették vagy megölték (a néhány túlélő pedig elmenekült Aineiász vezetésével). Kasszandra többedmagával Mükénébe hajózik, a kíváncsi tömeg sorfalai között szekéren viszik a hírhedt jósnőt az oroszlános kapu felé. Tudja, hogy nemsokára meg fog halni. Ő, és a gyerekei is. Ebben a rövid szakaszban ismerjük meg a történetét, ill. kusza visszaemlékezését az életére.
Felmerült bennem a kérdés, hogy az ide-oda kapkodó stílus vajon az írónő sajátja, vagy csak a jelenlegi főhős miatt alkalmazza, akit ködösen körülírt különféle rohamok, eszméletvesztések (látomások?) gyötörnek. Egyfajta homályos tudatfolyam-technikát alkalmaz, amit nem egyszerű követni, és megkönnyíti az olvasó életét, ha a trójai háború eseményeivel és szereplőivel tisztában van. Gonoszul hangzik, de Kasszandra monológja meglehetősen... öregasszonyos volt, az pedig halálra idegesített, hogy a kérdőmondatok, felkiáltások ponttal vannak lezárva, nagyon monotonná tette a szöveget.
Ha nem lett volna ilyen rövid, biztos, hogy nem olvasom végig, rettenetesen untatott a főhős/az írónő összefüggéstelen
Ui.: Elég nagy baki, hogy egy ókori görög időben és környezetben játszódó történet akkor élet szereplője azt mondja, hogy leszedték róla a keresztvizet. Kasszandra tényleg nagy jós volt.
Eredeti cím: Kassandra
Sorozat: Világkönyvtár
Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 1986
Fordította: Gergely Erzsébet
Ár: Antikváriumokban olcsón elérhető
Nekem tizenéves (?)korom egyik nagy kedvence volt, igaz irodalomszakosként megtanultam a nehezebb szövegeket is ertelmezni....dw hogy miért volt kedvenc? Hát az örök dilemma miatt: mit ér az olyan jóslat (tanács, előrejelzés stb) amit nem hallgatnak meg?! Micsoda kín már ez! Helyettesítsd be: látod, hogy egy szeretted a vesztébe rohan, mégse tudod megállítani, sőt még te vagy a rossz, ha szólni mersz neki...
VálaszTörlésSzerintem a szólás elírasa pedig gyanítom fordítói hiba.
De köszi, hogy felhívtad rá ujra a figyelmem, lehet, újra fogom olvasni friss szemmel.