Dennis Lehane Kenzie-Gennaro sorozata
Tudni kell, hogy ritkán engedek a spontán késztetéseknek, szeretek haladni az ismét hegynyi méretű olvasatlan könyveimmel. Idén égető vágy tört rám, hogy kivételesen félretettem az erős kontrollmániámat és újra belevetettem magam a mocsok bostoni bűnügyekbe. Annyira, hogy ma a Sötétség, fogd meg a kezem jött velem a trolira, neeem a sok vadiúj könyvem egyike, és nem is Ilweran egyik kölcsönkönyve [csak az ment meg a bűntudattól, hogy nála is vannak túszok - persze addig parkolnak nála, ameddig szeretné]. Mellesleg olyan régen olvastam, hogy újdonságként hat a történet nagy része.
Ui.: Tetszik az a régvolt szokásom, hogy a jegyzeteimet a könyvekben hagytam, jó érzés, mintha egy régi barátot üdvözölnék.:D
Silvia Avallone: Acél
Az olvasók annyira nem szerették az olasz írónő első regényét, de engem azonnal hanyatt döntött. Ez a Toszkána nem szép világ, de a különböző elemek ellenére annyira ismerős a környezet, hogy hajnalig olvastam anno.
Charlotte Brontë: Jane Eyre
Szegény hosszú évek óta szeretne újraolvasódni, egyszer talán el is jön az ideje.
Gerald Durrell: Az istenek kertje
Ha nyár, akkor Korfu, nincs mese. És ezt a részt még csak egyszer olvastam!
Alice Hoffman: Itt a Földön
Hoffman eme regénye erősen mostohagyerek az olvasók között - egyszer arról is írni fogok, milyen gyermeteg hozzáállás kizárólag a szimpatikus szereplők miatt szeretni egy könyvet -, de emlékeim szerint nekem ez is bejött, bár Hollist annyira gyűlöltem, hogy püföltem a könyvet.
Alice Hoffman: Hetedik mennyország
Bocsássatok meg, rajongó vagyok, nem tehetek róla, gyengék az idegeim.
Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma
Csúnya Európa, elölről kezdte a sorozat kiadását, az életben nem jutunk el a Marináig! Ettől függetlenül is vágyom vissza ebbe A szél árnyékánál jóval sötétebb történetbe.
Joanne Harris, mint olyan
Akármennyit is változott az évek során az ízlésem, a fő gerincet alkotó Hoffman-Zafón-Harris, meg egyéb mágikus szerzők imádata tizenéves korom óta megmaradt. Harristől jóformán bármi jöhet, az Urak és játékosok meg a Csokoládé jutott mostanában eszembe, de akár a tavaly olvasott Ötnegyed narancsot is szívesen elővenném.
Tudom, hogy már unalmas, de Harrist miért nem folytatja valamelyik kiadó? Nem hiszem el, hogy aaaa (nem, nem írom le, hogy arra a rengeteg szarra) ekkora igény van, Harrisre meg nincs, holott őt nem dobálták az ember után 9+1 akcióban.
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan
Az imádott, a leginkább önkifejező kedvenc könyvem, ha olykor fáj is.
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Ez a hömpölygő, mágikus gyönyörűség! Igen-igen, ez a gyengém.
Itt és most befejezem a listát, mielőtt az összes kedvencemet újra akarnám olvasni.
(Írhattok ti is ilyen postot, gyorsan megy és szeretném olvasni.;)
+1: Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
Egyértelműen az a könyv, amit jó darabig még nem szeretnék újraolvasni, habár néhány naponta eszembe jut. Ma a metrón az új, piros borítós kiadását olvasta mellettem egy nő - fájt látni, milyen trehányul bánik a könyvvel, a védőborító ujjnyi hosszan felhasadt -, és azon gondolkodtam, vajon mennyire érzi át, egyáltalán, ő milyennek látja ezt a történetet? Ahány ember, annyi nézőpont, annyi Kevin.
+2. Dorit Rabinjan: Lakodalmaink
Sokszor keserű, de nagyon otthonos-egzotikus asszonyregény. Van egy enyhe erotikus felhangja, mintha buja parfüm lengené be. Keserű azért, mert ezeknek a lányoknak annyira másképp alakult volna az élete, ha a szülők észrevesznek bizonyos dolgokat és megbeszélik velük. Abszolút nem értek a gyerekekhez, de még nekem is nehezemre esett, hogy gondolatban ne rázzam meg az anya vállát, hogy "Vedd már észre, hogy a szakadék felé haladnak! Ki állítja meg őket, ha nem te?". Ennek ellenére az újraolvasós kategóriába tartozik.
Egyértelműen az a könyv, amit jó darabig még nem szeretnék újraolvasni, habár néhány naponta eszembe jut. Ma a metrón az új, piros borítós kiadását olvasta mellettem egy nő - fájt látni, milyen trehányul bánik a könyvvel, a védőborító ujjnyi hosszan felhasadt -, és azon gondolkodtam, vajon mennyire érzi át, egyáltalán, ő milyennek látja ezt a történetet? Ahány ember, annyi nézőpont, annyi Kevin.
Sokszor keserű, de nagyon otthonos-egzotikus asszonyregény. Van egy enyhe erotikus felhangja, mintha buja parfüm lengené be. Keserű azért, mert ezeknek a lányoknak annyira másképp alakult volna az élete, ha a szülők észrevesznek bizonyos dolgokat és megbeszélik velük. Abszolút nem értek a gyerekekhez, de még nekem is nehezemre esett, hogy gondolatban ne rázzam meg az anya vállát, hogy "Vedd már észre, hogy a szakadék felé haladnak! Ki állítja meg őket, ha nem te?". Ennek ellenére az újraolvasós kategóriába tartozik.
Én írnék ilyen posztot, de a Te listád 95%-ban lefedi az enyémet :) Harrisre nagyon vágyom mostanság, Urak és játékosok be fog szerintem csúszni. Jane Eyre azóta piszkál újra, amióta A bánat ízét elolvastam. Hoffman - én nagyon szerettem az Itt a Földönt. Pont azért, amilyen volt. Az élet nem habos torta, a szerelem sem mindig bárányfelhő meg rózsaszín köd, de azt hiszem én is elvakult rajongója lettem :)
VálaszTörlésÉs az Acélt is jó volt olvasni, odavágott rendesen. Az is megérne egy újrázást.
Az utolsó kettőt meg még nem olvastam :)
Az nem baj, kifejezetten örülök neki.:)) A bánat ízére miattad lettem kíváncsi, mert az I.P.C. könyvei iránt elég bizalmatlan vagyok.
VálaszTörlésDe jó! Elég durva könyv, de az emberek durvaságokat művelnek egymással...
Tekintve a listabeli egyezéseket, szerintem tetszenének neked.
Áá, de jó poszt... Nagyon Amadeás könyvek.
VálaszTörlés9+1 akció, hát igen, meglepő, hogy Harrisre még senki nem csapott le, kíváncsi lennék, mi állhat ennek a hátterében.
Gondolkozom majd a saját listámon.
"Hoffman eme regénye erősen mostohagyerek az olvasók között - egyszer arról is írni fogok, milyen gyermeteg hozzáállás kizárólag a szimpatikus szereplők miatt szeretni egy könyvet" Ezzel teljesen egyetértek, valószínűleg akkor ugyanúgy értünk, és nagyon várom már a posztot róla. Most amúgy képzeld, elegem lett, és rendeltem egy angol Hoffmant, a The Third Angelt :) nagyon várom!
VálaszTörlésHarris is nagy kedvenc :) Nálam az ilyen "minden évben minimum egy kötet kell tőle" szerzősor a Hoffman-Allen-Harris(-Sparks, nye :D).
*érzünk :)
VálaszTörlésTúszcsere :) ha ez vigasztal, én is mindig megígérem a tieidnek, hogy sorra kerülnek aztán hazaengedem őket, de mindig jön vmi más.
VálaszTörlésNekem mostanában A hollókirály jut eszembe sokszor, meg az Amerikai istenek, fantasy féltéglákra vágyom úgy tűnik :) de idén az újraolvasásra fordítandó időmet elviszi a Woolf-projekt, más nem hiszem hogy belefér már.
A Kenzie-Gennaron nagyon jót nevettem, pont az Arkangyalt olvasom, elsőre teljesen a Lehane könyvekre emlékeztet a hangulata, érdekes hogy pont most került elő nálad :)
katacita: És az jó vagy rossz?:D
VálaszTörlésÉn is, szerintem Harris piacképes szerző, de a volt kiadója és a többi lehet, hogy máshogy látja.
Oké, várom.:)
Üstökös: Hú, várjál, mert ez lehet, hogy több évnyi projekt.:) A gyermeteg szempontoshoz szimplán idő kellene, nem tudom, mikor lesz...
Sarah Addison Allentől nagyon bírtam a Waverley-t, aztán estek nálam a pontszámok.
Felőlem annyi Sparksot olvasol, amennyit szeretnél.:))
Az "értünk" is jó ide sztem.:)
Ilweran: Nem baj, én is ezt csinálom.:)
Nekem meg folytatni kellene VW-t, de mindig jön vmi más. Ha tíz könyvet tudnék egyszerre olvasni, talán haladnék is.
Óóóóó, ez nagyon jó hír! *-*
Jó ötlet ez a lista, lehet, hogy összedobom én is :)
VálaszTörlésAz Itt a földönt nem kedvelőkhöz tartozom (bocsi), de nem csak a karakterei miatt, vagy mert nem szimpatikusak, hanem mert kidolgozatlannak éreztem a regényt, és halálosan idegesített hogy ki milyen pulóverben van :D :D
A szereplős posztra amúgy nagyon kíváncsi lennék én is. :) Most a Védtelenült olvasom, és nagyon tetszik, és pedig iszákos, meg állandóan cigiző szereplők vannak - ami meg antipatikus. ;)
Harris... hmmm, érdekes, tényleg miért nem veszi át senki? Szerintem vinnék a régieket, újakat is. Talán drágák a jogok? Vagy hogy megy ez ilyenkor?!
Írtam posztot :)
VálaszTörlésKíváncsi lennék rá.:)
VálaszTörlésLehet, hogy már nekem se fog annyira tetszeni, mint anno, majd meglátjuk. De egy pulcsira még én is emlékszem.
Hát, attól, hogy valaki cigizik vagy iszik, lehet jófej. Nekem ez alól az alkoholista a kivétel, aki öntudatlanra issza magát rendszeresen.
Fogalmam sincs. Oké, biztos drága, de ez nagyon sok szerzőre igaz. Attól is függ, hogy milyen a megállapodás a szerző és a magyar kiadó között, de sztem az Ulpius, ha JH komplette nála volt, boldogan eladta. Ha meg könyvenként megy Harrisszel a szerződés, akkor ez se lehet akadály.
(Remélem, nem írtam hülyeséget...)
Hmm, azért itt a Hiekkapelto könyvekben elég durván nyomják, Anna az előbb is olyan részegre itta magát, hogy nem emlékezett hogy kivel ment haza és kivel feküdt le, jujj. Aztán ő a főszereplő nyomozó :D A cigi meg szintén zsinórban megy. Persze lehet jófej a dohányos-piás is :))) hány ilyen van, csak most példának hoztam, hogy épp olyat olvasok, ahol kicsit antipatikusak ezek a dolgok, és mégis jó a könyv, tehát nem ítélem meg csak ez alapján. :)
VálaszTörlésIgen, én is valahogy így gondoltam végig a JH ügyet, nem tudom írtunk-e, gondoltunk-e hülyeséget benne. Mindenesetre jó lenne, ha valaki átvenné, biztos lenne piaca, elég népszerű szerző, és lesznek még könyvei biztosan :)