2016. augusztus 5., péntek

Kicsivel félév után

Egy ideje érlelődött bennem ez a korcs számvetés, aztán megláttam PuPilla körbepostját - nem vagyok hajlandó tagnek nevezni - és észbe kaptam, hogy a pontos félévi zárásról már lecsúsztam. Annyira nem nagy baj, mert csak örömködni szeretnék egy sort afelett, hogy mennyi jó könyvet olvastam már idén.
Voltak kiemelkedőek, egetrengetőek:
John Banville: A tenger Michael Cunningham: Az órák Peter Buwalda: Bonita Avenue Dan Simmons: Ílion Joanne Harris: Aludj kislány
Anna Gavalda: Vigaszág Dennis Lehane: Egy pohárral a háború előtt Michael Chabon: Jiddis rendőrök szövetsége Joyce Maynard: Otthon a világban David Gemmell: Trója – Az Ezüst Íj Ura I-II.
Helen Macdonald: H, mint héja Julie Orringer: Légzőgyakorlat fuldoklóknak Elizabeth Strout: Amy és Isabelle Caroline Knapp: Pia Cheryl Strayed: Vadon
Baráth Katalin: Arkangyal éjjel Robert Galbraith: Gonosz pálya Shirley Jackson: Sóbálvány Stephen King: Tortúra Alan Moore – Dave Gibbons: Watchmen – Az Őrzők

Év elején még a férfiszerzők domináltak, az utóbbi időben viszont előre törtek a nők. Van szépirodalom, sci-fi, sok krimi, virágzanak a lélektani regények, és versenyzik egy képregény is! Az Aludj kislány és a Vigaszág már azért is jó emlék, mert nosztalgiáztam velük, hat évvel ezelőtt mindkettőt félbehagytam, most pedig bekerültek a kedvencek közé. Lehet, hogy Lehane-t nem illett volna betenni, mert újraolvasás volt, de ő nem maradhat ki. A női sorsok, amelyek nálam "életregény" címke alatt futnak, elég sokan vannak, Az óráktól kezdve akár az Arkangyalig. Az Amy és Isabelle rejtőzködő kincs volt, a Sóbálványhoz hasonló impulzusvásárlás és fasza élmény. Mindkettőnek elég nyomasztó a hangulata, a történetek hétköznapiak, valamiért közel áll hozzám ez a kombináció. Megértem, hogy ha valaki más világba akar elröppenni a hétköznapi gondok elől, de néha megnyugtató, hogy nemcsak én követek el hibákat, agyalok apró hülyeségeken.
Tulajdonképpen mindegyik meglepett, hogy mennyire tetszik, de a Trója, a Légzőgyakorlat fuldoklóknak és a Sóbálvány különösen. Gemmell szinte dróton rángatott, zsinórban elolvastam a három vaskos kötetet és képes lennék kétszer ekkora trójai mennyiséget felzabálni. Hasonló, gyermeki rajongásba taszított a Tortúra, aki szintén az újraolvasottak számát gyarapítja. Az Arkangyal éjjel nem semmi könyv, a szokatlan narrátor és a mai környezet kombinációja miatt a mai napig eszembe jut. A H mint héja, Pia és Vadon hármas a szülők elvesztése miatt kisiklott életű nők különös hármasa.
Az, hogy Cormoran Strike és Robin tarolt a Gonosz pályával, szerintem más rajongó esetében sem kérdéses. Az viszont meglepő, hogy Lionel Shriver nem szerepel a listán, pedig a Nagytestvér jó könyv, de a fő témája ezúttal nem szaggatott darabokra, és a megoldás se ízlett annyira. Rendkívül furcsa érzés, de valaki olyan kedves, hogy szülinapra megajándékoz majd az Ennyit erről c. művével - na, az majd alaposan falhoz fog vágni, valószínűleg nem is egyszer.

Voltak még ezenkívül nagyon jó kis könyvek - Tengeralattjáró Révfülöpön, Káli dala, Anyám ajándékai stb. -, de a fenti húsz az, ami kirobbanóan fantasztikus élményt nyújtott. Tekintve, hogy eddig 54 könyvnél járok, szerintem az arány nagyon jó.

Persze olyanok is akadtak, akik csalódást okoztak, az aprótól a kútmélyig:
Elif Shafak: Az isztambuli fattyú Svenja Leiber: Sipino Neil Gaiman: Felkavaró tartalom Christa Wolf: Kasszandra Mary Doria Russell: Verebecske
Andrea Molesini: Nem minden mocsok bécsi Kosztolányi Dezső: Aranysárkány Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról
Ők azok, akik nyugodtan kimaradhattak volna az életemből, kivéve a Felkavaró tartalmat az utolsó, A fekete kutya c. novelláért, ami jegyet váltott az Amerikai isteneknek a képzeletbeli várólistámra, pontosabban előrébb húzta néhány hellyel. Gaimannek nagyon jó ötletei vannak, de nagyon sokszor úgy érzem, csak megkapirgálja a felszínt, hozzádob néhány szép illusztrációt és kész, a közönség zabálja. Remélem, az Amerikai istenekkel alaposan megküzdött anno.
Az isztambuli fattyút nagyon félrepozicionáltam magamban, a Sipino iszonyú depresszív volt, a cselekménye széteső, nagyon nem találtuk meg a közös hangot. A Kasszandra a Trója-mánia miatt került elő, elavultnak és hangsúlytalannak éreztem. A Verebecske emléke már eléggé elhalványult, de az még megvan, hogy hiányoltam a tudományos megalapozottságot - nem mintha érdemben tudnám ezt értékelni, de a hiteles háttér minden mezei olvasónak fontos -, a kidolgozott világot, mintha az írónő csak pár dolgot átsatírozott volna a mi világunkban, és beledobott volna két idegen fajt. Néhány egyházi ember (férfi) felvetésétől a mai napig köpni tudnék: a főszereplő lehet, hogy élvezetből lett prostituált. Hát persze. Főleg annak fényében, korábban milyen életet élt és milyen állapotban találtak rá.
Annyira cuki, hogy nem bírtam kihagyni.
Forrás
Nem minden mocsok bécsi. Elvileg nagyon kellett volna szeretnem, de idegesítettek a szereplők, a történet nem volt eléggé kibontva, sokat bosszankodtam rajta és rövid terjedelme ellenére nehezen haladtam vele. Jaj, majdnem kimaradt az Aranysárkány! Még mindig nehezen hiszem el, hogy annyi jó novella, vers és három regény után ez nem klappolt, de ez van. A szerelemről és más démonokról: nagyon dühös voltam az ostoba szereplőkre. A hülyeség az egyik legnagyobb démon, ezt a mérhetetlen rosszindulatot, előítéletet és gonoszságot, ami a könyvben megmutatkozik, nem tudom máshogy nevezni.
Persze voltak, akik lehettek volna néhány fokkal jobbak, mint a Rengeteg; azért nem soroltam a fenti listába, mert nem volt totális csalódás (csak elég nagy pofára esés ahhoz, hogy fájjon), akárcsak a Baljós óra Márqueztől, a Gileaddal is sikerült néha egymásra hangolódni, meg A vak zongoristával is, akinek csodaszép a külseje, már csak ezért se adnám el. Az igazság a Harry Quebert ügyben kicsit elkaszálta magát a miriád hihetetlen fordulatával, a Leányrablás Budapesten már totál elhalványult, ő volt nekem az elmegy-egynek-könyv.

A várólistacsökkentéssel nem haladok. Idén 18 könyvet válogattam össze, mert eddig mind a 24 elolvasása nem sikerült, de a karcsúsított lista, attól tartok, szintén erre a sorsra jut. Néhány hete szinte az összes saját könyvemtől undorodom; tudom én, hogy jók lesznek, de egyik esetében sem érzem az elsöprő vágyat, hogy olvassam. A szervezetem könyvtárba akar menni, óh, hát persze.:) Remélem, visszatér majd a kedvem, mert az állandó, kb. 100-as várólistámat még mindig szeretném lefogyasztani.
Az elmúlt egy-két évben már nem foglalkoztat annyira a műfaji, nemzetiségi sokszínűség. Valamennyire törekszem rá, ahogy a férfi és női szerzők egyensúlyára is, de már írosgatom őket mániákusan. Arról is letettem, hogy a versek, drámák és képregények nagy számban képviseltessék magukat. A verseket szeretem, de a vaskos kötetek túl nagy terhet rónak az egyszerre-egyet-olvasó lelkiismeretemre, a képregényekben meg túl kevés nekem a szöveg.:D Klasszikus regényt talán még egyet sem olvastam, de nem bánom, ha majd megjön a kedvem, olyat fogok elővenni - elvégre 2016 az örömolvasás és örömfutás éve, ami a jó termést elnézve nem tűnik rossz taktikának.



8 megjegyzés:

  1. "a szervezetem könyvtárba akar menni" :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon tudatos és az észérveknek fittyet hányó, szeszélyes szervezetem van.:-)

      Törlés
  2. De jó féléves összegzés lett, és anyáááám, rengeteg a jó könyv, meg nagyon jó könyv, tök jól válogattál, adj receptet, hogyan kell! :D :D

    Amúgy, úgyis olyan hülye neve van a tagnek (bocsi), szóval simán nevezhetjük körbepostnak. ;)

    100-as várólista, hahhaa :D Nekem olyanom mikor lesz? szerintem 300 alá se fogok lemenni soha! :D
    A vcs-vel én se haladok... illetve most épp igen, mert fogtam egy vcs könyvet, ez az ötödik idén, de ez se annyira jön be. Persze azért befejezem. Ősszel meg rágyúrok, hogy a 12 meglegyen a listáról. A 24-es ábrándot idén nem kergetem. :) Majd lelkesítjük egymást, és neked is meglesz :D (vagy nem! :D )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi.:-) Főleg a kedvem döntött idén, nem a muszáj. Engedni kell néha a hirtelen ötleteknek is, a várólistára meg magasról tenni.:-) De, akinek 400 olvasatlan könyve van, azt erről aligha kell kioktatni.:-)
      Nekem beletörléssel tud sokat csökkenni, ezért is jó kevés könyvet venni.
      Idén nekem se lett olyan telitalálatos a VCs-lista, jövőre impulzívabb lesz, hátha akkor jobban fog menni.
      Hajrá, Pilla, megy ez nekünk! A 12 simán! :-)

      Törlés
  3. Na jójó, de hiába törlök bele, itt vannak a polcon. :D Mondjuk egy nagy selejtezést tervezek, mert tényleg több olyan van, amit nem hiszem, hogy el fogok olvasni, már nem is érdekel annyira... vagy pedig újra nem fogom elolvasni.

    A kedvet néha követni kell, főleg az örömolvasás évében ;) ez van :D

    Nem tudom miért sikerült így a vcs-listám most, de gyanítom, nem szar az egész, csak a rosszabbakat válogattam le róla eddig, olvasásra. :/ Most is szenvedek az Enyém a várral, pedig azt hittem ez felüdülés lesz, és hát... nem.
    Menni fog, persze. :))) Legrosszabb esetben szilveszter éjjel hajrázunk :D (nekem volt már olyan XD)

    VálaszTörlés
  4. Pakold be őket egy hátsó sorba.:) Nekem is rengeteg ilyen van, nem tudom, mit csináljak velük.
    Az Enyém a vár nem nagyon jön be eddig egyik ismerősömnek se, pedig hogy örültünk, hogy megjelenik magyarul...
    Nekem szerencsére nem, és ne is legyen.:D

    VálaszTörlés
  5. Ott vannak már. Kuksolnak hátul. :)
    Hmm, én is emlékszem, mennyien örültek a magyar megjelenésnek. Nekem már mióta porosodott itt angolul... meg a Száz meg egy kiskutyát és a Kutyák csillagát imádtam a szerzőtől gyerekként. De most úgy vagyok ezzel, hogy nem is az a bajom, hogy korábban kellett volna olvasnom - totál úgy érzem, hogy ezt kiskamaszként is untam volna.

    VálaszTörlés
  6. Vádló szemeket meresztenek a sötétből...
    Akkor sajnos nem neked való.:(

    VálaszTörlés