2016. augusztus 4., csütörtök

Valami nem stimmel - Shirley Jackson nyugtalanító világa


Shirley Jackson: Sóbálvány

Ez a kis kötet tökéletes példa arra, hogy az, ami pár embernek elmegy-egynek-élmény, másoknak - nekem vagy neked - fantasztikus telitalálat lehet. Semmit nem olvastam még az írónőtől, az értékelések alapján a Sóbálványt elkönyveltem magamban középszerű valaminek, amire nem érdemes figyelni - pedig nagyon is. A veszprémi Utas és holdvilág antikváriumnak köszönhettük egymásra találásunkat, szeretem az ehhez hasonló spontán vásárlásokat, amelyek egyben emléket is jelentenek egy-egy helyről vagy eseményről. A könyv, az idei nyaralás, Veszprém nagyon hangulatos óvárosa és igényes állatkertje már örökre összefonódik a memóriámban.
[Közben próbálok nem gondolni a többi, általam méltatlanul mellőzött könyvre...]

Ha író szeretnék lenni (ill. ha tudnék írni, khm...), Shirley Jackson lenne az egyik példaképem meg Valente, meg Rowling, meg.... Hihetetlenül passzol hozzám az általa ábrázolt atmoszféra. Az ő világa látszólag az általunk ismert, hétköznapi valóság, de ez a valóság képes egy pillanat alatt pár milliméternyit elmozdulni - ez az apró változás pedig elég ahhoz, hogy a világ egy félelmetes, barátságtalan hellyé váljon, ahol nem vagyunk biztonságban. A szereplők érzései is ismerősek; az émelyítő bizonyosság, hogy valami nagyon nincs rendben akár egy emberrel, akivel beszélgetésbe elegyedünk, akár a megszokott környezetünkkel. Bizonytalanság, a kívülállóság, kirekesztettség érzése; mindenki hirtelen egy csoportba tömörül és mi ott maradunk pőrén, védtelenül a kör közepén. Az ismertnek vélt dolgok ijesztő, idegen arcukat mutatják. Ezek az érzések alighanem mindenkinek ismerősek; próbáljuk őket a háttérbe szorítani, a tudatunk peremén bujkálnak, várva, mikor esünk pánikba. Az autóbusz novellában a vénkisasszony főszereplő a buszról leszállva ismeretlen helyen találja magát - nekem ez mélyen gyökerező félelmem.:) A démon-kedves főszereplője idegesen készülődik a házasságkötésre, és egyre kevésbé képes visszafojtani a baljós megérzést, hogy a vőlegény nem jön el. Hát amikor megtámad minket a fájdalom és szürreális színben tűnik fel minden? Amikor hirtelen az a benyomásunk támad, hogy egy hozzátartozónk testét felöltötte egy idegen ember?
A novellák között egy sincs, amelyet gyengének mondanék, maximum hétköznapinak, mint azElizabethet, de én szeretek apró-cseprő dolgokról, átlagos életekről, emberi kapcsolatokról olvasni. Jacksonnak még az ilyen novelláit is átszövi valami szomorúság, piszkos, kifakult színben láttatja a szereplői életét, akik hiába próbálkoznak, a céljaikat nem érik el. Persze vannak különösen erős, nagy pofont adó írások, mint a Sorsolás - pár oldal az egész, az utolsó néhány bekezdés úgy fejbe vágott, hogy elképesztően megundorodtam az emberiségtől. Ezt a novellát írásoktató kurzusokon kellene példának hozni, hogyan lehet minimális eszközökkel, szinte a semmivel világrengető feszültséget teremteni. Nekem személy szerint Az áruló jelentette a legnagyobb falhoz csapást, alig vártam, hogy a végére érjek és a saját megnyugtató közegemben találjam magam. A virágoskert is nagyon erős hangulattal bír, leheletfinoman sejteti a lehetséges problémák forrását és ügyesen ábrázolja az érzelmeket, még bizonyos meghittséget is keltett bennem a kis házikó révén. A nyaralók idillinek ígérkező, elnyújtott víkendezése szinte horrorba csap át a maga hétköznapi módján, és nincs egyértelmű vagy megnyugtató lezárása, ahogy szinte egyik SJ-novellának sem. A szikla már-már elvarázsolt történet, Angela Carter jutott róla eszembe.
Az írónő már akkor cicaszemüveget hordott,
amikor az még nem volt divat

Bizonyos szereplők meg (a kék öltönyös író, James Harris egész biztosan) át-átjárnak más novellákba, mégis távoliak, megfoghatatlanok maradnak, ami szintén nyugtalanító érzést kelt.

Nagyon magába beszippantott ez a kötet. Hiába volt komor, nyomasztó, hiába nem passzolt a nyaralás naptej-és vízillatú könnyedségéhez, nem tartottam szünetet az olvasásában. Azt akartam, hogy hasson rám, hogy elmerüljek benne, mert hétköznap fele ekkora hatással sem lett volna rám, amikor fél szemmel még alszom a metrón, a másikkal meg azt figyelem, hogy időben leszálljak.
Aki vevő a nyakatekert ízlésemre, olvasson Shirley Jacksont, szerintem megéri.

Eredeti cím: Pillar of Salt
Sorozat: Modern Könyvtár
Kiadó: Európa 
Kiadás éve: 1983
Fordította: Csák Gyula, Falvay Mihály, Gönczi Éva, Horváth Krisztina, Molnár Katalin, Pataricza Eszter, Réz Ádám, Ross Károly, Szőlőssy Klára
Ár. Kb. 400 Ft-tól elérhető (több mint 26 ezer példányt nyomtak belőle)


7 megjegyzés:

  1. Ujjongás - nagyon örülök, hogy tetszett a kötet (bár volt ilyen sejtésem), Shirley Jackson az egyik olyan szerző, akit ismerni _kell_ szerintem. Szerencsére ez a novelláskötet megjelenhetett tőle, de a regényeivel még mindig adós a magyar könyvkiadás...
    A Sorsolás egyébként odakint tananyag, és nemcsak írói kurzusokon. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan sok jó könyv van, ami magyarul még nem jelent meg, ezért is találom érdekesnek, h másoknak meg zsinórban jön ki a második-harmadik kiadása. Pl. Zafón. Én imádom, de minek A szél árnyékából négyféle verzió?
      Tök jó.:-) Félelmetes az a novella.

      Törlés
  2. "Ezt a novellát írásoktató kurzusokon kellene példának hozni, hogyan lehet minimális eszközökkel, szinte a semmivel világrengető feszültséget teremteni." Igenigenigen!
    Meg odaadni mindenkinek aki még mindig úgy gondolja hogy novellát az ír aki kevés egy regényhez :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, de értelmes mondatot írtam...
      Sztem novellát nehezebb írni. Oké, nem két évig tart, de a sokkal kisebb terjedelem megizzaszthatja a szerzőket.

      Törlés
  3. nekem valónak tűnik! (kinél olvastam én - író - hogy a példaképe Shirley Jackson? ráadásul horror témában.)

    VálaszTörlés
  4. ó, most esett le, hogy van Shirley Jackson díj is horror/dark, ilyesmi témában :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tegyél vele egy próbát.
      Igen, ezért is meglepő, hogy itthon milyen mostohán bánnak az életművével.

      Törlés