2016. november 18., péntek

Eredmény (kétféle)

Ha majdan - ki tudja, hogy előbb vagy utóbb - számot kell vetnem magammal, miket értem el, mely dolgok azok, amelyekre büszke lehetek, feltétlenül közte lesz az, hogy sikerült másodvirágzásra bírnom a méregdrága, egykor kék virágokkal ékeskedő orchideámat, Leilát. Pontosabban, a virágzásig még nem jutottunk el, de növöget felfelé az a bizarr kinézetű zöld izé, tudjátok.

Más: hajlamos vagyok elfelejteni azt - ami szorosan kapcsolódik az előző pont mini felvetésével -, hogy a kis univerzumomon kívül semmi értéke nincs a blogomnak vagy az általam dédelgetett ún. fogalmazási-helyesírási készségemnek. Ne úgy képzeljetek el, hogy fennhordott orral közlekedem a közönséges halandók között, hogy én mekkora májer vagyok a többszörösen összetett mondataimmal, csak adott egy pici belső megerősítést, hogy valamiben, valamire én is jó vagyok. Tudom, hogy a porszemnyi tálentumom nem piacképes, de engem remekül elszórakoztat, és talán pár másik embernek is szerez néhány kellemes percet. Azt is tudom, hogy egy érdemi szerkesztő percek alatt szétkapná bármelyik szösszenetem.
Ha blogbejegyzést, cikket, molyos értékelést, bármit olvasok, egyre jobban elfeledkezem a tárgyról, és magát az írást figyelem, mennyire szórakoztat, mennyire intelligens, mekkora szókincse van az illetőnek, tükrözi-e a tárgyalt könyv stílusát, milyen magának a szerzőnek a stílusa. Maradt-e benne szerkesztési, helyesírási, egyéb hiba, ha a szerző reflektál egy megjegyzésre, milyen a szövegértése. Elfelejtem, hogy nem mi vagyunk az átlag, és, akárcsak szeee-nek - és, gondolom, mindenkinek -, nekem is fáj, hogy ha mondok valamit, és az két percen belül előkerül a beszélgetésben, látszik, hogy egyáltalán nem, vagy hibáson rögződött (persze, a figyelmetlenség, érdektelenség is közrejátszik).
Ahogy az a vélekedés is fáj - az a tűszúrásnyi fájdalom eléggé meglepett -, hogy egy könyvesblog nem nagy kunszt. Nem olyan rég megkérdezték tőlem, hogy oké, hogy van ez a blog, de az nem olyan nagy... ˙(bizonytalan elhallgatás az arckifejezésem láttán - nem vághattam jó képet hozzá), a kreatív írás nem érdekel? Hát, nem. Az, hogy össze tudok kalapálni egy értékelést (mondjuk, egy analitikusat és egy álmodozót), nem jelenti azt, hogy önállóan is létre tudok hozni valamit. Van annyi önkritikám, hogy tudjam, nekem ez nem megy, és hosszú évekkel ezelőtt meggyőztem magam, hogy ebbe a zsákutcába nem tévedek be. Tudom, hogy a közvélekedés szerint akkor ér valamit az írás-/fogalmazási készség, ha legalább egy könyved megjelent vagy az ÉS közli le a kritikádat. Jöhet a fölényes lezárás: mi tudjuk, hogy egy publikált szerző nem feltétlenül egyenlő egy jó íróval, és ki nem állhatom a "kritika" szót, nem is akarnék ilyet írni, olyan idegbajos, epetúltengéses műfaj.

Mindezt nem azért nyökögtem el, hogy az egómat simogassátok, egyszerűen csak ki akart jönni. Érdekes, hogy mindig akkor jön rám az írhatnék, amikor nagyon mással kellene foglalkoznom. De hát az orchideasikeremet - miközben kinyírtam számos egyszerű növényt, ezt kifelejtettem - meg kellett örökíteni.

[Azt inkább le se írom, hogy mostanában miket gondolok az életről, tartok tőle, hogy azt a maró cinizmust csak Ilweran tudná szívből kikacagni.]


22 megjegyzés:

  1. Gondolatban szívből kacagok :D
    Nálam ijesztő dzsungel kezd kialakulni, lassan megfojtanak a növények de egy orchideát sem sikerült még újravirágzásra bírni, szóval gratula!
    (A többiről meg úgyis tudod, mi a véleményem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig nem is írtam még meg neked, mit gondolok az életről.:D
      Köszi^^ Közben sikerült kinyírnom a varjúhájat, de nem tudom, hogyan...
      (:)))

      Törlés
  2. Először is: imádom az orchideákat! Nekem is rengeteg van, és képzeld, van egy óriási, ami szinte folyamatosan virágzik. Korábban én is sokszor befuccsoltam más növényekkel - sokat kinyírtam, és még most is sikerül néha kinyírni, olyankor félrenézve hajítom őket cserepestől a kukába, és igyekszem elfelejteni... :D A kék orchidea úgy tudom festett, és másodjára nem kék virágot hoz, akkor derül ki a színe. Majd mondd el milyen lett. :)

    Másodszor pedig, nem fellengzősködés ez, tényleg rettenetes, hogy mások mennyire nem képesek szöveget értelmezni. És most nem olyanra kell gondolni, amibe mindenkinek beletörik a bicskája, ld. jogi szövegek meg adóbevallási levelek... Hanem szimpla beszélgetésben is. Meg annyiaknak ismeretlen az irónia, a szarkazmus, a cinizmus... Az emberi kommunikáció számtalanszor siklik félre a nem értés miatt.

    A könyves blog nem nagy dolog, hát ez nem volt kedves. :( Nekem is okozott volna némi szívszurkálást.
    Oh, én is megkaptam már, nem írok könyvet?! Nem. :D... Jó nekem a blog, köszi, nem tudok kapásból könyvet írni is, csak mert tudok fogalmazni összetett mondatokban, és képes vagyok visszaadni a stílust stb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, meséltél arról az orchideáról.:) Én is szoktam így kidobni őket, már cserép nélkül, azok a néma mementók.
      Valószínűleg fehér lesz.

      Amikor fejben le kell egyszerűsítened a szöveget, mert tudod, hogy üres tekintet lesz a válasz, jaj.
      Nagyon sokan úgy gondolják, hogy ha általános iskolában ötöst kaptak a fogalmazásra, már tudnak írni.:D

      Törlés
    2. Ja tényleg, áradoztam már neked az orchideákról nemrég, el is felejtettem. :) Örülne az orchidea, ha tudná, hogy ennyit beszélek róla. :D
      Van, amikor elválik az egész föld a cseréptől, akkor marad a cserép, vagy mi az, de hát itt állnak csak a pici barna izék, abba mit rakjak? Ha át kell ültessek valamit, azoknak ennél mindig nagyobb kell.

      Jaja, van ilyen sokszor. Néha se a szavakat, se a mondat értelmét nem sikerül megérteni embereknek, hát még ha valaki ironizálni próbál, uhh.

      Törlés
    3. Örömében még többet virágozna.:)
      Van, amit én is kihajigálok, mert mindenkinek csak nagyobb fog kelleni.
      Vagy viccelni próbálsz, és megsértődik.:D

      Törlés
  3. Nekem vannak ilyen őszinte kirohanásaim mostanában, elegem van az álszerénységből is :D Úgy látszik van valami a levegőben...:) Egyébként gratula a blogodhoz, épp pár napja dicsértelek a blogger lányoknak zárt körben, hogy szeretem ahogy írsz, meg hogy karakter vagy :) *tudod, hogy én nem vagyok ilyen simizős, de ez tény, na*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Áh, én azért is szoktam körbebástyázni, amit mondok, nehogy valami hülye belekössön.:D Tegnap olvastam az egyszerű kis könyvesblog-cuccot, eszembe jutott a másik, régebbi lefitymálás és kicsit elöntött az epe. Elhiszem, hogy sokaknak nem túl érdekfeszítő könyvekről olvasni, de a legtöbb blogon már nemcsak könyvbeszámolókról lehet olvasni, tehát, akit érdekel a téma, nem alszik el a monitor előtt.
      Azért nem baj, ha megköszönöm?:) Köszi!:D Biztos volt, aki ráncolta az orrát, hogy milyen uncsi könyvekről írok.:D

      Törlés
  4. Ja, a cinikus szösszenetet pedig nagyon bírnám ám, ki vele! KARAKTERES írásokat akarok olvasni a blogokon, elegem van a polkorrektségből!!! ;-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát jó, nesze.:D Ne vedd ám magadra, nem mindenkinek ilyen az élete, csak ilyesmik járnak a fejemben:
      Az élet egy nagy szívás; kínlódsz, hogy elvégezd a rengeteg iskolát, rengeteg hülye megszopat, aztán olyan munkát végzel, amit nem szeretsz, és egy idő után leteszel az álommelóról, az marad, hogy legalább valamennyire kényelmes legyen és értelmes fizetést adjon, hogy ezt a pénzt félretedd a majdani gyerekednek és a szüleid megsegítésének. Az az általános, hogy a házasság+gyerek egyenlő a boldogsággal, aztán rájössz, hogy nem. Meghízol, kínlódsz a gyerekkel (egyedül), akinek akaratlanul sérüléseket okozol. Végül idejekorán, kevés nyugdíjjal, elfeledetten, törődés nélkül halsz meg, kínok között, miközben a családod azt várja, hogy meghalj - nem az örökség vagy ilyesmi miatt, hanem mert az élők félnek a haldoklóktól és ők is szenvednek, hogy így kell látniuk.

      Törlés
    2. :D hát ebben sok igazság van, és ez az átlagos, de nagyon nem tudom magamra venni eddig, hála istennek, elnézést ;-P

      Törlés
    3. És soha nem érezted úgy, hogy mindenki és minden ki akar baszni veled, és hogy mindegy, hányan és kik vannak körülötted, egyedül vagy?

      Törlés
  5. Én is őszinte csodálód vagyok ám, szeretem az összetett mondataidat, a szóhasználatodat, mindent. Inspiráló a stílusod.

    Úgy látszik, az embereknek az a kattanása, hogy a blog az semmi, bezzeg egy könyv! Nem mintha ilyen babérokra törnék, de gyanítom, egy bloggal még pénzt keresni is jobban lehet. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De aranyos vagy, köszi.:) Olyan hülyén érzem magam a dicséretektől.:D
      Mert fogalmuk sincs az egész témáról, azt hiszik, egy blogban tinilány nyíg az aktuális bánatáról, minden mondat ...-tal végződik és fekete a háttér. Ugyanaz a műveletlenség, mint a könyvek esetében.
      Nos, lehet, hogy igazad van, pláne, ha a magánkiadásokat vesszük.:D

      Törlés
  6. engem kifejezetten irritálnak azok a blogok, amik azzal teszik próbára az idegeim, hogy rajtam gyakorolják a kreatív írást.
    Grapes, amikor elkezdtük beszélgetni, valahogy felhozta, hogy ha majd nekem is jelenik meg könyvem, vagy valami hasonló. kicsit leesett az állam, miért jelenne meg könyvem? akar a franc író lenni. én olvasok. és úgy érzem, sokszor nekem van nehezebb dolgom.
    a blogoknak is megvan a maguk értéke, de a posztok közelébe ne kerüljön szerkesztő, mert minden egyediségük elveszne.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nagyon jó.:D
      Grapesnek tökre bírtam a blogját, de a könyvét nem bírtam elolvasni. Más szint, és a regényírás többféle készséget igényel. Amikor azt olvastam az sfmagon, hogy Mary Robinette Kowal korabeli bírósági feljelentéseket olvasott, hogy hiteles legyen a sorozata (Shades of Milk and Honey), leesett az állam. Iszonyat kutatómunka van jó pár regény mögött, nemcsak álmodozó szemmel merengenek az írógép előtt.
      "...sokszor nekem van nehezebb dolgom...", háhá.:D Hogy én kiizzadjak magamból egy szar könyvet... inkább nekiállok lepedőt hímezni.
      A blog sokkal kötetlenebb, lazább műfaj, öntanuló folyamat (jó esetben), gyakorlás máshoz, vagy szimpla örömforrás, kapcsolattartó fórum, mint nálunk. Persze van, akinek megélhetés, de jelen esetben könyvesekről beszélek.

      Törlés
    2. hát most nekem is leesett az állam. azt hittem, Kowal egy szimpla kis történelmi romantikust írt, némi misztikával, amivel azért mindent el lehet kenni. nahát, még egy egyszerűnek tűnő kis románcban is mennyi meló lehet...
      Grapest nem olvastam én sem, helyette beszélgettem vele inkább. :D úgy érzem, nem nekem írt.
      aha, pont ez a jó a blogban: kötetlen, és alapvetően elég sok mindent elbír, ami szembemegy bizonyos szabályokkal.

      Törlés
    3. Egyébként az, de ki tudja, Szántai fordítása során mi veszett el az eredeti szövegből. Nagyon gyatra a magyar kiadás gondozása. Gondolom, nem kell mondanom, hogy az I.P.C. adta ki.
      Én a blogja miatt lelkesedtem fel, aztán 50 oldal bírtam belőle talán.
      Nem tudom, hogy a blogírásnak vannak-e szabályai.:) Nem bírom komolyan venni az olyan könyveket, amelyek elárulják a tuti tippeket, hogyan írj sikeres blogot. Kitartás és egy alapvető, de fejleszthető íráskészség nélkül nem megy.

      Törlés
  7. Én is hányszor megkaptam már, hogy írjak könyvet, de köszi, neeeem, nem akarok. Én nem író vagyok, blogger vagyok, a kettő más, és egyik sem ér feltétlenül többet a másiknál. Egyébként szerintem amennyit irkálunk a posztjainkban, simá megtöltene már pár regényt. :)

    És nekem is van egy fehér orchideám, már meg voltam győződve róla, hogy megöltem, de most nekem is elkezdtek kinőni ezek a fura szárai, szóval remélem, hogy virágozni fog ismét. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Láttunk már olyat, hogy blogpostokból állítottak össze kötetet.:)
      Ha felfelé nő és élénkzöld, akkor igen.:)

      Törlés
    2. Ésss ennek örömére az egyik éppen pihenő orchideámon is megjelent ma egy felfelé növő élénkzöld. :) Juhé! :D

      Törlés