Nem tudom, miért ez volt az utolsó csepp. Lehet, hogy a célzás, miszerint nem értem, mi ő - amikor éppen az imént kaptam illusztrációt arról, hogy mire képesek a vámpírok. Már félúton jártam a fürdőszoba felé, de ekkor megfordultam, és rámeredtem a férfiakra.
- Samuel hoz neked egy takarót - közöltem a vámpírral határozottan. - És egy párnát. Te aludni fogsz napközben. Halottak nem maradhatnak a hálószobámban."
Értékelés: 4 karácsonyi dal az 5-ből
Kedvenc karakter. legyen Stefan
Az első kötet elolvasása után elég vegyesek voltak az érzéseim Patricia Briggs világa iránt, de úgy döntöttem, adok neki még egy esélyt, és nem bántam meg. Nem azt mondom, hogy Mercy-függő lettem [ez úgy hangzik, mintha a csoki iránt gyúltam volna lángra], de ez a rész határozottabban jobban tetszett, mint a Megszólít a hold.
Valószínűleg a nyomozás miatt, az írónő olyan jól építette fel a démonizés vámpír utáni kutatást, hogy lett egy kis Anita Blake-féle déja vu-m, annak a negatív vetülete nélkül. És, hülyén hangzik, de ez olyan megnyugtató volt, mert annakidején azért kezdett érdekelni Briggs műve, mert a korai Anitákhoz hasonlították, és akkor úgy éreztem magam, mint akit becsaptak, márpedig az Agave nekem nem becsapós kiadó. Mondjuk az én felelősségem, hogy mit olvasok, és az én döntésem, szóval ez más számára felesleges eszmefuttatás volt, de a saját blogomon azt írok, amit akarok.
A történet többi alkatrészével - hogy Mercy foglalkozásához illő szóval éljek, még ha ripacs metafora is - is elégedett voltam, a karakterek egyre több színt kapnak, egyre árnyaltabbak. Szeretem, hogy Mercy nem szupernő, vannak korlátai, amelyekkel tisztában van, és nem játssza meg az eszét. Fél, tépelődik, hogy rossz döntést hoz-e, dühös, hogy bizonyos helyzeteket kevéssé képes befolyásolni - annyira emberi, akkor is, ha képes prérifarkassá változni:)
Fentebb nem véletlenül írtam "démonizés vámpír"-t, mert az erre vonatkozó részek nem egészen voltak kristálytiszták számomra, hogy mit is csinál egy démon és hogyan, démonlovas, démonidéző, némi bővebb kifejtésnek örültem volna. De igazából egyetlen dolog birizgálta a banyaorromat [amúgy fitos orrom van, szinte röhej, hogy egy olyan részemmel nincs problémám, amelyet a legtöbb ember kritizál magán], Samuel és Adam rivalizálása, meg a szerelmi szál bonyolódása, ez már nem is háromszög lesz [jajistenem, csak én unom ezt a regényekben? Miért kell ennek lassan kötelező elemnek lennie? És miért mindig két férfi - egy nő alkotja a háromszög csúcsait?]. Bevallom, ez a szál engem nem nagyon érdekel, nem vagyok romantika-ellenes, de az autószerelés és a nyomozás sokkal izgibb téma nekem.
Most jut eszembe, Briggs vámpír-és vérfarkasábrázolása erősen hajaz Hamilton stílusára, és az a muris, hogy az előbbiek hidegen hagytak, mármint fajként (mert Stefan és két másik karakter érdekelt), sokkal jobban élveztem a farkasfalka bemutatását, pedig a vérszívó dögök mindig jobban vonzottak - a kufircolós vonalat kategorikusan kizárom az elmémből, az ő épsége érdekében -, mint a felturbózott farkasok, talán mert látszik, hogy az írónő jobban kedveli az utóbbiakat, legalábbis én így látom.
Összességében jól vizsgázott nálam A vér kötelez [utálom ezt a megfogalmazást, de ez történt, mert ha untam volna, Mercy bandájának lehúztam volna a rolót], ezért valószínűleg a harmadik részt is el fogom olvasni. Nem ez lesz a kedvenc urban fantasy sorozatom, de jól kikapcsol, és néha ilyen is kell.
Ui.: nagyon tetszik a borító, nagyon közel áll ahhoz a képhez, amit fejben megrajzoltam magamnak a regényekről.
Sorozat: Mercy Thompson 2.
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012
Fordította: Farkas Veronika
Ár: 2980 Ft
Az írónő honlapja
A könyvet köszönöm az Agave Könyveknek!
Én nagyon nem tudom, hogy bele kezdjek-e.
VálaszTörlés"ez úgy hangzik, mintha a csoki iránt gyúltam volna lángra", Tibi nyerít :))
VálaszTörlésZenka: pff, nem tudom, hogy mennyire tetszene neked... mondanám, hogy kölcsönadom, de ma küldtem el őket Nimának.
VálaszTörlésohentibi: örülök, hogy valaki értékeli a gyenge poénjaimat:))
Amúgy nem vagyok odáig a csokiért...