Könyvheti beszerzések

Mivel hétvégén túl sok minden történt ahhoz, hogy valamennyi eseményt fejben tartsam, kicsit ementáli bejegyzés következik.
Azt viszont nem elfelejteni, hogy három nap alatt - hétfőn már nem mentünk ki, a saját, jól felfogott érdekemben - mennyi könyv talált utat hozzám:





Félelmetes mennyiség (és itthon várt még három csomag!), ha csak rágondolok, elborzadok - a gyönyörűségtől:D Pénteken kaptam a legnagyobb dózist - a nap egyébként nem indult túl jól, rosszul voltam és a tojások két felvonásban meghiúsították a sütikészítési eltökéltségemet, amikor egy kifejlett kiscsirke lábait pillantottam meg, majd sikítva eldobtam, inkább hagytam a muffint a francba -, alig szedtük fel az Őrült Nők Ketrecének többi tagját, megkaptam az ekultos pakkot, amelyben az enyémen kívül két másik személy adagja is rejtőzött. Így összesen kb. 45 könyvvel hurcolkodtunk fel a Habibi emeletére, A dervisház bemutatójára, ahol a szerkesztő, Hanna (Kleinheincz Csilla), a kötet fordítója, Tamás Gábor és Kánai András moderátor folytatott humoros, szabadon kalandozó beszélgetést mindenki nagy örömére, miközben sáska módjára fogyasztottuk a pogácsát, a forró mentás teát és a kétféle baklavát (utóbbi nekem túl édes volt, de Nita imádta:D), és ha már erről makogok, fájón bevallom, hogy Hanna baklaváiról viszont lemaradtam, igen, rettenetesen édesszájú vagyok. A bemutató után még kötetlenebb traccsparti vette kezdetét, ami nekem azért marad emlékezetes, mert végre találkoztam ilwerannal és shizoo-val, és többek között azt is megtanultam, hogy valószínűleg azért nem tetszett nekem Az utolsó vérfarkas, mert pasikönyv - ugyanez áll Nitára is, akivel három napig szimbiózisban éltünk, részben miatta vártam annyira ezt a hétvégét. Ezek után visszatértünk a bűnös helyszínre, ahol a négy zsákmány mellé szereztem egy ötödiket - a Mme Tussaud, Az almamag íze, a Vérbe öltözött Anna ekultos, A dervisház rendes reci, A hétfő szombaton kezdődik meg egy kvartett akció eredménye -, Oates-tól az Állatokat, 500 Ft-ba került, úgy kaptam ki a kosárból, mintha aranytojást pillantottam volna meg.
Szombaton informális vendégségbe mentünk a kedvessel, ahol a nevezetes pompost és saját készítésű diós kürtőskalácsot ettünk - remélem, mostanra mindenki számára világossá vált, hogy a könyvek mellett az evés játszotta a főszerepet:D -, és ahol zsebre vágott egy egyéves rózsaszín veszedelem, de ezt akkor se vallottam volna be, ha a nevezett elbitorolja a kalácsot és a limonádémat. Ugyanolyan hegyes füle van, mint nekem, na.
Ezután a buszon begyűjtöttük Nituskát és már nem emlékszem, mit csináltunk, de a Könyvhéten evett minket a fene estig. Ja, megismerkedtem egy csomó mollyal, FFG, Timus, láttam egy papírzsepit, Shanara, Harpe, Agatha, látni még többet láttam, akiket kihagytam, ne haragudjanak, a Cavintont elnyelte egy fekete lyuk. És beszélgettem Baráth Katával, az Agave kapcsolatommal, flynn-nel, más kiadós emberekkel, mindenki olyan kedves volt velem, mintha egy angyal lennék, nem pedig egy harácshörcsög (mondjuk, az nem baj, de mindegy). Asszem, ekkor gyűjtöttem be, szinte akaratom ellenére, az Ecetudvart, amnaent és a Milyen egy női mell?-et, utóbbit vicomte-tól kaptam ajándékba, valószínűleg azért, mert délben észrevette, hogy aranyszínbe játszik a hajam.
Ó, a vasárnap... vasárnap futóverseny volt. Aki még nem volt ilyen eseményen, az nem tudja, miről van szó. Itt nem egyszerűen összegyűl néhány ember és fut néhány kilométert. Itt átkozottul rengeteg ember van, iszonyat hangos zene, állandóan pofázó szpíker (utálom ezt a szót, de jobbat perpillanat nem tudok rá kitalálni), és még annál is több őrült, aki abban leli örömét, hogy rongyosra koptatja a lábát és kiköpi a tüdejét. A változatos pólókavalkádot szeretem a leginkább nézegetni, és itt lehet látni a legtöbb szép lábat. Nita természetesen csatlakozott hozzánk, szegény nem tudta, mire bólintott rá - én se tudtam néhány hónappal ezelőtt a Margitszigeten zajló félmaraton esetében, ráadásul nagyon hideg volt -, de gyorsan akklimatizálódott és nagyon kellemessé tette számomra a négy órás álldogálást. A Molyos Könyvfutárok nevű futócsapatot négyen alkották, a pasim, Light, Harpe, és Light "civil" barátnője, Zsuzsa. Igazából hat személy kellett volna a váltómaratonhoz, ezért vicomte és Light kétszer futottak, a kedves írt karcot erről az élményről, nagyon büszkék vagyunk rájuk. A karcban lévő fotókat Nitával paparazziztuk, ő volt a sasszem, én kattintottam, magunkra is nagyon büszke vagyok, stresszes dolog ennyi száguldó őrült közül egyet észrevenni (jövőre nagyon feltűnő cuccban induljatok, légyszi;). Az időjárás mindennel kedveskedett nekik, volt hőség, pára, eső, kis szél, köszöntük, jeget nem kértünk, az én vállam így is leégett és persze az allergiám is kijött, jeee.
Az eseménytől tikkadtan átsétáltunk második lakhelyünkre, a Vörösmarty térre, és szégyentelenül a füvön heverésztünk estig, mi Nitával hiperaktív módon garázdálkodtunk, még a hitgyülis naptárakra is rávetettük magunkat öt percre, sóhajtoztunk az angol és spanyol könyvek, illetve a borítóik előtt, kétszer meglátogattuk a Burger Kinget és persze rengeteget beszélgettünk, majd szereztünk ingyér körtés sört, gabrysiával kiegészülve, akivel Jane Austenről és kelet-európai forgatási helyszínekről beszélgettünk. És szégyen und gyalázat, felhasználva az ezer forintos kuponomat, megvettem az Ínyencrapszódiát, kaptam hozzá szép papírszatyrot, csak azt nem tudom, vicomte miért nem hitte el, hogy nincs abban a szatyorban semmi? Hét után tábort bontottunk, hazafelé menet megkóstoltuk az Agavésok finom piros sütijét, az összeset meg bírtam volna enni belőle.
Hétfőn pedig azt a szomorú tényt kellett konstatálnom, hogy nem tudom hazahozni az összes könyvet. Kiszelektáltam a piperettes cekkeremet, a piros cipőmet - piros nadrág, piros szoknya, piros cipő, igen, ezek voltak nálam -, és öt-hat könyvet, remélem, a kedves ad nekik naponta kétszer enni és cseréli a vizes tálkájukat. Ja, és aznap már nem mentünk ki a Könyvhétre.

Hű, ez marha szubjektív bejegyzés lett, anno ilyeneket írtam a személyes blogomra, ami most szellemjárást rendezett itt egy picit, na de annyi baj legyen.