"Korábban Rosmarie, Mira és én gyakran üldögéltünk itt. Amikor kisebbek voltunk, a kőlapok alá rejtett titkok miatt, később pedig a naplemente miatt. Ez a külső lépcső csodálatos hely volt, a házhoz és a kerthez is tartozott egyszerre. Kúszórózsák nőtték be, de ha a ház ajtaja nyitva volt, akkor az előszoba kőillata összekeveredett a virágok illatával. A lépcső nem volt sem lent, sem fent, sem belül, sem pedig kívül. Azért volt ott, hogy gyengéden, de határozottan átjárót biztosítson a két világ között. Talán ezért kellett tizenéves korunkban olyan sokat kuporognunk a lépcsőkön, vagy az ajtókeretnek támaszkodnunk, alacsony falakon üldögélnünk, buszmegállókban lógnunk, vasúti talpfákon rohangásznunk, és hidakról lenéznünk. Átutazóban voltunk, a köztes tér foglyaiként."
___________
Kapcsolódó könyv: Katharina Hagena: Az almamag íze (General Press, 2012)
Képek forrása: weheartit.com
aha, igen, határozottan kell.
VálaszTörlésNima: küldjem majd, ha elolvastam?:)
VálaszTörlésköszi.:D nem is tudom, még gondolkodom, kell-e a polcra. szerinted?
VálaszTörlésHát... több helyen elég döcögősek a mondatok, meg elég kicsi könyv, szal szerintem vagy érdemes vele megvárni egy akciót, vagy olvasd el az enyémet, azt a 300-300 ft-ot megéri fejenként. De persze ha meg akarod venni, nem tartalak vissza:)
VálaszTörléskicsi? :( na, majd még agyalok rajta. gondolom, nem szalad el a te példányod se.:))
VálaszTörlésAha, kicsi, 259 oldal, puhafedeles.
VálaszTörlésDe nem ám!:)