2015. december 26., szombat

Csak úgy

- Jó napot! - Köszöntem a házunk előtt szöszmötölő, kertészeknek tűnő egyéneknek.
- Szia! - felelte az idősebb. Valamiért rosszul esett. Oké, hogy fiatalabb vagyok nála, de ez egy eléggé formális szituáció, igazán nem értem, miért tegezett le.
Hát azért, mert: - Ma volt iskola?

Megkérdeztem tőle, hogy mégis mi a faszt gondol, hány évesnek nézek ki. Láttam az arckifejezésén, hogy gondolatban dob még néhány évet az általa megsaccolt számra - annyira még nem lehetek öreg, hogy emiatt sértődjek meg. Kinyögte, hogy tizennyolc?
Kis híján tíz évet tévedett.

Nem sokkal utána (valójában előtte, de a történet szempontjából így hangzik jobban), egy este, hazafelé menet, megláttam magam a metró tükröződő ajtajában, és persze, hogy tizenhatnak néznek - bakancs, cicanadrág, steppelt dzseki, mélyen a szemembe lógó frufru. Slusszpoénként a Fangirlt szorítottam magamhoz, bár nem hiszem, hogy az összképen sokat dobott volna A Mester és Margarita vagy az Elizabeth Costello.

Egyébként a favorit karácsonyi étel a sós vajas kenyér paradicsommal. Vannak dolgok, amiket az ember nem nő ki.
De ma búcsút inthettem a vajas kenyeremnek, mert jöttek az ősök lakásnézőbe, és az ebédhez két kiló kaját is hoztak - meg néhány szobanövényt ajándékba, a fikusz azóta vidoran növeszti magát az előszobában -, nem hittem volna, hogy édességundor lép fel nálam, most megtörtént.
Kedvenc karácsonyi olvasmány az S. (kb. hat oldalt olvastam belőle), k.k. film a Becstelen brigantyk, k.k. körömlakk (4K) az I.L.N.P. Juliette, mert most mindenkinek piros a körme (tudom, szívem, a tiéd nem), az enyém csak azért se. Annyira csillog ez a lakk, hogy festés közben nem lehet ránézni, imádom.
És tegnap végre eljutottunk odáig, hogy elrendezzük a könyveket a nappaliban. Most már csak meg kell tanulni, melyik könyv melyik polcon van.


11 megjegyzés:

  1. Ez a szituáció velem is megesett még szeptember elsején, toltam ki a házból a bicajt (reggel 9kor), persze idétlen pólóban, cuki hátizsákkal, erre a takarító srác megkérdezte, hogy "mész az iskolába?". Szegény még párszor megpróbálta kideríteni a korom, de számomra óriási élvezetet nyújt kétségek közt hagyni.
    Ettől függetlenül utálom a "-jó napot - szia" párbeszédeket, nálunk a nénik nyomják ezt a házban, azóta tegezem őket én is.

    Ma kibontottam az S-t, (időközben megfeledkeztem róla), és oda meg vissza vagyok, hihetetlen, hogy ez így megjelent, fantasztikus!

    VálaszTörlés
  2. Később még jól fog jönni nekünk, hogy ilyen fiatalnak néznek:)

    Én nagy bevásárláson voltam, történetesen anyukám pont mögöttem kötött ki a sorban. Cigit is vettem férjnek. Mikor is, a tőlem 10 évvel fiatalabb kiscsajszi elkérte a személyim hozzá. De lánykáim tesójának is néztek már.

    VálaszTörlés
  3. Ugyanez van velem is. 23 vagyok, de 16-nak alig néznek néha (ami elgondolkodtat, amikor 30-40es pasik stírölnek), de azt mondják, ez majd később jó lesz. S lehet, igazuk van, mert ismerek olyan 15 évest, aki 30-nak néz ki.

    VálaszTörlés
  4. Kedvenc, és egyben borzasztó ciki történet a kortalanságomról:
    Volt egy nagyon jó kis angol turi Szegeden, az ajtajában pedig egy éppen aktuális vágyálmom: egy csodaszép meggypiros szövetkabát (kb olyan árnyalatú, mint a blogod oldalsó része). Próbáltam kibogarászni az árát, kijött az eladó, szó-szót követett, még nevetgéltünk is, és ámultunk, hogy mennyire szép és jó áron van a kabát. Egészen addig tartott ez az állapot, amíg meg nem jegyezte: - Gyere vissza érte, mikor megkapod a zsebpénzed. (Ekkor már bőven megkezdtem a húszas éveimet...)

    VálaszTörlés
  5. Tőlem egyszer a könyvtárosnéni kérdezte meg, amikor hátizsákkal mentem be, hogy vége a sulinak? (a szomszédban van egy gimi) Mondtam, hogy igen, úgy több mint 10 éve. 32 voltam akkor, egy gyermek anyja :D (sajnos pár év alatt amúgy a valós koromhoz amortizálódtam :D)

    VálaszTörlés
  6. Év elején voltam a Közlekedési Múzeumban, amikor is diákjegyet akartak nekem adni, és a kolléganőmre szerintem azt hitték, hogy az anyukám. A pénztáros azt mondta, hogy maximum húsznak nézett.
    A tavalyi választásoknál pedig azt hitték, hogy első szavazó vagyok, mikor az már a harmadik alkalom volt... Szóval teljesen átérzem. :D

    VálaszTörlés
  7. Ez valami általános jelenség lehet, hogy az elmúlt ca. 20 évben egyre fiatalabbaknak néznek ki az emberek, de ez szvsz jó dolog. Az egyik barátnőm szerint a mekis kajában nem csak drog van, ami függővé tesz, hanem konzerválóanyag is :D
    Régen a gimiben ámulva nézegettem a régi tablóképeket, és az osztálytársaimmal meg is állapítottuk, hogy anno milyen öregek voltak az érettségizettek, most meg 13-14 évesnek jó ha kinéznek, szó szerint "éretlenek"...

    VálaszTörlés
  8. Vicces, hogy mennyire rosszul tippelik meg az emberek egymás korát. Nálam is hátizsák volt (meg két szatyor...), nem tudom, miért hiszik azt, hogy ilyet csak gyerekek használnak. Nagybevásárlásnál nagyon praktikus.
    Egyébként, ha fiatalabbnak néznek, az nem rossz, csak őrződjön meg ez a tendencia. Remélem, nem az van, hogy hirtelen "behozzuk" azt a cirka tíz évet, és 36 évesen 46-nak néznek.:D

    VálaszTörlés
  9. Bocs Amadea, de én az első részen jót nevettem, bár tudom, neked nem vicces. De valóban, pár év múlva örülni fogsz neki, ha ennyivel fiatalabbnak néznek.
    Én már abban a korban vagyok, hogy van, aki kezit csókolommal köszön - jaj, ettől kiráz a hideg, úgyhogy én annak örülök, ha valaki véletlenül letegez :D
    Az egyik barátnőm amúgy a terhessége alatt kapott beszólásokat: 31 körül volt és még mindig 18-nak nézett ki és volt aki megkérdezte, hogy becsúszott-e a baba? Fú, döbbenet, hogy milyen pofátlanok tudnak lenni az emberek!

    VálaszTörlés
  10. Jó volt olvasni ezt a kis szösszenetet, engem is néztek már fiatalabbnak, de az a jó :D MMint ha később is tartjuk magunkat! :D
    Jaj az S., most a Dickens életrajz után én is szeretném elkezdeni, olyan gyönyörűséges!
    (Nekem most sötétrózsaszín és lila a körmöm, arany foltokkal :D)

    VálaszTörlés
  11. Nikkincs: nyugodtan, én is inkább röhögtem. Ha idősebbnek néznek, az lett volna a rossz.
    Nyugi, nekem is köszöntek már kezitcsókolommal. Azon viszont nagyon fogsz nevetni, hogy terhesnek néztek.
    Szegény barátnőd... sajnálom a terhes nőket, nem elég, hogy állandóan orvosokhoz kell járni, meg sokat változik a testük, még az emberek is hülyén viselkednek, és persze kéretlen jótanácsokkal is ellátják őket. Grr.

    Dóri: én megteszek mindent!(Kiáltottam fel diós-almás bejglivel teli szájjal:D)
    Elég fura könyv. A fő történet egy identitáskereső hősről szól, akit egy rejtélyes szimbólum üldöz. Maga a szöveg tele van kódokkal, amik emberekre, a "szerző" más könyveire utalnak, stb. Keresztbe áll az agyam.:D
    (Le az obligát karácsonyi lakkokkal!:)

    VálaszTörlés