Természetesen nem olvastam el két könyvet szombatig, viszont A Mester és Margaritának nekiálltam. Rohadtul nyugodtabb időszak szükségeltetne hozzá, de olyan nem lesz, úgyhogy egy életem-egy halálom - elven belekezdtem. Ha nem veszem komolyan és nem agyalok rajta, hogy mi mit jelent, egészen élvezem. Semmi kincsért ne álljatok szóba idegenekkel, mert Annuska már kiöntötte az olajat és a fekete kandúrok szabályszerűen akarnak tömegközlekedési eszközöket igénybe venni.
Kaptam sok szép könyvet (szám szerint ötöt), és még fogok egyet, ha sztimivel sikerül összelogisztikázni a dolgot. Ezzel meghaladom a tavaly beszerzettek számát, de oly mindegy, hogy 35, 36 vagy 37 új könyvem lesz 2015-ben. Meg nem ez a lényeg, hanem az ésszerűség, meg hogy tényleg vágyott könyveket vegyek meg (és olvassak el), ne pótcselekvést műveljek.
Ezeket kaptam (pat, fezer, Nita, vicomte és vicomte ajándékai):
És a köret, az még ennél is izgalmasabb.
Új lakásba költöztünk. Nagyobba, szebbe, közösbe. És volt pofánk eltitkolni.:)
Nem tudom, kinek mennyire tűnt fel, milyen brutális mértékben megritkultak a postok, a költözés volt a fő ok, a költözés mellett végzett munka volt a második. Élni már nem nagyon jutott idő, olvasni, edzeni és írni végképp nem. Az egész procedúra és az átélt kalandok megérdemelnek egy külön postot, amennyiben érdekel valakit, miért habzik a szám a kartondobozok látványától és milyen rosszul vagyok az Obi és az Ikea gondolatától is. Ha az a kurva mosógép meg egy centit is arrébb mozdul, kivágom a picsába.
Huhh.
Tehát, ott tartottunk, hogy pofátlanul eltitkoltuk a lányok elől a helyváltoztatás tényét. Valami isteni csoda folytán mindenkinek alkalmas volt a december 12., a szombati munkanap a közös ünneplésre. Fezert beavattuk a titokba, mert ő meg messze költözött és nem érdemelte meg a kis kiruccanást, nem úgy, mint a büntitúrát elnyafogó pat és Nita. Kár, hogy nem készült videó, hülyére röhögtük volna magunkat, miközben a forralt bort és a kuglófot készítettük a meleg lakásban.:)) A két lányt halálpontosan négyre odarendeltük a régi lakáshoz - szegény Nitának várnia kellett, mert vicomte még tévét szerelt. A pasim gonosz, és felmásztak az ajándékokkal, kajával a harmadik emeletre, be az üres lakásba. Két perccel később becsöngetett pat, aki végképp nem gyanított semmit, hiszen azonnal nyílt a kapu, minden a szokott módon zajlott, a gonosz Nita pedig sapkában-kabátban elbújt, hogy teljes legyen az élmény. Az arckifejezés valószínűleg szavakkal nem kifejezhető, azokat a szitokszavakat pedig nem illik képernyőre vetni.
 |
| Az ünnepi szerelés |
Közben én otthon már átkozottul ideges voltam. Két hónap elmebaj volt mögöttünk, péntek este bevásároltam, még szombat reggel is eliszkoltam pár cuccért - sietni kellett a tévé kiszállítása miatt -, kitakarítottam, pakoltam, aztán megállapítottam, hogy szívrohamom lesz és ledőltem kicsit. Olyan iszonyatosan fáradt és álmos voltam, hogy még akkor is fáziskésésben voltam, amikor a lányok megérkeztek, de legalább a vérnyomásom helyre jött. Ha nincs ott velem fezer, nem tudom, mit csinálok, bestresszeltem a kuglóf és a hosszú tepsi miatt, amit ő elfordított, forralt bort csinált, segített ajándékot csomagolni, de még el is mosogatott, örök hálám érte.
A felháborodottságtól (na meg a másfél kilométeres sétától) kipirult arcok minden fáradozást megértek, a teljes hétvégéket felemésztő pakolást, a hétfő esti ikeázást, a rengeteg szerelést, a sok cipekedést, mindent. Szegényeket kicsit sajnáltam, de ha belegondolok, hogy én mennyit túráztam, futottam és milyen kevés könyvet szereztem be, már annyira nem.
Maga a délután-este nagyon jó hangulatban telt, a legkedveltebb italt a cider volt (patnek a lime-os örök szerelem marad), a legjobb étel még mindig a mártogatós. Elregéltük az egész históriát, onnantól kezdve, hogy nyáron nekiálltunk aktívan lakást nézni, odáig, hogy aznap délután kettőkor vicomte összerakta a tévét. Utána társasoztunk, engem a saját pasim (is) megölt a Citadellában, amiért szaloncukrot és mandarinhéjat hajigáltam hozzá. Kilenckor asztalt bontottunk, mert mindenki majd' lefolyt a (nagyon szép huzatú!) székről, a kedves hajnal kettőig bizgerálta a tévét (leginkább káromkodott), én bezuhantam az ágyba a plüssállatok közé és nyolcig aludtam.
Mindenkinek válaszolni fogok a kommentjeire, csak előbb alszom egyet, mert pokoli fáradt vagyok. Most már legalább tudjátok, miért.:)
Húú, de jó, gratulálok az új lakáshoz! :))) A költözés egyszerre jó és rossz, de remélem, most már inkább jól érzitek magatokat a helyzetben. Macskakompatibilis lesz a lakás? :D
VálaszTörlésTök jó könyveket kaptál, a Vadhattyúk kicsi korom óta megvan a családnak, és nagyon régóta szeretném elolvasni, de ahogy magamat ismerem, sosem kerül rá sor...
Majdnem megkönnyeztem ezt a posztot. :)
VálaszTörlésSzerintem ezt a sztorit még évek múlva is emlegetni fogjuk. :D És szuper háziasszony vagy, nagyon szép a lakás, minden nagyon finom volt, és szerintem mind teljesen elégedetten, boldogan és kisimulva távoztunk a hosszú hét után. :)
Gratulálok a sok szép szerzeményedhez, a kedves baráti társasághoz (ritka kincs, higgyétek el nekem és őrizzétek meg egymást jó sokáig) és természetesen az új lakáshoz! Remélem a karácsonyi időszak stresszmentesebb lesz, leljetek sok örömöt az új lakásban és pihenjetek jóóóó sokat! :D
VálaszTörlésMicsoda kész átverés show kerekedett ebből! :D Ó és mellékesen, kérem priviben az új címed, ha szabad ;)))
VálaszTörléskatacita: köszi.:) Sajna még több a rossz, úgy érzem, az életben nem leszünk kész, még januárban is lesz bőven mit csinálni. És tegnap ment tönkre a mikró.:D
VálaszTörlésÉn szeretnék macskát, ill. szerettem volna kertes házat, hogy elhozhassam otthonról a macskákat (már eleve bajos elmélet...), de vicomte nem akar a lakásba macskát, úgyhogy egyelőre jegelve van a fájdalmas téma.
Vannak ilyen könyvek. Nekem pl. a világirodalom nagy része ide tartozik.:D
Nita: remélem, de azt is, hogy szép emlékké patinásodik.:) Köszi, igyekszem, hálistennek az idegbaj annyira nem jött ki rajtam, pedig még csomagolópapírt is tépkedtem, amikor az egyik könyvre keveset vágtam le, kettőkor még totál ideges voltam.
Nikkincs: köszi, azon vagyunk.:)
VálaszTörlésMindkét család hozzánk jön, úgyhogy fel vagyunk készülve a legrosszabbra.:D
Pilla: persze, küldöm.:)
Jujjj de jó hogy tényleg sikerült ennyire titokban tartani és összejött a meglepi :) azért megnéztem volna az arcokat :)
VálaszTörlésItt is gratula az új lakáshoz, csak ismételni tudom magam: élvezzétek ki és hagyjatok most már időt magatoknak nyugiban (amint vége a karácsonyi hajcihőnek) ;) minden más várhat, egy lakás úgysincs sose teljesen kész :)))
De jó, sikerült kb. mindent elismételnem a levélben, majd ugord át azokat a részeket.:D
VálaszTörlésVicomte végigröhögte az utat, úgyhogy igen vicces arcot láthattak. De még én is csapkodtam a cicás térdeim, amikor megjöttek.:D
Köszi, megpróbáljuk.:)
Nem mondod, hogy megkegyelmezetetk neki, és elmarad a büntitúra? :(
VálaszTörlésGratulálok az új héderhez! Vicomte meggyőzését macskaügyben nem tartom reménytelennek. Ha kell, nyilatkozom, mint tíz évig lakásban macskával együtt élő!