2018. január 31., szerda

A januári mérleg

Nem vettem könyvet. Egy darabot se.
Ezzel a kijelentéssel nem a mellkasomat akarom döngetni, hogy mekkora király minimalista vagyok - mert nem vagyok az és irritál, amikor az emberek a magukévá tesznek egy irányzatot és folyton önigazolást keresnek, bizonygatják, hogy ez mennyire jó, de nem szoktam beszólni senkinek, mert mindenki azt csinál az életével, amit akar. Ha jólesik, vegye meg az idei 15. könyvet vagy rendezze táblázatba a várólistáját, csak engem ne próbáljon erre rávenni -, már kezd körvonalazódni néhány érdekes könyv, de kezd a könyvtár is hiányozni (nálam a könyvtározás erősen hullámzó jelenség), ezért először ott fogom őket lecsekkolni:

Leïla Slimani: Altatódal
Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
Erdődy Edit (szerk.): Szeretők és házastársak
Undinė Radzevičiūtė: Halak és sárkányok
Lydia Davis: A történet vége
Anne Carson: Vörös önéletrajza
Szeifert Natália: Az altató szerekről
Egyébként még rengeteg van a vonatkozó polcon, csak mostanában ezek járnak a fejemben.
(Mindezt azért írtam le, hogy ne felejtsem el őket levadászni, ha odáig jutok.:)

Nézzük az olvasásokat:

Eleanor Catton: A fényességek N. K. Jemisin: Az obeliszkkapu Jonathan Franzen: Diszkomfortzóna Joanne Harris: A St. Oswald fiúiskola Henry James: A csavar fordul egyet

Egész szép mennyiség lett, elégedett vagyok vele - főleg, hogy A fényességekről tudjuk, mekkora. És egész jó is volt, akárcsak a többiek, csak Franzennél lógott ki a lóláb itt-ott, meg hát A csavar fordul egyet erősen igénybe vette az empátiámat, de nagyon rövid volt, ezért könnyű lesz elfelejteni a bosszankodást. Vicces, hogy pont ők ketten várólistacsökkentős játékosok. Egyébként már van, aki befejezte az idei VCs-t.:))
Az obeliszkkapu nagyon jó volt, a St. Oswald fiúiskola kicsit bicegett, de a végére elégedett lettem. Most többet nem szeretnék róla mondani, majd kap külön bejegyzést.

Ui.: Haladásnak könyvelem el a sok mozilátogatást is, jó lenne ezt a tempót megtartani (bár kissé költséges), most is van 3-4 film, amire nagyon kíváncsi vagyok.

A többiek januárja:
Heloise - aki immár fut
Nita - aki 10 könyvet olvasott el
Dóri - aki meg 16-ot (ha jól számoltam)
Nikkincs - aki szintén nem vett könyvet
PuPilla - aki darabszámban szinkronban van velem

6 megjegyzés:

  1. Tök jó, hogy már itt a januári lendülettel belecsaptál a VCS-be! :) Én majd februárban lendülök bele, szerintem :D Wow, tök jó, hogy van, aki már befejezte! Ez mekkora királyság már! Én még akkor se tudnám egy hónap alatt befejezni a teljesítést, ha tényleg csak azokat olvasnám, semmi mást.
    Az obeliszkkapu, jeeeeee! :) (nem hagyhattam ki :D )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még év eleje van, aztán majd tavasszal-nyáron jön az Undor.:D
      Nem tudom, hogy lehet annyit olvasni (kivéve, ha van benne pár mesekönyv), nekem már nem menne a mostani tempómmal.

      Törlés
  2. El sem tudom képzelni, hogy lehet a vcs-t ennyire korán befejezni... Eleve 12 könyvet egy hónapra nagyon nehézkesen zsúfolnék be, és hogy pont azt a 12-t... Kizárt. :D Örülök, hogy már egyet kipipáltam a listámról, és hogy az jó könyv is volt. :)
    Tényleg jó sokat olvastál, főleg, hogy A fényességek milyen tégla. :D

    A zárós posztig én még nem jutottam el, de érzem a nyomást, ahogy ott kullogok a lista végén, megjegyzés nélkül... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én azzal a két darabbal fene elégedett vagyok, amit sikerült eddig elolvasni.:D
      Ne légy paranoid.:P

      Törlés
  3. Ügyes vagy, mondjuk én is csak egyet szereztem be. :)
    A VCS-t tényleg nem semmi, hogy van, aki megcsinálta már, én még az első könyvet olvasom csak...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az egy darab igazán mértékletes.:)
      Hát, igen, de tudjuk, hogy ezzel nem kell különösebben foglalkozni. Meg, ha csak mesekönyvet, Garfield zsebkönyvet, képregényt, ilyesmiket raknánk bele, egy hét alatt meglenne a VCs.:))

      Törlés