2018. január 19., péntek

Az asszonyok élete


Szécsi Noémi - Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)

Tavaly még ezt is sikerült elolvasnom, igazán hatékony vagyok.

Valamiért abban a hitben éltem, hogy ebben a kötetben élveteg arisztokrata hölgyekről lesz szó, akik délelőtt tizenegykor kelnek ki selyembaldachinos ágyukból és a fő délutáni program a margitszigeti korzózás, miközben otthon a személyzet lázasan készül az ötfogásos, ezüstvillás vacsora előállítására. Nos, ehhez képest főleg a tisztes középosztályban kalandoztunk - abszolút nem bántam ám, mert könnyebb volt Méhelyékkel azonosulni, mint az Andrássykkal, ill. érdekeltek a múlt jelenbe ágyazódó, mindent túlélő attitűdjei, például: a spórolás! A feleség, az asszony az otthon öko-és mindenféle szisztémájának a katalizátora és működtetője (ami nagyrészt még mindig így van), ő tartja a kezében a gyeplőt és a szálakat, vezényli az alapanyagok beszerzését - akár nemzetközi kapcsolatokat is megmozgatva, hogy az asztalra friss és költségkímélő hús kerüljön -, ügyel a készletszint fenntartására (zár a kávéspikszisen!), kormányozza a különféle korú csemeték nevelését, sasszemmel figyeli a cselédeket és a bátor porszemeket, amelyek az Otthon vesztére akarnak törni, és mérlegképeseket megszégyenítő kettős könyvelést vezet.
Mindennek szépen, olajozottan kell működnie - és az a szép és olajozott, amit a ház úrnője annak tart, és nehezen viseli, ha ezt a mások (főleg férjurak) számára láthatatlan rendet meg akarják bolygatni. Elnézést kérek, de férfiember nem értheti azt a mélyről jövő hevületet, amikor a nők nagymosáshoz fognak, és gyakorlatilag kirántják a szerencsétlen, elcsigázott családfő alól a vánkoscihát és elzavarják a vendéglőbe ebédelni (ti. hogy ne legyen láb alatt). Mindent ki kell mosni! A kosz ott csúfolódik a ruhákon, a szőnyegen, a lepedőn! Ha már a külvilág káoszát nem tudjuk megregulázni, legalább az otthonunk felett gyakoroljunk kontrollt. Ismerős? (Nekem igen.:)

Persze nemcsak a háztartási teendőkről szól a kötet, de szükségem volt némi elkalandozós bevezetésre, mert jelenleg objektív-tájékoztató bejegyzést nem tudok magamból kipréselni.
Annak ellenére, hogy mindig tartok a non-fiction kötetektől - nem szeretek párhuzamosan több könyvet olvasni és félek, hogy az ismeretterjesztők egyhuzamban ellaposodnak -, meglepően gyorsan haladtam A budapesti úrinővel; a stílusa olvasmányos és nagyon sok egyéb érdekes dolgot is megtudhatunk - ld. Szent Antal tüze vagy Semmelweis rejtélyes és brutális halála - a fősodorhoz képest. Az úrinő háztartása mellett megismerjük, milyen volt a tárgyalt évek során a társasági élet, megtudhatjuk, hogy Blaha Lujzát a saját ebédlőasztalán műtötték meg, milyenek voltak egy törvénytelen gyerek esélyei az életben, hogyan illett a szerelmes, ill. szakítólevelet megfogalmazni stb. - a könyv valószínűleg mindent felölel, ami a nőket érintette. Szécsi Noémi azt nyilatkozta egy interjúban, hogy "Azt akartuk megmutatni a nők szerepével kapcsolatban, amiről nem beszélnek... a nők története még mindig kifejezetten elhallgatott nézőpont a magyar kultúrtörténetben." Nem akarok azzal dobálózni, hogy ez mértéktelenül sikerült, hogy hiánypótló mű (bár valószínűleg az) és mindenki éjjeliszekrényén ott a helye, mert nem ismerem a rendelkezésre álló, vonatkozó szakirodalmat és nem is olvastam mást a témában - Borgos Anna két könyve megvan, egyszer jó lenne őket is elolvasni -, ezért maradjunk annyiban, hogy örültem, hogy elolvastam, az ismereteim gazdagodtak (kérdés, hogy meddig maradnak meg a fejemben) és nem zárkózom el a hasonló kötetektől.
A vége felé kicsit keserű lett a szám íze, amikor a szerzők a nők oktatását tárgyalták; igen, tudom, hogy több mint száz év alatt sokat változott a világ és az emberek életszemlélete, de szomorú volt olvasni, hogy a nőket csökkent értelmi képességűnek tartották, akik csak papagájmód megtanulnak valamit, de a jelentőségét nem fogják fel és nem képesek általa gondolkodni-fejlődni. Szar volt erről Gyulai Pál véleményét olvasni, vagy Mikszáth fokozott gúnyolódását a a Wohl nővérekről, csak azért, mert nőkről van szó, de nem akarom ezt tovább gondolni, mert a szerzők sem teszik és nem erre akarok emlékezni a kötetből.

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2015
Ár: 4290 Ft


12 megjegyzés:

  1. hát nekem ez kell.
    "férfiember nem értheti azt a mélyről jövő hevületet, amikor a nők nagymosáshoz fognak, és gyakorlatilag kirántják a szerencsétlen, elcsigázott családfő alól a vánkoscihát és elzavarják a vendéglőbe ebédelni (ti. hogy ne legyen láb alatt). Mindent ki kell mosni!" - szó szerint így igaz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy nemcsak én vagyok így vele.:D

      Törlés
  2. Nagyon jó lett a bevezető :D Én is szerettem ezt a könyvet, és szeretném folytatását is (A ​modern budapesti úrinő) olvasni - vagy már egyből a polcomon tudni :D
    Amúgy ősszel egy olvasó kereste ezt a két könyvet: Kéri Katalin
    Hölgyek ​napernyővel, és Gyáni Gábor Nők ​a modernizálódó magyar társadalomban. Fel is nyomtam a várólistámra, mert szerintem hasonlóan érdekesek lehetnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, megnézem én is őket, örülök, hogy azért nem kell vadászni ezeket a könyveket.

      Törlés
  3. Egyre jobban érdekelnek engem ezek a Szécsi Noémi könyvek :) és igen, a háztartásos résszel nagyon egyet tudok érteni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha szeretnéd, kölcsönadom.:) Nagyon érdekes olvasmány.

      Törlés
  4. Mindig is sejtettem, hogy anti nő vagyok, mert sosem zaklatott fel a takarítás, és epeömlést sem kapok a lehullott morzsa szemektől, mégis azon kaptam magam, hogy érdekel, és elolvasnám. :)
    Persze engem igen érdekelne tisztelt nagy férfijaink mélyről jövő meggyőződésének kifejtése, mégis miért alacsonyabb rendű egy női elme, de innen látszik, a legnagyobbak sem tökéletesek. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez csak egy része a könyvnek, és a háztartási izgatottság nem domborodik ki benne annyira.
      Szerintem benne van, hogy féltették a kis privát játszóterüket, meg a nőnek otthon a helye. Meg van egy durva rész is, hogy a nőket kiszámíthatatlan, kb. idegbeteg lényeknek tartották, mert a méhük vándorol a testükben (:D) és bizonyos esetekben azért végwztek petefészekirtást, hogy elmúljon a hisztéria.

      Törlés
    2. Ó igen, erről olvastam már, és filmet is láttam. A női hisztéria pszichés betegség volt, amit végső esetben méh eltávolítással orvosoltak, de néhány haladó szellem még altesti masszázzsal is megkísérelte orvosolni. :D Nem is volt annyira régen, és bizonyos szempontból mennyire barbár világ volt. Ennek tükrében egészen fura, hogy a szüfrazsett mozgalom hogy kinőtte magát. :)

      Törlés
    3. Meg jeges vizes fürdővel... asszem, nemtől függetlenül mindenki _csodálatosan_ megnyugodna (=halálosan kimerülne) tőle. Bár erről csak regényben olvastam.

      Törlés
  5. Csak csatlakozni tudok az előttem szólokhoz, annyira zseniális lett ez az első bekezdés!
    Nekem ez a kötet már mióta a polcomon van, és szégyenszemre még nem olvastam, pedig szinte folyamatosan tervben van, ott motoszkál az agyam hátsó zugaiban :D a Halcsontos fűző-blogot is úgy szeretem olvasgatni, néha egy órát is simán el tudok ott tölteni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, de tényleg nemcsak erről szól.:) Én asszem 2016-ban vettem egy akcióban, és egy hirtelen sugallatot meglovagolva vettem elő.
      Ha a blogot szereted, akkor biztos, hogy tetszeni fog.

      Törlés