Ismét eltelt egy - a világ még megvan, de ki tudja, meddig -, könyveket vettünk, cseréltünk, kaptunk és olvastunk, mindezt lelkesen dokumentálva, és elérkeztünk az összefoglalós postok legizgalmasabbnak tartott darabjához, az év végi záráshoz.
(Sose tudom, hogyan vezessem fel ezeket a bejegyzéseket.)
Lehet, hogy az öregedés jele, de az évek előrehaladtával egyre kevésbé tartottam ellenőrzés alatt az olvasásaimat, ill. más szempontok érvényesültek, mint korábban; láttam ugyan, hogy a darabszám havi eloszlása nem valami fényes, de annyi jó könyvet olvastam, hogy nem érdekelt. Van, aki 200 meg 350 könyvet olvas el egy évben (ezt már nem hiszem el), van, aki 25-öt, és olyan emberek is léteznek, akik még Lőrincz Laci bácsiról se tudják, hogy a helyi benzinkutas vagy a polgármester-e. Úgy kezdődne a következő mondat, hogy "Ehhez képest...", de ehhez képest a lópikula, meg a kani veréb, mindig jól körüldrótozom az olvasásszámokat, hiába mondom, hogy nem érdekel. Pontosabb lenne, hogy már nem számít annyira, de térjünk a lényegre, mielőtt lefejeljük a klaviatúrát.
Összesen 75 könyvet olvastam el. Ha nagyon akartam volna, lehetett volna 76 is, de hirtelen kedvem támadt A fényességekre, a várólistám legtermetesebb tagjára, így a betervezett Hotel Sapiens ment a jövő évi VCs-be.
Egy időben az volt a fixa ideám, hogy minél több és egzotikusabb nemzetiséget vonultassak fel az adott évi olvasmánylistában, most már nem érdekel, még az erre vonatkozó címkelistát is elrejtettem piszkozatba. A férfi-nő arányra figyeltem valamennyire, a 75 könyvből 40-et jegyzett legalább részben férfi szerző [az Egyszervolt illatszerek s' azok kicsinyke flaskái esetében nincs szerző megjelölve, így kimaradt, a Jonathan Strahan szerkesztette 2017 legjobb science fiction és fantasynovellái 2017 pedig mindkét nemnél érvényes kötet nálam], értelemszerűen 35-öt pedig nő.
Újraolvasások: akadt belőle egy pár, de még mindig vannak "elmaradásaim", de egyszer csak sorra kerül mindenki, ahogy az első alkalommal is.
A Családom és egyéb állatfajták, ill. a Korfu-trilógia újraolvasása a nyaralás alatt már hagyománnyá vált, bár harmadik alkalommal már nem volt akkora flow-élmény. A Hetedik mennyország viszont másodjára is nagyon tetszett, örülök, hogy a növekvő finnyásságom ellenére Alice Hoffman még mindig a szívem csücske. A másik három könyv olvasása közben annyira fáradt voltam, hogy bevallom, nem sok mindenre emlékszem, ezt különösen a Titokzatos folyó esetében sajnálom, ami Lehane legjobb könyve szerintem. Stephanie Plum - azt hiszem, szintén harmadjára került a kezembe - sajnos nem volt akkora szám, mint annak idején, de próbáljuk meg a zombiállapot számlájára írni.
Sikerrel teljesítettem a 2017-es VárólistaCsökkentést, de már többször írtam róla, nem ragozom tovább, már nagyjából kész is a jövő évi lista.
A másik kihívásszerűséget csak magamban határoztam el, valamikor év közben; igyekeztem minél több friss beszerzésemet minél hamarabb elolvasni. 18/47 lett a vége - az összeset az impozáns mennyiségű karácsonyi ajándékkönyvek miatt sem sikerült volna. Néhányat belevágtam a 2018-as VCs-be is, amelyeknél érzem, hogy különben évekig halogatnám. Nem tudom, sikerül-e valaha odáig eljutni, hogy ilyeneket ne vásároljak.:)
 |
| Cornelius (a barátainak csak Cornie) az utóbbi idők jó (és könnyen mozdítható) olvasmányaival. A háttérben Siegfried piroslik |
Térjünk át a lényegre, avagy melyek voltak a kiemelkedően jó és rossz olvasmányok - az előbbivel mindig bajban vagyok egy kicsit, nehezen rangsorolom őket. Mi választja el a kedvenceket a nagyon-nagyon jóktól, ill. ezeket a szimplán nagyon jóktól? A Molyon felvágtam a kedvences listásra az Augustust és Murakami esszékötetét is, de az Egy csésze teát vagy Az ötödik évszakot miért nem? Attól tartok, ama szörnyű feladat vár rám, hogy újragondoljam a kedvencek listáját.
Most viszont még évösszegzünk, úgyhogy nézzük, miket szerettem és utáltam - a listák sorrendje csak időbeli.
Nagyon-nagyon jó volt (kedvencgyanúsak):
John Williams: Augustus
Julia Rochester: Ház a világ peremén
Charles Frazier: Hideghegy
N.K. Jemisin: Az ötödik évszak
Elena Ferrante: Amikor elhagytak
Katherine Mansfield: Elbeszélések / Egy csésze tea
Sarah Andersen: Puha boldog puffancs
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasy novellái 2017
Rainbow Rowell: Eleanor és Park
Afonso Cruz: Virágok
Jennifer Egan: Az elszúrt idő nyomában
Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek
Moskát Anita: Horgonyhely
Graham Swift: Anyák napi kimenő
Mariam Petroszjan: Abban a Házban
Margaret Atwood: Alias Grace
Éluard versei
Elizabeth Strout: A Burgess fiúk / A nevem Lucy Barton
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
Egész okés - nem tökéletesen önazonos, de kellemes élményt nyújtott, jólesik rá visszaemlékezni:
Lesley Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata
Emmi Itäranta: A teamesternő könyve
Giedra Radvilavičiūtė: Ma éjjel a falnál alszom
Jeffrey Eugenides: Házassági összeesküvés
Ian McDonald: Luna - Újhold
Sarah Waters: A szobalány
Richard Brautigan: Hogy el ne fújja mind a szél
Herman Koch: Nyaraló úszómedencével
Kate Chopin: Ébredés
Zadiie Smith: NW
Szécsi Noémi - Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)
Tudtam volna nélküle élni (azaz különböző mértékben szar volt):
- Az éjszaka törvénye - szigorúan véve ez az egy kerül ide, abban az értelemben, hogy dühös voltam olvasás közben a szerzőre és szellemi fájdalmat okozott olvasni. Ha nem Lehane-ről lenne szó, csak simán felejthetőnek mondanám és meg se említeném, de tőle sokkal többet várok el.
- Jaj, dehogy is, hát itt van nekünk a Kis kiruccanás! Ettől már epeömlésem volt, annyira mérges voltam. Gavaldával szemben nincsenek nagy elvárásaim, csak annyi, hogy kellemesen simogassa meg a lelkemet, elnézően hagyom neki, hogy kicsit hülyének nézzen a giccsével, amiben van pár aranyszikra. De a fhanszia naccsasszony előbújik belőle, azt nem bírom. Önsajnáló, sznobkodó, kínjában nem tudja merre fetrengő, előítéletes picsakönyv.
- A Vadhattyúkat untam - ezer bocsánat, mea culpa, hamuszórás, de ez, mint irodalmi mű, engem egyáltalán nem kötött le, az elejét leszámítva. Fontos könyv, de én egy jól megírt regényre, vagy egy jól megírt non-fictionre számítottam, nem kronológiai felsorolások mondatokba rendezésére, ahol a szerző csak elsorolja, mi történt. Az jut róla eszembe, hogy ez egy krónika.
- Én és te - az Én nem félekhez képest borzasztóan gyenge. Az ötlet jó, de a megvalósítás sok kívánnivalót hagy maga után, olyan elkent, odapancsolt, hanyag, felszínes munka, általános közhelyek puffogtatott gyűjteménye.
.
Kb. két hete írogatom ezt a nyamvadt bejegyzést, szóval kicsit unom, kicsit hosszú is lett, úgyhogy a beszerzéseket egy külön postban gyűjtöm össze.
Nem olvastam a Vadhattyúkat, de sejtem, mire gondolsz, amikor jellemzed, az ilyen könyvekre baromi dühös tudok lenni. Fábián Jankánál találkoztam ezzel úgy igazán, eszembe se jutna a kezembe venni tőle már semmit, az az egy alkalom is véletlen volt :D
VálaszTörlésIdén is nagyon szerettem olvasni az írásaidat, nekem még mindig nagyon sok inspirációt adsz az olvasáshoz, még ha sokszor tök más könyveket is olvasunk/szeretünk.
Nem olvastam FJ-tól semmit, azt hittem, hogy történelmieskedő romantikusokat ír.:o Valami laza könyvet kerestél, úgy került a kezedbe?
TörlésKöszi, ez nagyon kedves és jóleső megjegyzés.:))
Nem, csak egy barátnőmnek hoztam ki a könyvtárból, de közben neki mégsem kellett, úgyhogy gondoltam beleolvasok. Borzalmas. :D
TörlésLegalább megtapasztaltad, hogy nem kell az neked.:D
TörlésTök jó hogy ennyi olvasmányt tudtál a nagyon jók közé sorolni, én az összegzésnél jöttem rá, hogy több volt a feledhető, mint azt jó szívvel tolerálnám, és alig tudtam kiemelni úgy istenigazából hét-nyolc címet :) :( ilyenkor jön a baaazi nagy közhely, hogy nem a számok kéne számítsanak, hanem a minőség. Mondjuk a 75 nálam megint elérhetetlen álomnak bizonyult, de majd idén! Muhaha...
VálaszTörlésÉn még egyetemista koromban olvastam a Vadhattyúkat és teljesen lenyűgözött, de arra emlékszem, hogy mint történelem, nem mint irodalom - akkor még arra helyeztem nagyobb hangsúlyt. Ma már valószínűleg utálnám. Viszont Gavaldát bírom, akkor is ha picsáskodik néha :D Stephanie Plum újraolvasása bennem is felmerült amikor nagyon zombi állapotban voltam, csak félek, még alulról sem súrolná már a lécet, inkább maradjon meg kellemes régi emléknek - vettem helyette egy női magazint, az is jó agysejtpusztításra ;)
Túl jó szívem van.:) Nyilván nem lehet nagyon hasonlítgatni a Hideghegyet mondjuk, az Eleanor és Parkhoz, de mindegyik a maga nemében jó könyv.
TörlésTöbbet szoktam ennél olvasni, de, gondolom, a tendencia egyre romlani fog.:D
Gavaldával én is elvagyok alapvetően, az Édes életünk szép volt, de a Kis kiruccanás nagyon felbaszta az idegeimet.
A női magazinokra sajnálom a pénzt.:)) De igen, Stephanie még nálam is alatta maradt az elvártnak, pedig régen nagyon szerettem.
Ó, Cornelius és Siegfried *.* imádnivalóak! :) (igen, megfogtam a lényeget :D de ezt beláthatod, hogy nem hagyhattam szó nélkül! )
VálaszTörlésÉs tényleg mennyi könyv került a jók közé - ez nagyon-nagyon szuper dolog! Jövőre is ennyi szuper könyvet kívánok neked minimum :) Az ötödik évszakot decemberben vettem ki a könyvtárból, és ha a jelenlegi könyvet befejezem, az fog következni.
Ha macska nem lehet, jöhetnek az idióta plüssök.:)
TörlésKöszi, viszont kívánom.
Hú, kíváncsi leszek, mit fogsz rá mondani.
Ez szerintem pont egy tökéletes felvezetés volt, amit írtál! :D Ja és utána se fejeltem le a klaviatúrát, amikor tekeregtünk az olvasásszámnál. Néha én is bajban vagyok, hogy kezdjem el, legközelebb lehet, hogy csak belevágok a közepébe és kész. ;)
VálaszTörlésA kedvencek és kedvencelés nálam is újragondolás alatt áll. Én speciel semmit se jelöltem idén kedvencnek molyon, de éreztem azért, hogy mik voltak kiemelkedőek, csak biztos, hogy ezek kedvencek is? Na meg biztos, hogy a 15 évesen olvasott könyvek örök kedvencek maradnak? Az emlékük miatt csak? Érdekes, fejtegetni való téma. :)
A Gavaldát ahogy összefoglaltad, felvinnyogtam! :D Én a Billie-t akarom tőle elolvasni következőleg, remélem az nem picsakönyv. :)
Egyébként tök vicces, hogy mennyire nincsenek fedésben az olvasmányaink, hmm. A jó listáról a képregényen kívül csak az Eleanor és Parkot olvastam, de azt meg én nem szerettem! :D Majd hátha a Horgonyhellyel megváltozik minden. ;)
Cornelius és Siegfried tényleg cuki könyvőrzők! :D
Sok jó könyvet jövőre is! :)
Köszi, meg jó pesszimista.:D
TörlésJó kérdés, mert ugye, ha újraolvasnánk a régi kedvenceket, biztos előfordulna az az érzés, hogy ez meg az már annyira nem felel meg az igényeinknek, de mégis, egykori énünket, ízlésünket tükrözi, nem kéne feledésbe merülnie, áhh... csinálni kell nekik egy polcot.:D
Egyéni, de Lady_L a Molyon a francia Billie-hez nagyon vicces értékelést írt, az alapján inkább hanyagolnám. De, tudod, mennyire ellentétes az ízlésünk (igen, vannak kivételek), a Kis kiruccanásba is nézz bele egyszer, max. együtt szapuljuk majd.
Nem hiszem, de te annyira cuki vagy, hogy még haragudni se tudok rád.:))
Szerintem az Eleanor és Park a maga műfajában nagyon jó kis könyv, régen elég sok YA-t olvastam - de az ízlésbeli dolgokkal nem lehet vitatkozni, és nem is érdemes.
(Nem mintha mi azt csinálnánk.)
Gyűjtöm a meghökkentő plüssöket. Cornie helyett eredetileg tacskóunikornist akartam, de szinte azonnal elfogyott. Nem baj, a két lábú krokodilus is menő.
Köszi, neked is!
Nem volt az annyira pesszimista. :) Inkább realista :D
TörlésIgen, egy csomó régi kedvenc nem mehetne át úgy a rostán, mégis akkor megtalált minket, meg szerettük. És vannak azért olyankor is, amikről tudjuk biztosan, hogy örök kedvencek, és ők esetleg már több ízben is bizonyítottak az újraolvasásokkor is. :) De annyit változhatunk még az elkövetkezendő évtizedekben...
Megnéztem Lady_L értékelését, köszi! :D :D Tényleg nagyon vicces, de az nem vicces, ha tényleg ilyen a könyv is. Amúgy kölcsönbe kaptam, na majd meglátom.
Jajj, huhh, tök jó, mert nem fogok szépítgetni semmit, ha nem jön be, hát nem jön be. De érdekes, hogy mégis vannak, amiket közösen szeretünk. :) :) Meg érdekes, hogy milyen jóban vagyunk! :D :D :D Engem voltak, amik felbosszantott az E&P-ban. :/
Ha látok meghökkentő plüsst ezentúl, megveszem neked! :D
Tacskóunikorniiiiis! ♥ Az nagyon cuki lehetett. ;)
Tegnap a telefonnak hála eltűnt a jó hosszú kommentem, nagyon boldog voltam.
TörlésSzóval: azért nézz bele mindegyik Gavaldába, amilyen ellentétes az ízlésünk, lehet, hogy neked tetszeni fog, meg a Billie-t és a Kis kiruccanást is nagyon sokan szeretik.
Hát, ööö, bevallom, hogy az engem érintő paprikás postokat nem szoktam végigolvasni, bőven elég annyi, hogy neked nem tetszett.
Na, majd megkeresem az Eleanor és Park írásodat.
Jaj, nagyon aranyos vagy, de ne vegyél.:) Még én se tudom, mi tetszik és mi nem, meg nem akarom annyira telezsúfolni a lakást.
Tényleg cuki volt, valamikor linkeltem is nektek a levelezésben.
Szerintem is jó felvezető lett, jókat mosolyogtam olvasás közben :D
VálaszTörlésA kedvencek nálam is problémás - tavaly 4 könyvre nyomtam kedvenc címkét, de sokszor nem tudom már eldönteni, régen könnyebb volt! Túl nagy már a merítés és elveszek a könyvek között...
Köszi.:)
TörlésNem lehet, hogy nálad is el kell telnie bizonyos időnek, amíg leülepednek az élmények? Néha úgy érzem, ez segít a kedvencek eldöntésében... néha meg nem.:D
Szia Cornie! :) Ha már tacskóunikornis nem volt. :D (Szerintem az év kérdése volt az nálam az Ikeában.)
VálaszTörlésA kedvenceken én is mindig sokat agyalok, főleg, hogy van olyan könyv, amit még annak érzek, pár év múlva meg azt se tudnám megmondani, miről szólt. És van, ami akkor nem fejt rám ki akkora hatást, de évek múlva is eszembe jut. Fura dolog ez, nem tudom, hogy öreg vagy szenilis vagyok. :D
Cornie nem tud beszélni, de lelkesen csóválja a farkát.:)
TörlésHát, nem tudom, hogy közel 30 éves nők gyerek nélkül érdeklődtek-e tacskóunikornis után, de a pasi nem tűnt döbbentnek.
Én elég kevés könyvről tudom megmondani pár év után, hogy miről szól, mármint részletesebben. Szal öregek vagyunk ÉS szenilisek.:P És ma átböngésztem egy patikás újságot.
Szerintem a 75 olvasmány nagyon-nagyon jó, még úgy is, hogy jutott belőle rosszabb is jobb élmény. Hiába ismerjük a magunk ízlését egyre jobban, így is sikerül néha olyat megvenni, elolvasni, amitől hidegrázást kapunk. De a te rossz élményeid szerencsére viszonylag rövid történetek voltak, legalábbis kettő. Lehane-t baromira sajnálom, még bizodalmam van a legújabban, amit tudom, te már olvastál, írtál róla, és ha ez sem lesz bejövős akkor biza marad a Kenzie-Gennaro, meg a többi régebbije. Az viszont milyen szuper, hogy ennyi nagyon-nagyon jót és kedvencet fel tudtál sorolni, meg még az okés olvasmányok is viszonylag szép számmal képviseltetik magukat. Amúgy ez a kedvenc kérdés nagyon érdekes. Régebben sokkal jobban rányomtam az 5*-osakra, ma már ez nem egyenlő a kedvenccel. Sőt, arra jöttem rá, hogy az a kedvenc, amit újra meg újra el szeretnék olvasni, vagy olyan, amitől kaptam egy nagy maflást és ugyan nem akarom olvasni újra, de nagyon sokszor eszembe jut bizonyos szituációban. Egyszer én is tartok egy szanálást a kedvencek között.
VálaszTörlésAmúgy a olvasás/beszerzés arányt legtöbbször az év végi könyvdömping, ajándékkupac rontja lesz, szóval oda se neki! Itt a 2018, majd kezdhetjük fogyasztani a tavalyiakat :)
Háát, az Egymásba veszve a régebbi könyveihez képest elég gyenge, de, gondolom, neked sincsenek baromi nagy elvárásaid...
TörlésEngedékeny olvasó vagyok, valószínűleg ezért van annyi jónak tartott olvasmányom.:)
Igen, valami ilyesmit jelentenek a kedvencek, jól rátapintottál.
Igen, egészen addig, amíg nem jön a Könyvfeszt vagy valami kihagyhatatlan ajánlat.:D