2012. április 26., csütörtök

Gyémántok az örökkévalóságnak

"Egyik elvem: hülyével ne vitatkozz, mert könnyen összetéveszthetnek vele."


Vavyan Fable: Halálnak halálával
Értékelés: 5 mozgó fejű tigris medál az 5-ből
Kedvenc karakter. legyen a lökött Melotti? És persze Pikírt

Hopp, ez a könyv, szegény, jól lemaradt, mint a legendás borravaló. Mondjuk, egyszer már írtam róla, ezért nem is szöszmölődöm szabályos blogposttal, inkább csak lefirkantom roppant örökbecsű impresszióimat.

Fable-t akkor olvasok, ha beszaladt a madzag és végképp elegem van a világból és a benne élő emberekből. Nem szégyellem bevallani, hogy számos régi könyve kabátkönyv jellegű nálam, de öt fő-fő van közöttük: a Mesemaraton, a Sárkánykönny, a Szennyből az Angyal, a Jégtánc és a Halálnak halálával. Két hónappal ezelőtt az utóbbi került sorra, pedig nincs benne semmi extra, egyike Vavyan Fable "szimpla" zsaruregényeinek, valamiért mégis kedves kérges szívemnek. Szeretem a karaktereit, az almazöld ruhát, az értékelésben írt izét - annyira elfogadnék egy olyan medált, meg egy békásat -, a felmerülő gondolatokat, és hogy nincs annyira telítve odamondogatással, mint a későbbi regényei.
Remélem, előbb-utóbb ez a könyv is kap egy tisztességes újrakiadást, mint a többiek, bár elég allergiás vagyok az újdonat borítókra - a csupasz seggnél csak jobb jöhet, kivéve egy másik csupasz segget -, az átdolgozásokról nem is beszélve. Lehet, hogy én változom-változtam meg, lehet, hogy Fable, de az a valószínűbb, hogy mindketten, ezért vagyok képtelen rávenni magam arra, hogy a legfrissebb történeteit elolvassam. De jónéhány más, "régi" szerzőmmel is így vagyok, például Dean R. Koontz-cal vagy Stephen Kinggel - úgy érzem, már túl vagyok rajtuk, hogy már nem tudják számomra azt adni, amire szükségem van, talán fogalmazhatunk úgy, hogy kinőttem belőlük. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ilyen vénséges fejjel lenézem vagy rossz íróknak tartom őket, csak én már magam mögött hagytam őket.
Öregszem, na. Csak sznob ne legyek - habár ez a veszély aligha fenyeget. 




Kiadó: Pannon
Kiadás éve. 1989
Ár: passz, gondolom, pár száz forinttól ki lehet turkászni az antikváriumokból


2 megjegyzés:

  1. 2001-ben volt már egy újrakiadása, persze az is már 11 éves. De kevésbé giccses rajzos borítóval. Nekem is a 89-es van meg és utálom, hogy szétesett kb. 1-ső olvasásra (mint a Mesemaraton). De persze azért egyiket se vettem meg újra :)

    VálaszTörlés
  2. Tényleg, totál kiment a fejemből, pedig a freeblogos post végére oda is írtam.
    Ez is lapjaira esett már szét, és emlékszem, hogy az olvasása után néhány évvel később láttam egy másik példányt egy kirakodott antikváriusnál, teljesen tökéletes állapotban:)

    VálaszTörlés