2012. június 6., szerda

Neked mi a bűnös vágyad?

Mármint könyvek tekintetében, természetesen, csőnadrágok és piros ajtók egyelőre félretéve.

Mivel kegyeletteljes hangulatban vagyok, nem várok meg öt kommentet, hogy nyilatkozzam, hanem előre bocsátom vallomásomat: az én guilty pleasure-öm a Vámpírakadémia.
Kommersz olvasmányaim tekintetében enyhén röhejesnek tűnik ez a velős válasz, ugye? Hiszen rengeteg YA-t, urban fantasyt meg efféléket olvasok, ha úgy tetszik, nekem csak GP-jeim vannak. De én most azokat a könyveket/könyvet értem guilty pleasure alatt, amelyért az ember nemes egyszerűséggel megvész. Tudja, hogy vannak hibái a történetnek, hogy semmi épületes gondolatot nem tartalmaz, nem gazdagítja a világnézetét (sznobosan mondva: szemét), mégse képes ellenállni neki, és igazság szerint nem is akar.
Na, szóval elő a piszkos kis titkokkal, előttem nincs mit szégyellni (plusz bátorításként elárulom, hogy zsengébb koromban rengeteg Jackie Collinst olvastam el zsinórban, és imádtam).
Emlékszem, amikor az első rész megjelent, nálam javában dühöngött a YA-láz, le is csaptam nagy vehemensen a vékony kötetre. Nem voltam tőle elragadtatva, de egynek elment, aztán a második rész már egy kicsit jobb volt, a harmadiknál pedig totális függőség alakult ki, tudom, hogy ciki meg minden, de az a befejezés aljas (és egyben fantasztikus) húzás volt, és többedmagammal majd' meggebedtem a következő megjelenésig. A delírium kitartott a befejezésig, és amikor kiderült, hogy készül egy spin-off sorozat, ráadásul az egyik kedvenc szereplőm, Sydney Sage főszereplésével, teljesen megkergültem. Rose és Lissa, bár fejlődőképesek, az agyamra mentek a hülyeségeikkel, Sydney mentalitása sokkal közelebb áll hozzám, ezért maximálisan elégedett voltam a Vérvonalakkal, és tegnap olvastam a hírt, hogy nemsokára megjelenik a The Golden Lily Amerikában,  tehát reményeim szerint néhány hónappal később követi a magyar kiadás.
Hogy pontosan mi fogott meg ebben a sorozatban, nem tudom, hiszen a főszereplők idegesítőek, a történetben jó pár klisé található, de... izgi volt, na, Mead jól összerakta a sztorit, én meg két pofára zabáltam, ez van, a valós néphagyományokon alapuló háttérvilág már csak rátett egy lapáttal.
És igen, Dmitrij a lobogó bőrkabátjával hamvas lánykorom méltó regényhőse marad. Na, jó, annyira nem, az Belloq, de végszónak tökéletes egy ilyen post végére.


9 megjegyzés:

  1. nekem azt hiszem, a Rubinvörös és folytatásai ilyen. imádom, pedig semmi különös nincs benne. nem túl emlékezetes, elég egyszerű is, de olyan jó.:)

    VálaszTörlés
  2. Nem csak te estél bele a Vámpírakadémiába, bár mentségemre legyen szólva, hogy megveszek a pörgő cselekményért, az akcióért és a jó humorért :D Ez így együtt meg nekem tökéletes. Ettől függetlenül tényleg nem hordoz túl sok mondanivalót. Amúgy nekem ilyen volt Johanna Lindsey Malory család sorozata (kivéve az utolsó pár kötetet, azok nem voltak túl jók). Évekig esküdöztem, hogy én soha ilyen rózsaszín vackot, meg mit nekem hercegnősdi és olyan sablonos meg egyszerű, kész papírpazarlás... aztán tessék. xD Kb két hét alatt végigolvastam az egész sorozatot.

    VálaszTörlés
  3. A kókuszrúdon kívül (de azt a csőnadrág és piros bejárati ajtó kategóriába sorolom) a skandináv krimik. De azok nagyon, és nem is értem, mert nem is vagyok olyan. amilyen.

    VálaszTörlés
  4. Lady Gaga :P
    Viccen kívül nekem sajnos nincs ilyen, pedig szeretnék :)
    Ajánljatok valamit :D

    VálaszTörlés
  5. eszembe jutott még egy bűnös vágy, a Csitt, csitt. nagyon piszkálja a fantáziám, bár a második részéig még nem jutottam. szerintem inkább ez a bűn, mint a Rubinvörös.:D

    VálaszTörlés
  6. @szeee, mi lenne, ha folytatnád a twilightot?:D

    VálaszTörlés
  7. Nekem egyértelműen a Ward és Kenyon könyvek. :))

    VálaszTörlés
  8. Nima: én a Rubinvöröst nem tekintem gp-nek, az cuki, és kész:)
    A Csitt, csitt tényleg bűn:D

    Raven: ez megnyugtató:) Na, azt még nem olvastam, de bevallom, nem is ismerem.

    Erika: ez a kókuszrúd mizéria mi nálad? Mindig látom megemlítve ott, ahol te vagy:) Oh, a skandik sehol nincsenek a VA-hoz képest a szégyentáblán:D

    Nita: tökéletes:))

    VálaszTörlés
  9. Hogy stílszerű legyek, ha már guilty pleasure, akkor Anita Blake :) Gyakran eszembe jut, amikor valami igazán vagány, szórakoztató, ironikus és szellemes krimi-fantasy-ökörködést szeretnék, hogy azt kéne újraolvasni. Mondjuk a nyolcadik részig, utána elviselhetetlen szutyok... :(
    És hát a VA nálam is :) De az is csak Anita-pótlék...

    VálaszTörlés