A lélek birodalma

"-... mert ön is tudja, bizonyára tudja, micsoda szédítő mennyiségű bonyodalom van ebben a házban... cselszövések, tervek, törekvések, álmok... megítélésem szerint egyik-másik tiszta őrület..."

Joyce Carol Oates: Bellefleur, avagy a családi átok
 Értékelés: 4.98 ölbenyíló kammelina* az 5-ből
 Kedvenc karakter(ek): Lea, Germaine

 Vadregényes tájon uralkodik a Bellefleur-kastély, ahogy a család is a vidéken - hosszú nemzedékek óta körbefonják a rejtélyek, hihetetlen esetek, bizarr halálozások, a győzelem és a bukás, a szerelem és a gyűlölet; van köztük zseni és őrült, költő és látnok, remete és kalandor, hívő és ateista, gyönyörű és rút. Egyetlen dolog van, ami összeköti őket; a nevük, amely egyszerre vált ki félelmet, csodálatot, irigységet, tekintélyt és haragot: ők a Bellefleurök.

 Az írónőtől még csak a Napfordulót olvastam, de a Bellefleur már azelőtt is a várólistámon toporgott, a Csökkentsd a várólistád! játék keretében pedig végre sorra került.
 Mivel JCO más könyvét még nem olvastam, elhamarkodott lenne a megállapítás, hogy a Bellefleur az életmű kakukktojása, de mivel már többen is mondták, elhiszem. Nem falhozvágós, lélekszaggatós történet, mint a Napforduló vagy - a többiek reakciója alapján - a Luxusvilág, inkább olyan... álomszerű. Hosszú, elzsongító körmondatok ringattak el olvasás közben, a valóság és képzelet határán lebegtem, mint a kis Raphael a Nyérc-tó felszínén. Nehéz szabadulni a hatása alól, szinte kábulat vett rajtam erőt, amely az oldalak előrehaladtával egyre jobban magához láncolt, ahogy a Türkiz Szoba fogadta magába Samuelt. A könyv befejezése után napokig csak ráztam a fejem, bármelyik regényt vettem elő, nem tudtak lekötni.

 "A Bellefleurök hivatalos magatartása az egészséges vidámság."

 Igazából amolyan gótikus kísértetház-őrült család-sötét titkok-sztorira számítottam - mert ez a stílus a gyengém -, nem erre a szürreális látomásra, de ez nem azt jelenti, hogy a könyv csalódást jelentett volna, bár volt néhány rész, amelyet nem tudtam hova tenni magamban (pl. A bíborszínű orchidea című fejezet). A lebegő érzést tovább erősítette a tördezett szerkezet, az idősíkváltások, Oates vidoran ugrál hatvan évet két fejezet között, ezután kicsit visszatérünk a jelenbe és lineárisan is haladunk előre, de vannak olyan fejezetek, amelyek egy tematika szerint végigveszik az egész családfát, amellyel már rögtön megvett magának az írónő, imádom a szerteágazó családfákat (Pl. a  Lovak vagy az Autók - utóbbinál kicsit megfeneklettem a regénnyel és próbáltam félretenni némi pihentetés céljából, de nem engedte). Néhány rész pedig egy-egy híres-hírhedt esetet mesél el (pl. Stanton Pym halála , A méregfiola ), és vagy végigvezeti a jelenig, vagy a többi fejezetbe szövi bele a végéig (pl. "Az innisfaili mészáros" ). A befejezés se egyértelmű lezárás, van egy érdekes kapocs a két utolsó fejezet között, egyáltalán, az egész történet ilyen, rengeteg elgondolkodtató mozzanat, esemény, szimbólum, metafora (pl. A fallal körülzárt kert) van benne, amelyek felett órák hosszat lehetne elmélkedni, vagy csak én kattantam meg a szövegtől. Pl. ilyen a nyitó fejezetben feltűnő és a fejezetnek címet adó macska, akinek Mahalálél a neve, akivel ez az egész elkezdődött.

 "Megbocsátasz azoknak, akik vétkeztek ellened? kérdezte a lelkész. Igen, mondta Germaine. És halkan hozzátette: Mivel mind meghaltak."

 Nagyon különleges élményt nyújtott számomra ez a regény, és érzem, hogy most, miközben lapozgatom, ismét hív magához... Oates figyelmeztet az ellentmondásaira, amelyek ezt a furcsa hatást keltik: "Ez a regény a képzelet műve, ezért a képzelet törvényeinek kell engedelmeskednie, egyszerre alázatosan és merészen... Bellefleur sajátos világ, a lélek birodalma, de létezik - és ott, a lélekben törvényei szentek és tökéletesen logikusak."
 Mert az állkapcsok felfalnak, az állkapcsokat felfalják.

A könyv megtalálható az antikvarium.hu kínálatában is.

 Ui.: igazán megérdemelne egy új kiadást, a lila betűs-keretes és rózsaszín hátteres cím meg az összefércelt borítók méltatlanok a könyvhöz.

Eredeti cím: Bellefleur
 Kiadó: Árkádia
 Kiadás éve: 1986
 Fordította: Szilágyi Tibor
 Ár: kb. 500 Ft-tól








 _______
 * ez egyébként egy virág, de a kereső nem adott ki semmit.