2014. szeptember 20., szombat

Szellemekkel suttogó


Amanda Stevens: The Restorer

Igazából ez a szegény Amelia nem hogy nem suttog a szellemekkel, hanem mélyen gyökerező félelemmel kerüli őket (ami tulajdonképpen érthető, ha elfogadjuk, hogy léteznek szellemek és láthatjuk őket), de mivel a hörgőim még mindig szeretik a billentyűzetet nézegetni, nem volt kedvem jobb címet kitalálni, ez van.
Ahogy az angolul olvasott könyveknél általában, ennél is keveset jegyzeteltem a cselekményről, inkább a szavakra figyeltem - már csak azért is, mert a sztori nem nagyon kötött le. Az elején tök lelkes voltam a történet iránt, nyelvtanilag meg halálra ijedtem, hogy úristen, ez nem megy, mi a baj, de csupán annyi történt, hogy elfelejtettem, mindig kell pár oldal, mire belerázódom a helyzetbe. Azért még messze, irdatlanul messze van, hogy olyan könnyedén olvassak angolul, mint az anyanyelvemen, de az a gyanúm, hogy ilyen szinte nem is fog menni. Na, nem baj, az a lényeg, hogy a kezdeti ijedelem után jól haladtam, és nem fáradtam el az idegen szövegben.
"I was a Southern girl raised by a Southern mother. Duty and obligation were as deeply ingrained into my psyche as the need to please."
Nem rossz könyv ez, csak olyan kis egyszerű. Hat-nyolc éve még lehet, hogy imádtam volna, de ha nincs valami plusz, akkor az efféle csajos paranormál fantasyelemes regények untatnak, már elmúlt a korszakuk. Ez a regény is ugyanazt a sémát követi, van a visszahúzódó, magányos főszereplő, az Ügy, ami kirángatja a csigaházából, meg A Pasi, aki persze az egyetlen az egész nyavalyás földkerekségen, aki roppant veszélyes rá. Miééért, miért kellett annyiszor olvasnom arról, hogy Devlin szemei alatt sötét karikák vigyorognak, meg a magas arccsontjáról, a szexi kiejtéséről meg a többi, totál lényegtelen részletről?
Sokkal jobban örültem volna, ha ezeket a szenvelgős részeket lecserélhetem az illatozó kertre, a Dél hagyományaira, a babonákra, titkos társaságokra, a sírkövek szimbolikájára, azokra a részletekre, amelyek sokkal jobban érdekeltek a fickó sebhelyénél. Szerencsére az ilyen hangulatos részekben sem szűkölködik a The Restorer, emiatt érzem azt, hogy laza, délutáni olvasmánynak elmegy. Nekem a gyakorlás miatt érte meg,a közepe tájától eléggé küzdöttem azért, hogy ne hagyjam félbe.

Sorozat: Graveyard Queen 1.
Kiadó: Mira
Kiadás éve: 2011
Ár: 10,11 euró a Bookdepón


3 megjegyzés:

  1. Ó, hát igazán sajnálom, hogy megküzdöttél vele, én meg itt áradoztam nektek róla! :((( Jé, tényleg ennyit említi Devlin arcszerkezetét? Fel sem tűnt! :)) Amit én az első részben nagyon szerettem, az a temető és a sírok szimbolikája volt, olyan dolgokat tanultam, amiről egészen eddig fogalmam sem volt.

    VálaszTörlés
  2. Két éve olvastam, akkor kicsit úgy voltam vele, mint te (igaz, én éppen akkor el tudtam volna viselni több romantikázást), de azóta folyamatosan a fülembe suttog a regény (igen, suttog :D), hogy olvassam el újra... Mert így visszaemlékezve pont a délies hangulata tetszett nagyon - és ha jól tudom, a második részben nincs is Pasi.

    VálaszTörlés
  3. Nikkincs: jaj, hagyjad már,nem nyomtad az arcomba, hogy olvassam már el, én döntöttem így.:)
    Igen, az jó volt benne.

    Üstökös: legalább annyi, hogy nem nyalják.falják egymást a 3. oldaltól.:) Örvendetes tény, de nemigen fogom folytatni.

    VálaszTörlés