2014. szeptember 15., hétfő

Rejtély Ókanizsán

Folytatódik a régi postok leporolása (no, nem mindé, mert hipergagyik is vannak közöttük), ezúttal a Dávin Veron-sorozat hiányzó tagjait rakom ki.

"- Egy magas rangú látogató kíván magával társalogni az éjszaka közepén. Olyan magas a rangja, hogy nem küldhettem el a kénköves pokolba."

Baráth Katalin: A fekete zongora
Értékelés: 5 arany zsebóra az 5-ből
Kedvenc karakter(ek): mindenki

Az Osztrák-Magyar Monarchia kisvárosában, Ókanizsán érdekes haláleset borzolja a kedélyeket: a falu bolondja, Vili holtan esik össze az Árkádia Papír-és Könyvkereskedésben, hátában gyöngyháznyelű bicskával, kezében egy arany zsebórával. Az eset felderítésén a helyi rendőrség mellett az Árkádiában dolgozó Dávid Veronika kisasszony is tevékenyen részt vesz, de az agyafúrt gyilkos mindig egy lépéssel előttük jár....

Ez volt az a könyv, amit rettegtem elolvasni. Valóságos kultusznak örvend A fekete zongora, akik olvasták, szinte mind istenítik, és az ilyen regények iránt azt érzem, hogy ha nem tetszik, bennem van a hiba és eláshatom magam a bojtos szőnyegem alá. De feleslegesen idegeltem magam és feleslegesen húztam-halasztottam az olvasását, ez a regény egy bűbájos csoda.
Nagyon-nagyon kevés olyan magyar irodalmi mű létezik, amely nem csapkodja falhoz az olvasót folyamatosan, vagy nem agyonreklámozott, tényleg gagyi iromány. A fekete zongora ezen kevés regények egyike, minőségi szórakoztató irodalom, istenem, annyira jó volt olvasni jól megszerkesztett mondatokat, logikusan felépített cselekményt és olyan szavakat, mint "galambszín" és "instabiliter". Ráaádásul a magyar történelembe viszi el az írónő az olvasót - a történelmi hűség garantált, Baráth Katalin végzettsége szerint történész -, nem a kényszeres "amerikai mintát" követi, a főszereplőt nem Jane-nek vagy Catherine-nek hívják, hanem Veronikának, és nem New Yorkban, hanem a gyönyörű nevű Ókanizsán játszódik. Ezért is éreztem más könyvekkel ellentétben közelebb magamhoz a történetet; a jó magyar regények megérintenek valamit az ember lelkében, hiába az 1900-as évek elején játszódik, valahogy jobban éreztem, értettem az eseményeket, a szereplők tetteit, reakcióit. [Ha azt mondom egy regényre, hogy "igazi orosz hangulata van", akkor rögtön mindenki érti, miről van szó - ugyanez érvényesül a magyarok esetében.] Ez abban is megnyilvánult nálam, hogy nagyon nem akartam elhagyni Ókanizsa világát, akárcsak a nagyon eredeti, jól rajzolt szereplőket és a finom, néhol enyhén ironikus humort.

(Sóhaj) Hogy ez milyen jólesett a magyar lelkemnek. Egyvalami pozitív hozadéka van a lemaradásomnak: elvileg nemsokára jön A türkizkék hegedű.

Ui.: Imádom a borítóját. Ezt is és a régit is.
Ui2.: A bejegyzés köszöni a főoldalra kerülést!:) [Régi szép idők...]

Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2010
Ár: 2980 Ft
A regény blogja
ilweran interjúja az írónővel


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése