Veszedelmes viszonyok

"Irina úgy vélte, Tatyjana valószínűleg boldogabb attól, hogy hátat fordított a táncnak, ahogy valószínűleg rengetegen boldogabbak lennének, hanem kínoznák magukat az amerikai kényszerrel, hogy legyen egy »álmuk«. Ám az ilyen maximalista típusok sohasem képesek teljes egészében kibújni a bőrükből, így hát Tatyjana ugyanolyan mértéktelenül tette magáévá a háztartás ügyét, ahogy annak idején a balettet. Örökösen csak steppelt, befőzött, sütött, kárpitozott és olyan pulóvereket kötött, amelyek senkinek sem kellettek. Túlbuzgó anyáskodását a modern kori otthonülő anyukákra oly jellemző defenzív önelégültség lengte körül. Másokra rátelepedő, aggodalmaskodó és túlzottan gyámkodó volt, hiszen ha a gyerekeknek kell megváltaniuk az ő létezését, akkor váltsák is meg alaposan."

Lionel Shriver: Születésnap után

Kb. egy hete írnom kellett volna erről a könyvről, de olyan keveset tudok hozzátenni mindahhoz, amit ez a gonosz nő írt. Vagy éppen túl sok minden van bennem, mert Shriver megint belepiszkált az agyamba, a lelkembe, annak minden elfeledett, pókhálós sarkába és betolakodott az igazán sötét helyekre is. Nem lehet azt mondani rá, hogy finomkodik.
A Beszélnünk kell Kevinrőlt rég olvastam, már elfelejtettem, mennyire részletes, analitikus és sokoldalú szerzőről van szó - jóformán csak az iszonyat érzése maradt meg. Miután szeee-vel és ilwerannal kitárgyaltuk, majd összehasonlítottuk a Rowling-Shriver-Franzen hármast, alig vártam, hogy belekezdjek a Születésnap utánba. Tudtam, hogy hosszú és kimerítő utazás lesz a sötétség mélyére, de kivételesen nem nyafogtam magamnak azon, hogy jajmilyenhosszú (egyébként is le akarok szokni erről), és a hatásától se féltem annyira, hiszen Shriver korábbi könyveihez képest könnyed témáról van szó.
Ez igaz is maradt, bár egy ponton majdnem eldobtam a könyvet. Nem árulhatom el, hogy melyik résznél, mert spoiler, és a franc akar beszélni arról, amit igyekszik mélyre elásni, és ráverni a lapáttal, ha ki akar mászni. Nem tudom, hogy csinálja ez a nő, hogy egyszerű szavakkal - mert nem dolgozik költői képekkel és és lírai leírásokkal - elemi emlékeket hív elő. Akkor nálam egy szag idéződött fel, ami hozta magával a többit. Olyan volt, mint amikor gyerekkorodban megégetted a kezed a palacsintasütővel, aztán húsz év múlva ismét - ennyi idő alatt minden megváltozik, te mégis emlékszel a meglepetésszerű, pillanatnyi fájdalomra. Én is emlékeztem egy villanásnyi ideig, de olyan volt, mint egy örökkévalóság.
Az ember óhatatlanul magát kezdi el vizsgálni a regény tükrében. Vajon milyen hősnő (?) lennék én, ha Irina McGovern életének díszlete kicserélődne az enyémre? Olyan kérdés nincs, hogy "Jól döntöttem-e?", mert senki sem tökéletes. Nincs abszolút jó vagy abszolút rossz. Shriver nagyon ügyesen manipulál, egymás után dobálja a mérlegre Irina két választását, egy jó az egyik serpenyőbe, egy rossz a másikba, aztán fordítva. Az pedig már parádé, hogyan reflektál egymásra a két szál. Olyan, mintha egy tükörregényt olvasnánk, egészen az utolsó fejezetig. Nagyon kíváncsi voltam, melyik választás bizonyul az igazinak és Irinán gondolkodva úgy érzem, igen, ez egy jó megoldás. De ez nem azt jelenti, hogy a másik szál ne folytatódhatna.:)
Érdekes ilweran felvetése; mind a pasikkal voltunk elfoglalva:D, méricskéltük és vizsgálgattuk őket, de arra nem értünk ki, az egésznek a főszereplője, Irina milyen. Tényleg olyan, mintha csak a két férfi viszonylatában létezne, hiszen mindketten óriási hatással vannak rá. Nemcsak abban, hogy más-más tulajdonságát erősítik fel - pl. Ramsey a rongyrázását, Lawrence a fegyelmezettségét -, hanem a művészetét is alapvetően átformálják. Irina többször szembe kerül saját magával, mintha ő maga is megkettőződne a szemünk láttára. Többször megfogalmazódik, hogy Irina az emancipáció ellenére (a kilencvenes években játszódik a regény) mennyire függ a férfiaktól, nem anyagi, hanem... "lelki" értelemben. Nem a gyógyításnak, a művészetnek vagy a gyereknevelésnek szenteli az életét, hanem annak, hogy szerethessen egy férfit. Ennyire leegyszerűsítve talán mindenkinek az a reakciója, hogy megvetően elhúzza a száját, de a regényt elolvasva már egészen más kép bontakozik ki.

"Amellett, ha Irina elméletileg hitt is abban, hogy egy modern nőnek függetlennek és energikusnak kell lennie, meg minden, az igazság az volt, hogy a régimódi passzivitás pompás dolog tudott ám lenni. A felelősségről való teljes lemondás az alváshoz hasonlatos vonzerővel bírt, a kiszolgáltatottság eksztázisa pedig arra is magyarázatot adott, hogy Irina évente egyszer miért szeretett bele a fogorvosába, ha csak negyedórára is. Miután az aktív gyönyörűség, amit azzal szereznek az embernek, hogy hozzák-viszik és megfizetik, újabban ritkán tapasztalható jelenség és potenciálisan a kihalás felé tart, annál mámorítóbb dolog maradinak lenni."

Tehát mondhatom azt, hogy mégsem volt ez olyan fájdalommentes. Nem húsbavágóan kegyetlen, de elég nagyot tud bulizni az ember öntudatában.
Olvasás közben végig ingadoztam, vajon Irina helyében Lawrence-t vagy Ramsey-t választanám, aztán tunya mozdulattal elkönyveltem a kérdést azzal, hogy egyik se kellene. De én már választottam a magam életében.

Ui.: basszus, lemaradt az összehasonlítás, úgyhogy ide jön, a végére. Értem, hogy szeee-nek mi baja Rowlinggal, de nekem továbbra is bejön a stílusa. Shriver sokkal kevesebb szereplővel, de annál részletesebben dolgozik, mindennek megvan a maga jelentősége - az, hogy Irina nő, orosz származású, gyermekkönyv-illusztrátor és hogy amerikai létére Londonban él. Rowling ehhez képest instant, de jobban eteti magát, ami szerintem nem baj, mert a gagyitól nagyon-nagyon messze áll. Ezért is váltott ki megütközést belőlem, hogy valaki azért nem akarja elolvasni a HP-t, mert gyerekkönyv - nem, ifjúsági, és egyáltalán nem bugyuta, mert az ifjúsági regényekről általában ezt gondolják. Szerintem inkább az a probléma, hogy már elcsépeltnek számít, a híre elvette az intim élmény illúzióját. Pedig meg lehet ezt találni, ha valaki akarja, de ez nem tartozik a témához.
Ezek után nagyon kíváncsi leszek Franzenre. Ne kérdezzétek, hogy mikor kerül sorra, nagyon remélem, hogy még idén, de ezen belül nem tudok pontos koordinátát mondani.

Eredeti cím: The Post Birthday World
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2014
Fordította: Komló Zoltán
Ár: 3990 Ft