Értékelés: 4.7 neccfüggöny az 5-ből
Kedvenc karakter: -
Nem írok ehhez a regényhez bevezetőt, mert vagy egy mondatban lehet elintézni (az idős Iris Chase Griffen emlékszik vissza családja és a saját történetére), vagy bonyolult kacskaringókkal tarkítva, azt meg még olvasni is kínzás, hát még megírni. Maradjunk a rövid változatnál egyelőre.
Néhány vélemény kicsit felébresztette bennem a félszet, "aprólékos", "elkalandozó", "unalmas" jelzőkre emlékszem leginkább, de mivel beválogattam a várólistacsökkentő játékba, ha rossz, ha nem, el kell olvasnom (meg, ha már pénzt adtam ki érte...).
Érdekesre sikerült a regényhez fűződő viszonyom, amelyben fontos szerepe jutott annak a csudálatos, spanyol inkvizíció fegyvertárába illő pszichikai terrornak, amit vizsgaidőszaknak neveznek; ez alatt a több mint egy hónap alatt a brazil teleregényektől a hűtőszekrény kitakarításáig minden érdekesebb, mint a tanulás - hát még egy regény. Úgy menekültem a megsárgult lapok közé, mintha... a fene tudja, mi múlna rajta. Tehát lehet, hogy az ingerszegény szellemi környezet és az érzelmi stressz miatt éreztem olyan találónak és elgondolkodtatónak a történetet, és egyébként, normál helyzetben csak szenvelegtem volna rajta.
Nagyon kuszának tűnik az első pár fejezet alapján a regény szerkezete: Iris jelenbeli monológjai, múltra való visszaemlékezése, a Laura által írt A vak bérgyilkos című regény, egy mese és újságcikkek váltják egymást. A történet ritmusát is nehezen vettem fel, de miután belerázódtam, bármilyen rövid időre is sikerült visszatérnem hozzá, nem kellett várnom, hogy "hasson" a hangulata.
Ez nem boldog történet. Miről is szól? Egy valaha gazdag családról, amelynek mindenét elvette az idő és a történelem, kezdve a nagy gazdasági világválságtól a második világháborúig. Nagyon emberi, nem tartalmaz hollywoodi rózsaszín hülyeségeket, Iris - nagyobbrészt róla szól a regény - hétköznapi ember, hibákat követ el, amiket nem fél beismerni. Laura az egyedüli, aki más, szinte transzcendens lény, ennek ellenére szabadulni vágyik úrilány pozíciójából.
Az idős Iris nagyon idegesített, talán azért, mert szintén életszerű volt: tipikus nyavalygó vénasszony, viszont az érdekes, nagyon igaz meglátásai elviselhetővé tették, pl. ez:
"A romantika valahol közép-távolban zajlik. A romantika nem más, mint benézni önmagadhoz, harmattól párás ablakon keresztül. A romantika nem más, mint kihagyni bizonyos dolgokat: ahol az élet röfög és szortyog, ott a romantika csak sóhajt."A legjobban a "hagymahéj-effektus"-t szerettem a történetben, bár néhány utalásból már jóval hamarabb megfejthető a fő csattanó, mint ahogy Iris elmeséli.
Ui.: Igazán kiadhatnák Atwood összes regényét, mert ez a négy - A szolgálólány meséje, Fellélegés, Pénelopeia, A vak bérgyilkos - vérszegény szám*, és ezekre is ráférne egy tisztességes, színvonalas kiadás. Pl. a post tárgyát kapni se lehet, évekkel ezelőtt zsákmányoltam a Szépséghibás Szandiban, koszos, kiszakadt a kötéséből, de legalább megszereztem.
Ui2.: Ez egy összefüggéstelen bejegyzés, a vizsgaidőszak számlájára írandó...
* Ez 2012-ben kiegészült a Guvat és Gazellával.
Kiadó: Jelenkor
Kiadás éve: 2003
Fordította: Siklós Márta
Ár: 2800 Ft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése