____________________________
"Törődtél is te vele, hogy nekem melyik lány tetszik, és melyik nem, amíg egy párat le nem puffantottam. Törődtél is te bármivel, ami a fejemben zajlik, amíg ki nem tálaltam."
Értékelés: 4.8 porcukros bundáskenyér az 5-ből
Kedvenc karakter: Eva
A tizenöt éves Kevin egy nap kilenc ember halálát okozza, a gyilkosság valamennyi érintett családot tönkreteszi - Kevin édesanyjáét is. A történetet Eva szemszögéből ismerjük meg a férjéhez írott levelek formájában, de nem csupán fiukról és az ő lehetséges indítékairól esik szó, hanem minden egyébről, ami Eva eszébe jut; politika, hazafiság és nemzeti indentitás, Eva és Franklin kapcsolata, gondolataik a házasságról és a gyerekvállalásról, stb.
Az iskolai lövöldözésről az olvasó emberek egy részének Jodi Picoult Tizenkilenc perc című regénye jut eszébe. Aki kíváncsi Shriver könyvére, barikádozza el az elméjében az előbbitől, mert az azonos téma ellenére a két regény homlokegyenest különbözik, például Peter az őt ért bántalmazások hatására követi el tettét, Kevint nem érte atrocitás, Picoult könyve rövidebb időintervallumot ölel fel, Lionel Shriver viszont Ádámtól és Évától indul, Peter édesanyja nagyon szereti a gyerekét, Eva viszonya Kevinhez nagyon ambivalens - ez csak pár különbség a sok közül, de nem összehasonlító elemzést írok, hanem könyvajánlót, úgyhogy képzeletbeli zárójel bezár.
Sarkalatos, kíméletlenül őszinte embert ismerhetünk meg Evában, el tudom képzelni, hogy sokan ellenszenvesnek találhatják azon az alapon, hogy milyen ember az, aki ennyire ellenszenvesen viselkedik a saját gyerekével, hiszen "elvileg minden gyerek első számú drukkere az anyja" (most már tényleg abbahagyom a Picoult-zást), egyáltalán, ha nem akar gyereket, miért vállal mégis? Utóbbi számomra is furcsának tűnt, az, hogy "lapozni" akar, mert megcsömörlött, nem leli örömét az utazásban, nem elég indok egy gyerekhez, mert életre szóló felelősség jár mellé. Ennek ellenére nem utáltam Evát, sok-sok gondolata a saját fejemben is visszaköszön időnként, azonkívül nem hiszem, hogy jobban tudtam volna kezelni a helyzetet, mint ő, sőt... rövid úton idegbajt kaptam volna a fiamtól.
Ezzel el is érkeztünk a könyv vitatott pontjához, a nagy talányhoz, Kevinhez. Bevallom, nem tudom őt hova tenni, semmilyen jellemdobozba nem lehet beszuszakolni. Éppenséggel el tudom képzelni, hogy viselkedésének oka részben abban keresendő, hogy Eva nem érezte jól magát a terhesség alatt, nem várta őt szeretettel, és a negatív gondolatok befolyásolták a magzat jellemét. De rengeteg gyerek születik nem kívánt jövevényként a világra, azt követően elhanyagolják, sok esetben bántalmazzák is őket, mégse lesznek olyanok, mint Kevin. Egyáltalán, mi a gond ezzel a gyerekkel, miért gyilkolt meg ennyi embert? A "gonosz" szó számomra túl tág és babonás fogalom, max horrorfilmekben (lásd Ómen) állja meg a helyét, hogy valaki gonosznak születik. Szociopata? A-vagy antiszociális? Ez nekem zsákutca, de kíváncsi lennék, az írónő szerint micsoda Kevin problémája. Abban viszont biztosabb vagyok, hogy miért rejtőzik a közöny álarca mögé, miért olyan sivár, jellegtelen a szobája, és miért csak lopva hajlandó enni: nem akarja, hogy lássák a gyenge pontjait, hogy ne tudják megsebezni.
 |
| Lionel Shriver |
Bár alapvetően nagyon érdekes regényről van szó, voltak olyan részek, amelyek nekem hullámvölgyet jelentettek, különösen a legelején, de később sikerült belerázódnom a tempóba - ráadásul a befejezés elég nagyot csattan, engem két fordulatnál is falhoz vágott, sokkal jobban, mint a Tizenkilenc perc , mert annak az esetében sejtettem, mi fog történni, ez a könyv viszont nem kilogikázható eseményeket, változásokat tár elénk.
Ki a hibás? Ha egy gyerek követ el valamit, általában az anyát hibáztatják. Eva lenne a bűnös? Nem hiszem. Az anyák veszteségét soha nem vesszük észre... Ezt a könyvet még emésztenem kell, az is biztos, hogy egyszer újra fogom olvasni, hogy minél jobban megérthessem.
Ui.: csak lábjegyzetben még egy párhuzam: Lessingtől Az ötödik gyerek - Ben nagyon emlékeztet Kevinre.
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2010
Fordította: Komló Zoltán
Ár: 3990 Ft
Ezt a könyvet biztosan nem tudnám elolvasni, sem a filmet megnézni, de nagyon tetszik, amiket írtál: az anyák veszteségét sohasem vesszük észre meg idegbajt kapnál, ha ilyen fiad lenne. Igen, ha egy gyerekkel baj van, alapból a szülő a hibás, pedig ez nem mindig ilyen egyszerű. Elvárás, hogy egy anya feltétel nélkül szeresse a gyerekét, és boldog legyen vele, nem lehet belőle elege, muszáj mellette állnia, stb. De annyiféle élethelyzet van, nem lehet kijelenteni, hogy a dolgoknak így kell lennie, és kész. :)
VálaszTörlésMegértem, én az állatos könyveket nem bírom (mondjuk, már jobb a helyzet, mint régebben). Nagyon örülök, hogy ezt elolvastam, trauma volt, de sokat árnyalt a látásmódomon.
VálaszTörlésEvánál nem csak az van, hogy néha elege van a gyereke hülyeségeiből, meg elege van az anyaságból, hanem valami már az elején nem stimmel. Lehet, hogy egyáltalán nem való neki az anyaság, lehet, hogy később/mással működött volna. De a végén kap egy kis feloldozást.
Húh az egyik legkeményebb olvasmányom volt Kevin, pedig előtte megnéztem a filmet. Az se egyszerű mondjuk, de szerintem Eva gondolatai könyvben még durvábbak. Nagyon sokat agyaltam én is a regényen, és sokszor eszembe jut, ha látok az utcán egy-egy kiskölyköt aki hasonlít Kevinre, vagy egy anyukát. Újra olvasni egyelőre nem tervezem a regényt, elég volt egyszer, de biztos, hogy meghatározó élmény volt ez a regény.
VálaszTörlésÉn se, annak örülök, ha a másik két könyvét legyűröm, bár a Születésnap után nem tűnik annyira durvának. Te el fogod olvasni?
VálaszTörlés