A Brenner és én, avagy semmi meg a nullás liszt

"És most az Aranyozóról tett megjegyzés kizökkentette a koncepciójából. Az Aranyozóra kellett gondolnia az Engljähringer helyett. Hogy mindenütt ő mozgatja a szálakat, erre kell gondolnia. De a tanárnő feltehetően észrevette, hogy valami gondja van a Brennernek, mert most nagyon kedvesen mosolygott rá. Vagy csak a Brennernek tűnt úgy, az amaretto miatt.
-Maga elmehetne a Perlweiss reklámba is - mondja most a nyomozó.
De röviddel ezelőtt hallatszott, hogy egy autó áll meg a ház előtt, és most megszólal a csengő az Engljähringer ajtajánál.
- Semmi, csak a barátom - mondja a tanárnő, az Engljähringer. Sötét haja volt, fehér bőre, áttetsző szeplőkkel, a kék szemében fehér pontok, nagyjából, mint egy bajor asztalterítőn."

Wolf Haas: Halottak feltámadása

Nem erőltetem, hogy az elbeszélő stílusában írjam meg a postot, jó? Nincs kedvem ezzel szórakozni, és nem is megy jól az ilyesmi.

Még tavalyelőtt kaptam ezt a könyvet Nimától, ebből kiderül, hogy elég sokáig mellőztem szegény Brennert, pedig szeretem a krimiket, osztrák szerzőt meg viszonylag ritkán olvasok. Számtalan rigolyám kívül az az egyik, hogy a túl vékony, kicsi könyveket nagyon hamar bezabálom, így az író képzeletvilágának esélye sincs kibontakozni lelkem mozivásznán. Tudom, pokol lehet az én fejemben lenni, és még hülyeségeket is írok.:D
De Brenner, illetve szószátyár narrátora nem hagyta, hogy ledaráljam. Ő időt és helyet kért magának.

Nagyon érdekes krimi ez. Egy idős amerikai házaspárt holtan találnak a síliftben, a rendőrség egy idő után lezárja az ügyet, gyanúsított van, felsülés szintén, tettes nem. Csak a Brenner, aki saccperkábé egy évvel az eset után kibogozza a dolgokat, de még hogy! Ebbe a 180 oldalas apró sárgaságba nemcsak a gyilkos és Brenner fért bele, hanem minden az égvilágon - ugyanis a narrátor vég nélküli, ám roppant szórakoztató locsogása során teljesen mellékessé válik, ki a tettes. Legalábbis engem cseppet sem izgatott, viszont minden más, előkerülő apróság igen.
Mint minden hozzá hasonló alakot, Brennert is az elég tágas szívembe zártam. Brenner nem jó svádájú, briliáns elméjű nyomozó, a kommunikációja sem gikszermentes, mondjuk ki: elég szerencsétlennek néz ki és úgy is bánik vele pár ember. Olyan, akiben első látásra nincs semmi különös, hétköznapi, unalmas alak, aztán tesz vagy mond valamit, ami telibe talál. Lassú, pechje van, elég sokszor, de addig forognak benne a dolgok, amíg mindenkit lepipál. Akár hiszed, akár nem.

Jó volt, na.:) Köszönöm Nimának a könyvet, nélküle lehet, hogy soha nem olvastam volna el. Most meg vár rám vagy hat rész, ráadásul csak az utolsóban derül ki, kicsoda a szószátyár, nagydumás narrátor.
Ajánlom PuPillának a könyvet.;)

Eredeti cím: Auferstehung der Toten
Sorozat: Brenner nyomozó történetei 1.; Scolar krimik
Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2009
Fordította: Bán Zoltán András
Ár: 1950 Ft