2014. augusztus 26., kedd

Kettő (három) könyvről röviden

Kicsit elszaladt velem a ló, meg ezekről nem tudok normál hosszúságú bejegyzést produkálni, úgyhogy csak röviden:

Carson McCullers: Óra mutató nélkül
A sulihoz kapcsolódó olvasmányom volt A szomorú kávéház balladája. Nagyon magával ragadott a hangulata, ezért akartam az író többi könyvével is megismerkedni. Hogy miért pont erre esett a választásom, fogalmam nincs, de a kevés értékelés alapján sikerült pont a leggyengébbet kiszemelnem. Sajnos arra jutottam, amire a többiek: nagyon közepes. Sőt. Az hagyján, hogy a szereplők kurvára idegesítőek, de olyan, mintha légüres térben lebegnének, az egész töredezett, nem egymásra hatnak a különböző érzések, tettek, reakciók, ahogy ilyenkor kellene. Az öreg bíró alakja a legerősebben megrajzolt, egy ósdi, csőlátású idióta, de McCullers remekül ábrázolja a gondolatait, azon se lepődnék meg, ha tényleg létezne ez a személy. A többiek sokkal haloványabbak voltak, néhányuknak már a nevére sem emlékszem... nagyon átfolyt rajtam a történet, ami egyébként egy déli városkában játszódik, de a hangulat minden, csak nem idilli. A perzselő hőség, a rabszolgaság maradványa megvan, de ennyi. Izzania kellene a feszültségtől, de nem.
Azért még próbálkozni fogok, állítólag Az esküvői vendég, a Magányos vadász a szív és az Egy aranyszem tükrében mind jobbak, valamelyik előbb-utóbb eljut hozzám.

Eredeti cím: Clock Without Hands
Sorozat: Carson McCullers-életmű
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2012
Fordította: Osztovits Levente
Ár: 2900 Ft [most féláron van a Szandinál, de inkább a többit vigyétek]


Amélie Nothomb: Ördögi kozmetika
"Az ördögnek mindenre van válasza."
A borító ronda, a fülszöveg gyatra (vagy inkább nincs), a cím fura, pedig szegény könyv elvileg egy csomó támogatásban részesült. A molyos véleményekre alapozva szereztem be a könyvet (asszem, Csengával, vagy talán Neelával cseréltem, ebből is látszik, hogy halogatom egy ideje), és ha nem válogatom be a várólistacsökkentésbe, további várakozásra lenne kárhoztatva. Egyébként ez volt a tizenkettedik VCs olvasmányom, tehát hivatalosan végeztem vele, de reményeim szerint a másik tucatot is elolvasom idén.
Kérem, itt nem arról van szó, hogy a nőknek ördögszarvakat festenek a szépségszalonban. A kozmetika "az egyetemes rend tudománya, a legfelsőbb erkölcsiség, a világ meghatározója", mondja az egyik szereplő.
Egészen a csattanóig (majdnem a befejezésig) nagyon fura ez a kis, egy óra alatt elolvasható könyv. Szinte végig párbeszédből áll, a reptéri késés miatt a váróteremben olvasni próbáló Jerôme Angust és Textor Textel előbb vonakodó, aztán egyre szenvedélyesebb diskurzusa. Angust tűnik az egyszerűbb esetnek, ő csak egy uncsi üzletember, de ki a fene ez a Textel? Kezdetben csupán elmeháborodottnak tűnik, aki véletlenül Angust-t szemelte ki, hogy monológjával felidegelje - de ahogy pörögnek az oldalak, a helyzet egyre szörnyűbb, egyre bizarrabb, aztán húú. Sajnos a spoiler miatt ennyi fér bele.
Tulajdonképpen nagyon elcsépelt az egész, olvashattuk, láthattuk már többször ezt a megoldást, de én bevettem, mert annyira abszurd az eleje, viszolygásomban majdnem félbehagytam. Nem volt olyan ízetlen, mint az Óra mutató nélkül, de a közepes olvasmányok közül nem emelkedik ki. Akkor már inkább az előbbi, utálom, ha az identitásomat piszkálgatják.

Eredeti cím: Cosmétique de l’ennemi
Kiadó: Etoile
Kiadás éve: 2002
Fordította: Margittai Ágnes
Ár: passz, nincs rajta, de olcsón hozzá lehet jutni

Max Brooks: World War Z - Zombiháború
Utólag ezzel a könyvvel is megtoldottam a bejegyzést, mert nincs kedvem hosszan pufogni róla, a millió rajongó ellenpufogását hallgatni meg végképp nem. Régóta el akartam olvasni ezt a könyvet, pont a nagy rajongás miatt, de a WWZ jó eséllyel pályázik Az év csalódása címre, az Éjszakai cirkusszal osztozva.
Fiktív interjúkötetről van szó (ha valaki még esetleg nem tudná), aminek talán az egyetlen erőssége számomra, hogy eteti magát, olyan szemrágógumi, mint a Holtodiglan vagy Az éhezők viadala.
Hogy mi a rengeteg bajom vele? Túl amerikai, túl sekélyes, mindenki nagyon kemény csaj/csávó, és nagyon untatott, hogy milyen fegyverekkel próbáltak védekezni a zombik ellen, jobban érdekelt volna az orvosi része. Leginkább azt nem értem, mi olyan félelmetes benne, ez a helyzet (csak más betegséggel persze) már többször előállt és bármikor újra megtörténhet (lásd ebola-vírus). Emiatt nem kellene meglepődni, hogy vannak, akik hatástalan "gyógyszerekkel" megszedik magukat, hogy politikai/gazdasági/egyéb indokokból információkat hallgatnak el, vagy nem tesznek semmit, milliók halálát okozva ezzel.
Egyedül a pilótalány és a Kanada északi részére menekült család története tetszett, a többi részleteit már el is felejtettem. Mérges vagyok magamra és a könyvre is, grr.

Eredeti cím: World War Z
Sorozat: Hard Selection
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2011
Fordította: Pásztor Zoltán
Ár: 2990 Ft (asszem)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése