Ha egy nyári délután egy olvasó

"Már a kirakatban fölfedezted a borítót, rajta a keresett címet. E látható nyomot követve odabent a boltban utat törtél magadnak a Még Nem Olvasott Könyvek sűrű torlaszai közt; a kötetek szemöldökráncolva néztek reád a pultokról és polcokról, igyekeztek megfélemlíteni. De te tudod, hogy nem szabad engedned semmiféle fenyegetésnek, s azt is, hogy ott vannak közöttük - ezrével és ezrével - a Könyvek Melyeknek Olvasásáról Könnyű Szívvel Lemondhatsz, A Más Célra Nem Olvasásra Való Könyvek, Azok A Már Olvasott Könyvek Melyeket Ki Se Kell Nyitni Mert Abba A Csoportba Tartoznak Melyek Már Elolvastattak Mielőtt Megírattak Volna. Miután így átjutottál a külső falakon, rád veti magát a gyalogság: Ama Könyvek Melyeket Ha Több Életed Volna Minden Bizonnyal Szíves Örömest Elolvasnál De Sajnos Éveid Vagy Napjaid Száma Véges. Gyorsan szétugrasztod őket, s máris újabb hadoszlopok néznek veled farkasszemet: Azok a Könyvek Melyeket El Akarsz Olvasni De Előbb Másokat Kellene Még Elolvasnod, A Túlságosan Drága Könyvek Melyeket Inkább Akkor Vennél Meg Amikor Már Féláron Kaphatók, A Könyvek Lásd Fent Amikor Majd Zsebkönyv Kiadásban Jelennek Meg. Az Esetleg Valakitől Kölcsönkérhető Könyvek, Azok A Könyvek Melyeket Mindenki Olvasott Így Mintha Te Is."

Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó

Napfényes délután van. Te, kedves Olvasónő, a kanapén üldögélsz, elmélkedéseid gyakori helyszínén - neked, sokakkal ellentétben, nem elég csupán egy fotel, nagyobb alkalmatosságra van szükséged, hogy kényelmesen kinyújtóztathasd a lábaid, mert, mint tudjuk, a lábmegemelés az irodalom élvezetének első feltétele -, és azon gondolkozol, melyik könyvbe kezdj bele. Körülötted számolatlanul sorakoznak a kötetek. Gondosan végigveszed és mérlegeled őket, de általában az isteni szikra-típusú döntések válnak be nálad, amikor csak úgy eszedbe jut egy regény. Az Acéllal is milyen jól jártál.
Calvino, igen. Nemrég belefutottál egy idézetbe, utána meg sokba, és azok alapján a Ha egy téli éjszakán egy utazó igazán remek szórakozásnak tűnik, pedig te úgy félsz tőle. Totemizált alapmű és posztmodern, de egy életed, egy halálod, belelesel. Aztán legfeljebb visszarakod a többi közé. Senkinek nem kell megtudnia, különben is, kinek mi köze hozzá, hogy éppen mit olvasol? És férfi szerző, olasz, meg várólistacsökkentős, amely játékkal eléggé megfeneklettél, ideje újra belelendülni.

Kényelmesen elfészkeled magad, hátad mögött a kemény díszpárna, amit mindig háttámasznak használsz olvasás során. És kisvártatva mélyen a párnába süppedsz a megilletődöttségtől, a könyv fölött csak az összevont, vékony szemöldököd látszik. Ez a könyv beszél hozzád! Igen, kiszól, hozzád, az Olvasónőhöz! Még azt is megkérdezi, nem kell-e pisilned, mielőtt megkezded az olvasást! Egy pillanatra elgondolkozol, megrázod a fejed, és elszántan masírozni kezdesz ebben a szöveglabirintusban.
Mindig is sejtetted, hogy ez a Calvino cseles egy fazon. Nagyon szereted a Láthatatlan városokat tőle, imádod a gyönyörű mondatait, még ha a mondanivaló (ha ugyan van olyan) homályos is a számodra. De ez teljesen más. Úgy érzed, az Író kajánul vigyorog, ráadásul direkt trükközik. Tíz (vagy tizenegy?) regényt zsúfolt ebbe a 319 oldalas könyvbe - mire legyűröd a frissen kezdett könyveknél érzett elveszettség-érzést, és nagyjából betájolod magad a történetben, ő rútul kiszakít belőle, pedig éppen kezdett érdekes lenni! Ráadásul a regények közé ékelődik egy másfajta regény, amelyben a kissé ügyefogyott Olvasó ezek után a regények után nyomoz, mit nyomoz, szenvedélyesen kergeti őket, közben a makrancos Olvasónőt (aki nem te vagy) próbálja meghódítani.
Egy ponton - amikor közlik veled, hogy körülbelül harminc oldalt olvastál el eddig, és riadtan állapítod meg, hogy éppen a harmincegyedik oldalon tartasz - a valóság szövete megkérdőjeleződik számodra. Hol vagyok én, kérdezed magadtól, bekerültem a könyvbe? Vagy a könyv került ki a valóságba? Egyáltalán, ki beszél hozzád? A főszereplő? A szerző? Én? Ki az az én?!
A kanapé, az még mindig valóságos. Amíg nem olvasol (nem hitted volna, hogy ez ilyen skizoid tevékenység is lehet) kék kanapén olvasó nőről, addig nem lehet baj. Szerencsére ilyen nem kerül elő, úgyhogy kicsit megnyugodva olvasol tovább, további regényekbe ugrasz fejest, követed a szerencsétlen, megzavarodott Olvasót, aki rövid időre még rács mögé is kerül a hobbija miatt. Eszedbe jut az egyik kedvenc regényed, aminek semmi köze ehhez (pontosabban ezekhez), de a megbabrált narráció rokonná teszik őket, és te

szereted a szokatlan párosításokat.

A vége, az imádnivaló visszacsatolás, orron fricskázás. Valami ilyesmire számítottál. Hoppá, nem írtad le, melyik regénnyel vontál párhuzamot, de talán jobb is így, még a botor olvasók helytelen következtetésekre ragadtatják magukat és bajba kerülnek. Elégedetten megnyomod a "Közzététel" gombot, megfogod a következő olvasmányod, kimész pisilni, kényelmesen elhelyezkedsz a kanapén, a hátad nekidöntöd a kemény díszpárnának, és...

Eredeti cím: Se una notte d'inverno un viaggiatorre
Sorozat: Italo Calvino életműve
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2011
Ár: 3400 Ft