Júliusi örömködés

Hihetetlenül büszke vagyok magamra, amiért nem harácsoltam össze egy rakás könyvet a Szandi akciójában, és remélhetőleg ez így is marad - még a két évvel ezelőtt vásároltakat sem olvastam el, igazán feleslegesen összeszedni egy újabb adagot. Ennek ellenére három könyvvel gazdagodtam:

  

Az Újjászületés sztimi53 ajándéka, az Egy jó házból való angol úrilányt régebben, amikor még aktív hörcsög voltam, nem nagyon lehetett kapni - nem csoda, hogy diadalordítással ragadtam ki az antikvárium polcáról. Lassan tíz évre elegendő Virginia Woolfom lesz.:) A halál és a pingvin szintén antikváriumi szerzemény, még Lobónál figyeltem fel rá, jó pár évvel ezelőtt.
A post címe a két utóbbi könyvre utal - nem mintha Timi ajándékának nem örülnék, dehogyis, csak a két antikvár spontán beszerzés volt. Nem pótcselekvés szülte, nem gondosan kiporciózott beszerzés volt, hanem az alkalom adta, jóleső érzés. És ez nagyon jó tud lenni, ha az ember nem változtatja kényszeres rutinná. Örülök, hogy sikerült visszahoznom ezt az örömöt.:)

Az olvasás terén pedig ezek történtek:
   
    
    

Mint látható, volt egy mesekönyv-falási rohamom, egyébként tizenhármat fogyasztottam el eddig idén, ha jól számoltam. A vakondost Pécsen olvastam el a Szandiban, a Kicsibácsit és A cica, aki haza akart mennit a pesti Libriben, A pingvin, aki mindenre kíváncsi voltot és A kék hajú lányt pedig könyvtárból kölcsönöztem. Majd összevakarok ezekről egy szösszenetes postot, csak mostanában abszolút nincs kedvem írni.
Az arany cimbalom volt ugye a nyaralós olvasmány, meg a Durrell újraolvasás, szép nyári hagyománynak gondolom ezt. A Mitágó-erdő könyvtárból van, a The Selection angolgyakorlási ámokfutás. Az Acél gondolata hirtelen, de nagyon jó ötlet volt. A Halottak feltámadása várólistacsökkentős - végre kimozdultam a holtpontról -, az Igaz könyvtári, a Calvino szintén v.cs. A Manócska meghal vicomte tulajdona, és egy annyira jó hirtelen ötlet... vers, férfi és magyar író, király lesz, hát nem. Mostanában nem kívánom a verseket, kicsit javítani akartam az arányon, de nem megfelelő alanyhoz nyúltam.

Összességében jó hónapot zártam. A vakondkakis könyv olyan vállrándítós élmény volt, de nem is nekem íródott, a többi mesét viszont szerettem, bár A kék hajú lánytól egy kicsit elöntött a depresszió - ez nem von le az értékéből, és tudtam, hogy miről szól, de arra nem gondoltam, hogy ennyire megpiszkál. A The Selection meg bezabálta néhány agysejtem, de az angol gyakorlásáért mindent.
Ezeket leszámítva jó olvasmányélményekkel és még jobb beszerzésekkel gazdagodtam, remélhetőleg írásban és olvasásban is haladni fogok.

A többiek:
Pöfi akciós beszámolója
Katacita
Dóri
Nima
Nikkincs
horsegirl
Nita
PuPilla - a listavezető!:D