A valóság illúziója

"Az első anomalistás telem különösen sötét volt, hó nem esett, csak jeges eső. De be kell vallanom, hogy kedveltem, és még mindig kedvelem a telet, még akkor is, ha nincs hó, és ez az év legsötétebb időszaka. Olyan, mint egy zseb, melyben elbújik az ember. A tél ugyanis az egyik legjobb illúziót nyújtja, annak illúzióját, hogy az időt meg lehet állítani. Ha semmi nem nő, nem nyílik, és nem virágzik, akkor semmi nem is szárad el."

Leena Krohn: Angyaltrombita

Bizonyos értelemben divat lett finn szerzőktől olvasni, de ez a náció különösen kedves a szívemnek a nyelve miatt (olyan, mint egy elfelejtett anyanyelv), még ha ez az olvasmánylistámon kevésbé látszik is. Néhányan komoly mennyiségben fogyasztják a finn regényeket, nekem ehhez túl szeszélyes az étvágyam - annyi érdekes könyv van, nem korlátozhatom egy nemzet irodalmára!
De térjünk át a hülyeségeimről Leena Krohn regényére. Az idén megjelent Hotel Sapiens útján jutottam el az Angyaltrombitáig, ami hívogatón kellemkedett az egyik itthoni antikvárium polcán, én pedig tudatosan elgyengítettem a térdemet, és megvettem.

Fura kis könyv ez. Akik számon kérik a regényeken a feszes, egybefüggő cselekményt, az alaphelyzet felvázolását, a bonyodalmat és a többi alapvetést, az inkább egy hebehurgyább időszakban közelítsen az Angyaltrombitához, mert elég töredezett a szerkezete és néhol kissé zavaros a történet. Engem nem zavart, jól passzolt a főhős egyre jobban széteső világához és elméjéhez, de okozott némi enyhén kellemetlen, mindjárt-kirántják-alólam-a-szőnyeget-érzést.

A hősnő - akinek csak a becézett keresztnevét ismerjük meg - asztmában szenved, és hirtelen ötlettől vezérelve gyógyírként kezdi alkalmazni az ajándékba kapott gyönyörű szörnyeteg-virág, az angyaltrombita magjait és virágát. Habár tisztában van a növény fogyasztásának hallucinogén hatásával, az észveszejtő tünetek ellenére sem akar leszokni róla, igazi függő lesz belőle. A víziói furcsán, mondhatni, viccesen passzolnak a munkájához, ugyanis egy paranormális jelenségekkel dolgozó lapnál, az Új Anomalistánál dolgozik.
Nem nagyon mélyedtem el a regény értelmezésében, csak egy "átmeneti" könyvet kerestem, ami segít feldolgozni A babaház úrnőjének félbehagyását. Nehéz kiszakadnom egy olyan világból, amibe félig-meddig már beilleszkedtem, igen, tudom, hogy mennyire hülyén hangzik, de akkor is így van. Szóval, ez a regényke elvileg a valóság mint hipotézis témájával foglalkozik, de nekem csak furcsa kis történet volt egy furcsa nőről, akinek jobban érdekelt a személye, mint az ezoblablák vagy a valóság meghatározása. "Amit megtapasztal, az mindig igaz" - állítja az egyik szereplő. Nekem is volt zavarba ejtő élményem (azóta se tudom hova tenni, és nem mondom, hogy nem tölt el némi félelemmel), bele se merek gondolni, milyen lehet nap mint nap ilyesmit megtapasztalni és attól félni, hogy bármikor széteshet a körülöttem lévő világ. Kíváncsi lettem volna, ki a főszereplő, hány éves, miért van ennyire egyedül és miért lesz jóformán tudatosan függő. Magyarán, a mellékes körülmények érdekeltek, a fő témához túl földhözragadt vagyok, illetve igyekszem földhözragadt lenni, különben iszonyatosan beijedek.
Nem volt elsöprő élmény, de örülök, hogy elolvastam, tetszett a szokatlansága. Furán hangzik, de 190 oldal pont elég volt belőle, nem kell ezt túlzásba vinni.

Eredeti cím: Datura tai harha jonka jokainen näkee
Kiadó: Polar Könyvek
Kiadás éve: 2012
Fordította: Kovács-Győrffy Éva
Ár: 1500-ért szerváltam, bibíí!