A háború nem gyermeki dolog

"A bakákat az elhagyott házakban szállásolták el a tér körül. Az a néhány tiszt pedig, aki a villába került, szinte láthatatlan volt. »Nagyon jól neveltek« - mondogatta a néni némi csodálattal. A nagypapa meg is állapította, hogy ha a néni látna egy hóhért, amint előzékenyen köti a hurkot, értékelné a finom modorát."

Andrea Molesini: Nem minden mocsok bécsi

A papírforma szerint ezt a könyvet szeretnem kellett volna, de a hétfő reggel, és a később érkező rossz hírek miatt síkideg voltam és rosszkedvű, ezért nem tudtam kellően figyelni a regényre. Úgy éreztem, "kicsúszom" a történetből, mintha egy síkos falon próbálnék megkapaszkodni. Kedélyes hangulatú, a háború borzalmaitól elszigetelt, a véletlen által összehozott, színes társaság kalandjaira számítottam, helyette voltak templomban megerőszakolt fiatal lányok - elsőáldozási medáljaikat a katonák a kutyáik nyakába kötötték -, felakasztott árulók (csonttá fogyott fiúk), állandó latrina-és kénbűz, meg néhány unszimpatikus szereplő.
Az elbeszélő a tizenhét éves Paolo. Sajnos pont ő volt a legellenszenvesebb ember, jobban örültem volna egy koravén gyerek elbeszélőnek vagy egy felnőttnek. Paolo ismeretei az egyetlen forrásunk az eseményekről, és elég soká esik le neki, hogy az olasz hírszerzésnek kémkedni, miközben az otthonában hemzsegnek az ellenséges katonák, nem okos dolog, angol pilótát rejtegetni pedig végképp nem. Igen, fiam, ezért megölhetnek, nemigen érdekli őket, hány éves vagy. Nem fogja fel, mi történik körülötte, mert tizenhét éves fiú, csak a kacér Giulia szeplői meg kemény ajka érdekli, és hogy a lány vajon lefekszik-e a birtok újdonsült intézőjével.
Egyedül Guglielmo nagypapát kedveltem, a hálósipkájával, az ezer meg ezer bölcselkedő mondásával, a soha el nem készülő regényével, amit a Töprengőnek nevezett szobácskában ír. Az írógépét Belzebubnak hívják, és az "Érzem, hogy Belzebub nem szól hozzám" volt az egyetlen megmosolyogtató mondat az egész könyvben. Érdekes, hogy négy erőteljes női szereplő is van a regényben, szívesebben olvastam volna Nancy nagymama vagy Maria gondolatairól, mint Paolo setesutaságáról.

Sajnálom, hogy ennyire nyögvenyelős olvasmányélmény lett belőle. Nem tudom, hogy pihentebb állapotban jobban tetszett volna-e, de valószínűleg nem.

Eredeti cím: Non tutti i bastardi sono di Vienna
Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2014
Fordította: Nádor Zsófia
Ár: 3250 Ft