Végre sikerült - manikűrök

Habár nagy sikert aratott, a pop-art, vadul színes manikűr nem volt tökéletes a nyomdázás tekintetében - viszont majdnem egy hétig kibírta pattogzás nélkül, ami egyéni rekord nálam -, de a legutóbbi már egész szimmetrikus lett.

Kattintásra megnő

Eredetileg nem ilyen mintára gondoltam - eddig nem sikerült 100%-ban megvalósítanom a kigondolt motívumot, a végeredmény mindig módosult -, de nem volt több szabad felület a körmeimen, és annyira csillogó, barokkos lett a végeredmény, hogy erre már nem húztam még egy réteg piros nyomdát, kivéve a két mutatóujjam körmét, habár a részegen dűlő teáskancsók nem igazán illenek a képbe. De végre sikerült rávennem magam, hogy ami nem sikerült szépen, gyorsan lemostam - ezért jó az alapszínre fedőlakkot kenni -, és újra próbálkoztam, amíg jó nem lett.
Nem nagyon látszik, de a lila (bocsánat, most nevezzük lilának:P) alapszín fölött még díszlik egy pelyhes fedőlakk, csak az arany tapétaminta eltakarja. Mindegy, én tudom, hogy ott van.:D
Egyébként ez a stílus az, ami nagyon passzol hozzám, ill. egy-két éve még kizárólag ilyet tudtam volna elképzelni. Ehhez képest mostanában vadabbnál vadabb és színesebbnél színesebb manikűröket hozok össze, és nagyon tetszik ez a színkavalkádos végeredmény.

Mint amilyen ez is. Mivel az említett pop-art nem bírta ki a Könyvfesztig - pedig a kedves reménykedett benne -, péntek este, takarítás, írás és némi torna után nekiálltam Alkotni (remélem, mindenki érzi az iróniát).
Képes vagyok annyira belefeledkezni a kis hülyeségeimbe, hogy észre se veszem, mennyire eltelt az idő; egy ilyen maszatolás általában másfél óra, mert szeretem megadni az idejét, nemcsak felkenni az első színt, amit meglátok, jólesik vele vacakolni, na. Akkor tűnik fel, hogy valószínűleg fél tizenegy lehet, amikor a halálmerev nyakamat próbálom tornáztatni és megpróbálom rávenni az elgémberedett lábaimat, hogy emeljék fel a seggemet.

Az eredménnyel nem voltam teljesen elégedett, ezért... mikor is? Vasárnap? Igen, vasárnap lemostam a zöld izét a jobb kezem körmeiről (ami, ahogy a fenti képen látható, csak a gyűrűsujjamon maradt életben), és őket is sárga alapon zölddel díszítettem. Ennek egyetlen képes emléke a kisujjamról, este készült kép maradt, sajnos így jött össze... Itt a sárga alapra egy másik zöld levélminta ment, arra rányomdáztam pirossal a nagy virágokat, majd erre a gyíkot, ill. szalamandrát, ahogy a jobb kezem többi körmén is.
 Az a gond, hogy általában második nekifutásra rendeződik el a koncepció; művelet közben, vagy utána látom, hogy inkább ez vagy az a minta passzolt volna ide, hogy a gyík jobban néz ki, ha nem keresztben menetel, hanem függőlegesen kúszik a körmeimre... de annyira még nem güzültem be, hogy az egészet lemossam, és elölről kezdjem a már korrigált elképzelést, harmadszorra nekifutni ugyanannak, ugyanazokkal a színekkel kicsit unalmas. Általában fennhagyom néhány napig a disszonáns élőképet, és készítek egy új manikűrt, úgyis csak én rágódok a részleteken.:)