Elfeledett mágia

"A mi sárkányunk nem falja fel az elrabolt lányokat, akármit is mondjanak róla a völgyön kívül."

Naomi Novik: Rengeteg

Elég pikánsan fog hatni ez a kissé fanyalgó értékelés, miután a Rengeteg megnyerte a Nebula-díjat, de annyi baj legyen - annál is inkább, mivel a probléma abban gyökerezik, hogy Novik nem az én íróm, de teljesen vállalható, korrekt regényeket ír.
Van, ami nem változik; a Rengeteg ugyanúgy négy pontot ér el a képzeletbeli ötös skálán, mint a 2009-ben olvasott Őfelsége sárkánya, és ebben a négy pontban minden jóindulatom és elismerésem benne rejlik. Naomi Novik, hiába van fantáziája, úgy érzem, képtelen megfelelően kiaknázni az ötleteit, lefutott sémákat használ és nem tapos új utakat a cselekményben. Leginkább a "tisztes iparosmunka" jelző jut róla eszembe; az ötlet kiváló, a mondatok szép gömbölyűek, a cselekmény halad egy nagyon ismerős mederben, de nekem nincs benne semmi átütő erejű. Nem tud megérinteni, vagy talán nem hozzám szól - ez a legnagyobb problémám vele. Éppen hogy csak megbirizgálja a lelkivilágomat, de tőlem a Rengeteg az egész völgyet beboríthatta volna, annyira nem érdekelt a szereplők sorsa, a Trójában meg az utolsó fűszálért is reszkettem.

Szerencsére, vagyis inkább @Larawynnek hála nem estem pofára; hozzá hasonlóan egy Catherynne Valente-féle misztikus, kegyetlen dark fantasyt vártam, ami annyira egyedi és unikális, hogy több mint ezer könyv olvasása után is beleszédülök. Ebben a tekintetben iszonyatosan csalódtam. Larawyn figyelmeztetése után igyekeztem átkonvertálni az elvárásaimat. Rendben, nem Valente-stíl, hanem ifjúsági fantasy, attól még szerethetem. Az elején még működött a regény masinériája, vitt magával a lendület - az első mondatot, lásd fent, imádom -, de a közepe táján, amikor pedig otthon heverésztem és több órányi figyelmet szenteltem a történetnek, szörnyen unatkoztam. Lehet, hogy velem volt a gond (mondjuk, túlságosan megszoktam az útközben olvasást:P), de úgy éreztem, túl simán következnek egymás után a nagy horderejű események, mintha Novik is csak túl akart volna esni ezen a szakaszon. A szereplőket se éreztem kidolgozottnak Agnyeska kivételével. Az ő mágiájáról szívesen olvastam volna hosszabban; miután a Sárkány magával viszi a tornyába, először nagyon úgy fest, hogy Agnyeska csak a kosz és a por magára öltésének varázslatában jeleskedik, minden másban kétbalkezes és egy egyszerű igét is képtelen elsajátítani. Egy jelentéktelen, fekete könyvecske azonban mindent megváltoztat - ez Baba Jaga egyszerű, hétköznapi ésszel kidolgozott rendszere, ami rövid szavakból és egyszerű leírásokból áll, nem bonyolultan megszerkesztett, patikamérlegen porciózott inkantációkból, mint a Sárkány vagy az udvari varázslók mágiája. A regényben csak Jagának nevezett, félig-meddig hóbortos legendának tartott boszorkány mágiáját lenézés és hitetlenkedés elegye övezi. Szegény Agnyeska kívülállóságát tovább tetézi, hogy ezt a kidolgozatlan, na, parasztos varázserőt birtokolja, hiába rendelkezik nagy erővel. Erről nagyon szívesen olvastam volna bővebben, de az elnagyolt jelenetekben még Agnyeska csetlés-botlása is megszűnik, és úgy néz ki, hogy egy láthatatlan üresjáratban ráncba szedte magát és úgy használja a mágiát, mint a kétszer annyi idős varázslók.

Nem szapulom tovább a könyvet, mert arról nem tehet, hogy Noviknak nem én vagyok a célközönsége. Nem rossz regény a Rengeteg, de nekem kevés.

Eredeti cím: Uprooted
Kiadó: Gabo SFF
Kiadás éve: 2016
Fordította: Heinisch Mónika
Ár: 3990 Ft