Az elmúlt és a mostani hét nagyon próbára teszi a türelmem, és nagyon kevés hiányzik, hogy néhány embert elküldjek a faszba.
1. Kezdem a legtriviálisabbal: sovány vagyok.
Nem vagyok sovány. Vékony vagyok. Elegem van abból, hogy az Embereknek mindig megjegyzést kell tennie a súlyomra, attól függetlenül, mennyit mutat a mérleg.
Az pedig, hogy egy ruha ne adj' isten jól áll, vagy tudok menni pár métert felfelé és nem fáradok el tőle, a mögött nagyon sok kínlódás áll. Igen, kínlódás, mert negyed nyolcra érek az edzőterembe, fél tíz, mire hazaérek. Bármilyen hihetetlen, a normális súlyért, esztétikus kinézetért áldozatot kell hozni, azaz mozogni kell és átgondolni az étkezést. Én is szeretem az édességet meg a pizzát, de a mennyiség, a minőség és a gyakoriság nem mindegy.
2. Az Emberek fejében az a tévképzet él, hogy én gazdag vagyok.:DDDD Ez annyira vicces, hogy amikor leírtam a mondatot, elröhögtem magam.
Ennek a másik verziója, hogy a pasim eltart, meg eleve ezért vagyok vele. Különben is, nekem olyan jó dolgom van.
Mondjam azt, hogy ha beledobnám X vagy Y ismerősömet abba, amibe az elmúlt pár évben részem volt, sírva rogyna az anyja szoknyájára? Nem mondom, mert a magánéletemnek semmi közük és nem vagyok az a típus, aki a teljes ismeretségi körével megosztja minden titkát. Ja, és nekem már nincs anyám, akihez rohanhatok, ha valami bajom van.
A kedves Embereknek - mert érzelmileg annyira csököttek - nem jut el a töpörödött agyáig, hogy nekem milyen szar az anyák napja. Az október másodika. Az augusztus tizennyolcadika, meg a többi.
3. Az empátia hiánya. Mostanában ez dühít a legjobban. Elvileg hozzám közel álló embereknek eszébe nem jut, hogy:
- gondoljon arra, hogy amit kitalált, az nekem megfelel-e;
- meg se kérdez erről;
- esetleg jólesne, ha egy bizonyos dologban (ami elég megrázó) segítene. Annyit, hogy eljön velem valahova és tanácsot ad, mert nekem sokkoló és szerencsére eddig nem volt benne tapasztalatom;
- a saját bajaiért ne engem tegyen felelőssé 100%-ban, emelje fel néha a tekintetét és vegye észre, hogy próbálok neki segíteni;
- nem hív vissza, amikor fontos lenne.
Mindebben az a legironikusabb, hogy olyan emberek viszont sok mindent megtesznek értem - az én gazdag, önző, elkényeztetett személyemért -, akik számára jóformán idegen vagyok, ráadásul a fentebb körülírt problémákban. Elintézik helyettem a papírmunkát, ételt főznek nekem, amikor már remeg a kezem a fáradtságtól (de ugye nekem annyira fasza minden), felajánlják, hogy utána érdeklődnek ennek meg annak, vagy egyszerűen csak meghallgatnak - és közben nem gondolják azt, hogy mit nyafog ez a hülye picsa, nekem sokkal nehezebb dolgom van és utána nem kürtölik világgá.
Igen, az "introvertált" szitokszó és/vagy hiba mellé fel lehet vésni azt, hogy "agresszív", vagy "haragtartó". Igen, reggelente irritál a zene, igen, lakkozom a körmeimet (mert felszínes is vagyok), igen, jobban szeretem az állatokat az embereknél, nem, nem vagyok családbarát, nem, nem szeretem a gyerekeket és nem, nem vagyok barátságos. Ezeknek a miértje? Semmi közük hozzá. Olyan vagyok, mint a macskák. Ha valami nem tetszik, arrébb somfordálok. Néhol már csak egészen kicsi látszik belőlem.
Ugye tudod, hogy bármi van, hozzám fordulhatsz? Szívesen segítek, amit tudok, és bármikor meghallgatlak, ahogy te is engem.
VálaszTörlés"...igen, jobban szeretem az állatokat az embereknél, nem, nem vagyok családbarát, nem, nem szeretem a gyerekeket és nem, nem vagyok barátságos." -ezt akár Én is írhattam volna.
VálaszTörlésÉn már régen rájöttem, hogy azok az emberek akik mindig másokkal, -veled, velem- foglalkoznak, azért teszik mert irigyek.
Ezért baj ha vékony vagy, ezért baj, hogy van párod; miért vagytok együtt, ha együtt éltek miért nem házasodtok össze, ha össze vagytok házasodva mikor jön a gyerek, ha van gyerek miért csak egy van...szóval mindig van kérdés, elégedetlenség a TE életeddel kapcsolatban.
Nehéz nem felhúzni magát ezeken az embernek, de meg kell tanulni szelektálni, ne az érdeklejen mit mondanak, hanem az ki mondja? És ha az illető számunkra közömbös, akkor nincs is több dolgunk mint felejteni.
Azt hiszem vannak az életünkben olyan dolgok, élethelyzetek amik nagyon hasonlóak, régebben váltottunk is ezekről levelet.
Nagyon szívesen segítek ha tudok, lelki levesládaként is remekül funkcionálok:-)
Meg kell tanulni letojni magasról! Ami néha nagyon nehéz... én is csak tanulgatom, a Zemberem jó mester ebben (nem tudom hogy csinálja...)
VálaszTörlésKritizálni, meg megpiszkálni valamit mindig a legkönnyebb, de ezeknek az embereknek nincs rendben valami az tuti, míg te közben elkönyvelheted, hogy elégedett vagy - akár a vékonyságoddal, akár a párkapcsolatoddal, de a reggeli rutinoddal, vagy épp a körömlakkoddal is. Mindig bele kell kapaszkodni abba, hogy igazából ezek klappolnak, akárki akármit is gondol (!) róla.
Az emberek nem tudják befogni a bagólesőjüket...
Egyébként meg ja, dobj nekem is mélt. :) és dühöngj!
Az a legnagyobb szívás, ha hozzád közel álló embertől kapsz olyan viselkedést, amire pont nincs szükséged. Ilyenkor nagyon nehéz lenyelni a leszarom-bogyót.
VálaszTörlésA kívülállók, akik ilyen könnyedén ítélkeznek, valószínűleg rohadt unalmas életük közepén nem tudnak mit kezdeni magukkal, ezért elméleteket gyártanak önmaguk szórakoztatására. Az, hogy ki mit gondol meg miket kombinál... szóval ezen csak röhögni tudok. Get a life, bitch, ez a mottóm.
Szerintem küldd el nyugodtan. Eljön az a pont az ember életében, amikor sajnos a kapcsolataiban is szanálni kell egy kicsit, mert csak mérgezően hatnak már rád egyes emberek.
VálaszTörlésÉs amúgy a másik életében vájkálni ismeretlenül vagy csak a felszínt kapirgálva a legkönnyebb dolog, addig sem kell a saját bajaikkal megküzdeni. Én sok éven keresztül folyton a súlyom (másik véglet mint Te ugye) miatt kaptam a csesztetést, azt gondolták, kétpofára zabálom a csokit. Amikor meg lefogytam sok kilót, akkor meg azzal jöttek, hogy tejósiten, beteg vagy? Szóval semmi nem jó... Volt jó pár csalódásom hozzám közelálló emberekben + engem is sok mindennel csesztetnek, van, ami szarul esik, de már az esetek többségében nagyívben, magasról teszek rá, csak magammal szemben kell tudnom elszámolni. Ha úgy rendben vagy, márpedig szerintem igen, akkor tojd le őket!
Köszönöm, lányok, nagyon kedvesek vagytok, de van, amikor nem sikerül leszarnom ezeket. Most más okból kurva érzékeny vagyok és ilyenkor nem esik jól, hogy azok, akik elvileg szeretnek/bírnak, belém rúgnak.
VálaszTörlés