Amikor elhagytak

"Úgy szerettelek, mint egy tébolyodott..."

Mariana Alcoforado: Portugál levelek
Értékelés: 4.5 erkélykorlát az 5-ből
Kedvenc karakter: -


Régóta kíváncsi voltam az összetört szívű, fiatal apáca szépirodalmi igényességű szomorú leveleire, és Esmeraldának hála hozzá is jutottam. 150 forintba került. Komolyan. Igen, picike, mindössze kilencven oldalas könyvecske, mégis, a tartalma jóval magasabb árért kiált - és ekkor jutnak eszembe a lassan ötezres határt elérő habkönnyű regények, amelyek az adott helyzetben kellemes kikapcsolódást nyújtanak, de ezen kívül semmi mást. Én pedig egy portugál apáca több mint 400 éves szerelmes leveleit olvasom. Sznobos mélázás befejezve.

A levelekben tulajdonképpen nincs semmi különös - jelzem, a fordító, Szabó Magda előszavát nagyon élveztem -, egy tapasztalatlan nő szívfájdalmától vibrálnak, azt az érzelmi poklot mutatják be, ami csak az első szerelmesek sajátja. Talán ez a legveszélyesebb érzelem; orvul, észrevétlenül lesz az életünk szerves része, ráadásul elég rövid idő alatt, és ugyanilyen rövid idő alatt iszonyú kínná tud válni, amely viszont sokáig nem ereszti az embert. Olyan, mint egy drog, szinte képtelenség róla leszokni.
Rettenetesen sajnáltam Marianát, főleg azért, mert nincs mellette egy megértő barát, aki meghallgatja, akivel beszélhet a fájdalmáról. Ráadásul Mariana mindent feláldozott ezért a hamvában holt kapcsolatért (kíváncsi vagyok, hogy vajon tudta-e ezt, és ennek tudatában döntött úgy, hogy megéri az áldozatot), azt csodálom, hogy  - legalábbis a levelek alapján - semmilyen büntetést nem kapott a kolostorban és a családja felől sem érkezett megrovás, bár, úgy is lehet nézni, hogy legalább ennyi szerencséje volt a szerencsétlenségek közepette, és azt se felejtsük el, hogy élete végéig magában fogja hordozni csalódását, mint valami különös zárványt, hiszen a viszony színterét, a kolostor zárt világát nem hagyhatja el.

A bejai kolostor

Mariana az őt elhagyó férfinak írja a leveleket, aki azonban magasról tesz az apáca kérdéseire. Durva megfogalmazás, de az igazság: Chamilly grófjának csupán egy jelentéktelen, futó viszonyt jelentett a fiatal nő odaadó, ragyogó szerelme. A francia hadnagy a gaz csábító prototípusa (remélem, legalább egy jó kis szifiliszt összeszedett), emellett még csak nem is úriember, a leveleket ugyanis sok embernek körbeadja, így kezdődik a Portugál levelek pályafutása; 1669-ben jelenik meg Párizsban, francia nyelven, és csak a XVII. században huszonkét (!) kiadása jelent meg, olvasták Amszterdamban, Londonban, Kölnben és Hágában is.
Vajon mi a sikerének a titka? Számomra a kendőzetlen fájdalom nyíltsága, az a bátorság, amivel Mariana mesterkedés nélkül vállalja az érzelmeit, nem taktikázik, csak tisztán, őszintén szeret és ezt szerelmese tudomására is hozza, pedig hányszor halljuk, hogy a férfit pórázon kell rángatni, hadd imádjon rideg bálványként minket, csússzon a porban lábaink előtt! Fájt a szívem ezért a naiv, ártatlan lélekért, és ahogy végigjárta a szerelem poklának stációit, a vádaskodástól a belenyugvásig, a saját csalódásaim jutottak eszembe, és az is, ami miatt a mai napig keserű ízt érzek a számban. Annyira szeretnék Mariana szemébe nézni és megkérdezni: megérte? Megéri ez a tiszavirág életű boldogság azt az élethosszig tartó fantomfájdalmat?
Hát persze, hogy megéri. Mind a szerelem bolondja vagyunk.


Eredeti cím: Lettres Portugaises
Kiadó: Helikon
Kiadás éve: 2002
Fordította: Szabó Magda
Ár: 150 Ft a Könyvudvarban, eredetileg 1200

Kép forrása: wikipédia