"- Ez a szoba neked semmit nem jelent - tűnődtem. - De ha egy bibliofil meglátná, a világ örömkönnyekké zsugorodna a számára. - Nem túlzás. Harley gyűjteményének értéke 1,6 millióra becsülhető, miközben ő már le sem veszi a polcról a könyveket, mert életének abba a szakaszába lépett, amikorra felhagyott az olvasással. Ha megél még tíz évet, jön a következő szakasz: a visszatérés a könyvekhez. Amikor az ember leszokik az olvasásról, eleinte úgy érzi, ez az érettség netovábbja. Pedig az efféle magaslatok mindig délibábok."
A magam részéről nagyon remélem, hogy nekem még délibáb se lesz. És miért lenne ez magaslat? Még rémálom-szinten sem fogalmazódott meg bennem, hogy mi lesz, ha olyan radikális változáson megyek keresztül, miszerint nem érdekelnek már a könyvek. Az nem én lennék, el se tudom képzelni, hogy úgy sétáljak el egy könyvesbolt előtt, mint például egy hiperdrága ruhaüzlet esetében - totál közömbösen, némi lenézéssel vegyítve.
Kíváncsi vagyok, az én piciny magánkönyvtáram mennyit érhet, mindenesetre az biztos, hogy 1,6 millió fontot nem.
Ui.: ezt is ajánlja Justin Cronin, odavágom magam. Lehet, hogy Nokedlinek van igaza? Vagy csak üldöz engem az ürge, hogy olvassam már el végre a könyvét.
(Glen Duncan: Az utolsó vérfarkas, 2012, Agave Könyvek)
Ha olyan öreg leszel hogy nem látsz, akkor mit csinálsz majd? :D
VálaszTörlésJajj nekem az egyik rémálmom, hogy megvakulok és nem fogok tudni olvasni. Tudom, ott a hangoskönyv, de az azért nem az igazi
VálaszTörlésBurárum: kösz:D növesztek egy plusz párat.
VálaszTörlésLobo: nekem is, de igyekszem nem gondolni rá.
Ha megvakulunk akkor jön a Brille írás vagy hogy kell mondani, semmi sem állhat egy moly útjába :)))
VálaszTörlés