A világ meztelen

"A csjortok, vagyis mi, kisebb-nagyobb démonok és ördögök, megszállottak vagyunk. Rögeszmések. Ilyen a természetünk. Ugyanazon az úton járunk körbe-körbe: ugyanoda lépünk, ugyanazokat a történeteket játsszuk el újra meg újra, ugyanazokkal a mozdulatokkal, miközben az idő felgyűlik, mint kerék alatt a fonal. Szeretjük a mintázatokat. Megnyugtatnak. Néha apróságok megváltoznak - ház helyett autó jön, az egyik lányt nem Jelenának hívják. De valójában nem lesz más. Soha. - Baba Jaga ráncos kézfejét Marija arcához simította. - Így leszel halhatatlan, volcsica. Újra meg újra végigjárod ugyanazt a történetet, míg barázdát nem taposol a világba; mígnem a történet akkor is forog és szól, mint egy fonográf, amikor te már eltűntél; és akkor ismét föl kell kelned, golyóval a koponyádban, hogy eljátszd a szerepedet és elmondd a szövegedet."

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan
Értékelés: 5* rusnya bögre az 5-ből
Kedvenc karakter(ek): mindenki

Amikor megkeresett az új (és az olvasótáborban rögtön kedvenccé vált) kiadó, az Ad Astra, azt se tudtam, melyik könyvet válasszam - bár a Kvantumtolvaj nem volt potenciális áldozat -, sokáig szemeztem A felhúzhatós lánnyal, aztán a Marija Morevna mellett döntöttem, és úgy érzem, a lehető legjobb döntést hoztam.

Azt most kijelentem, hogy ez a könyv a kedvencem lett, belőlük pedig nincs sok; imádom az olyan regényeket, amelyek olyanok, mint egy szimbólumokban gazdag, gyönyörű, részletes festmény - minél tüzetesebben, minél hosszabb ideig szemléli az ember, annál több új mozzanatot, jelentést fedez fel, melynek birtokában a kép egésze tovább árnyalódik. A Marija Morevna ilyen regény -terveim szerint még sokszor végigjárom ezt a táncot a szereplőkkel.
Biztos vagyok benne, hogy vannak a történetnek olyan aspektusai, amiket még nem fedeztem fel, hiszen csak a szláv mitológiát tekintve oltári hiányosságaim vannak (de igyekszem fokozatosan pótolni ezeket), a házasság mikéntjéről pedig jobb, ha mélyen hallgatunk, ennek ellenére rettenetesen szerettem olvasni; imádtam a népmesei ritmikáját és motívumait - a domovojos karcra mindenki emlékszik -, a mitológiai elemeket, a szimbólumokat, még a háborús vonalat is, a szép szövegétől, nyelvezetétől pedig majdnem elaléltam. Akit a feminista felhang tart vissza az olvasásától, szerintem nincs mitől tartania, de hát én lány vagyok, és köztudottan nem az a fajta, akinek csak szalagokra, táncra és színházra van gondja.
Van ebben a könyvben egy nyers brutalitás. A mágia világa - és az emberek világa is - kíméletlen, úgy szippantja be a varázslatra áhítozó fiatal lányt, mint egy mohó, éhes száj. Élő csontok. Lélegző bőr. Pulzáló, kiserkenő vér, hidegen csillogó, fekete szemek, ezüst csillagok az éjfekete hajban, egy piros kendő, nyírfavessző, lópatkó. Szerelem. Minden lány azt szeretné, hogy hozzanak neki egy gyűrűt a tenger fenekéről, egy tűzmadár tollát és lopjanak neki aranyat egy sárkánytól, de csak az számít, ki uralkodik ...  Itt minden el van csúszva. Egy emberlány, aki halhatatlan akar lenni. Egy halhatatlan, aki gyereket akar, egy ruszalka (vízi tündér, aki megfojtja szeretőit), aki ápolónő akar lenni, egy sárkány, aki párthivatalnok akar lenni. Csak a Halál cárja tudja a dolgát, járja az útját rendületlenül - felfalni az életet, hogy az egész világ szikrázó ezüstben fürödjön.

Ahogy a fentebbiek mutatják, nehezen tudom tolmácsolni, mit jelentett nekem ez a könyv, de ez nem a regény hibája, hanem az én szegényes szókészletemé. Hihetetlenül komplex, fantáziadús, csodálatos és kegyetlen történet - tudom, hogy iszonyú sekélyesen hangzik, amit mondok, de legyek levesbetét Baba Jaga üstjében, ha nem mondok igazat:)

Eredeti cím: Deathless
Kiadó. Ad Astra
Kiadás éve: 2012
Fordította: Kleinheincz Csilla
Ár: 2990 Ft
Az írónő honlapja

A könyvet köszönöm az Ad Astra kiadónak!