Új kedvencek

Tegnap éjszaka nekilendültem és kedvenc írókat jelölgettem be a Molyon - róluk is lesz majd post -, ennek kapcsán döntöttem úgy, hogy bővítem kedvenc regényeim panoptikumát, ill. van néhány, ami erősen kedvenc gyanús, most róluk gagyogok egy kicsit, mert eddig jégkrémet tömtem a bájos fejecskémbe (Carte D'Or vaníliás és epres, eperrel megbolondítva, na, ki vett egy kiló húsz deka epret a piacon és eszik naponta háromszor epret? eper eper eper eper van az agyam helyén is már, átnevezem magam eperfan_Amadeának) és sütirecepteket kajtattam.

Daphne du Maurier: A Manderley ház-asszonya - egyértelmű, hogy miért: imádtam a hangulatát. Az első szó, ami eszembe jut róla: fülledt. Nem, nem olyan erotikus módon, hanem a nyomasztó, feszültséggel terhes értelemben, mint amikor egy gyönyörű virágoskertben járunk csillagfényes nyáréjszakán, pokoli hőség van, a föld még ekkor is perzseli az ember talpát, a virágok illata szédítően betölti az orrunkat, de az idill ellenére valamitől félünk, de a félelmünknek nincs testi kiterjedése vagy szóval megnevezhető fogalma.

Aimee Bender: A citomtorta különös szomorúsága - ő még elbírálás alatt van. Az első fele szinte Alice Hoffman-i hangulatot áraszt magából, a második fele szinte depresszív hangulatú, a vége kicsit összecsapott, de összességében nagyon jó kis könyv, a 2011-es év egyik kedvence volt nálam.

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan - Koscsej és bandája olyan elsöprő sikert aratott nálam, hogy rögvest a kedvencek közé ugródeszkázott. Jah, kérem, az Élet cárjával nem lehet cicózni.

Charlotte Brontë: Jane Eyre - egek, hónapok óta újra akarom olvasni. Imádtam a gótikus hangulatát, Jane egyenes, szinte rendíthetetlen jellemét, még Rochester mogorvaságát is. Bridge-dzsel beszéltük valamelyik nap a Szandiban, hogy valaki vagy Brontë-, vagy Austen-párti - én az előbbi. Persze kivételek és metszetek itt is vannak, ettől függetlenül nagyon szeretem a Büszkeség és balítéletet.

Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok - óó, nyamm-nyamm, szerelmi intrikák, a szenvedélyek és indulatok háborúja. És személyes élményem fűződik hozzá, már csak ezért is dédelgetett imádottam.

Dennis Lehane: Kenzie-Gennaro - sorozat: mindhárom kötetet imádtam, nem tudok közöttük választani, ennek ellenére egyiküket sem jelöltem még kedvencnek, a fene tudja, miért... a lányos lányok általában nem szeretik ezt a krimiszériát, túl hardcore ez nekik, én azonban imádom, főleg a mocskos ügyek és a szinte költői leírások kontrasztosságát.

Jeffrey Eugenides: Öngyilkos szüzek - szinte látom, ahogy Nima fintorog:D Nem tudom, miért érzem azt pontosan, hogy kedvencelnem kellene ezt a könyvet, ha eszembe jut, kellemes olvasmányélményként jelenik meg előttem.

John Banville: Végtelenek - Marijához hasonlóan idei fogás, olvastam-olvasok én azért jókat is a sok rossz mellett. Gyönyörű a nyelvezete, olyan érzés olvasni, mintha egy hűs vizű tóban lebegnénk.

Joyce Carol Oates: Bellefleur avagy a családi átok - A Manderley-hez hasonlóan szintén nagyon erős atmoszférájú regény, úú, és olyan, de olyan ház van benne, amiben nem mernék ott éjszakázni. Mintha a rothadás a falakon belül lenne még, de hiába a gyönyörű festés és díszítések, érezzük a bomlás émelyítő szagát, mégse vagyunk képesek innen szabadulni. Mert Bellefleur ilyen: nem ereszt, amíg nem pusztít el.

Karen Marie Moning: Fever series (Tündérkrónikák) - iszonyat kommersz, de én imádom -és még száz másik ember kb.-, és punktum, nem akarom és nem tudom tagadni. Sötét és szexi, áá, annyira ócskán hangzik ez, de tényleg így van.

Kathleen Winsor: Amber - inkább a nosztalgia akarja velem megnyomatni a "Kedvenc könyv"-gombot, mint ... mint a fene tudja, mi. Annakidején nagyon élveztem, de kérdéses, hogy most mi lenne a véleményem az akaratos szépség törtetéséről és viszontagságairól.

Kathryn Stockett: A Segítség - hmm, még ő is talonban van, nagyon szerettem (elvégre Délen játszódik:), de kérdéses, hogy ez vajon elegendő-e ahhoz, hogy extra piros pontot kapjon.

Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok - a szerző másik könyve, a Hadd mondjam el... régóta szívem csücske, és ez bizonyos értelemben sokkal letaglózóbb, a szövege különleges, miért is ne?

Lev Tolsztoj: Anna Karenina - hűű, most kb. annyian csücsörítik a szájukat, mint amennyien Moningnál:) Sokakat idegesít ez a könyv, főleg Anna Arkagyevna viselkedése, de engem valam oknál fogva nagyon megfogott.

Maggie Stiefvater. Shiver - Borzongás - ez is gondolkodós. Igeeen, YA meg minden, de a hangulata nagyon különleges, akárki akármit mond. Minden lány olyan pasiról álmodik, aki könyves-és édességboltban azt mondja: bármit megveszek neked. Ill. na, nem ez számít, hanem a gesztus.

Margaret Atwood: A vak bérgyilkos - szintén egy baromi idegesítő regény, sokan nem vevők Atwood dilijére, de én is dilis vagyok, két lütyő egy pár.

Marina és Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei - pokoli egy történet, nem mernék egy liftbe szállni ezzel a párossal. Kevés ember tud szavakkal így kínozni, pedig szó sincs a regényben trancsírozásról.

Markus Zusak: A könyvtolvaj - főleg a nyelvezete miatt.

Rosemary Wood: Méregnaplók-sorozat - égő, igen, tudom, és igen, megint a hangulat dominál.

Melania G. Mazzucco: Egy tökéletes nap - azt hiszem, elsőre nem tudtam a maga teljességében értékelni ezt a regényt, és túl gyorsan haladtam vele. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy nő a képzeletbeli csomó a gyomrunkban a feszültség miatt - az oldódás pedig kétséges.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Holt lelkek - féltem ettől a könyvtől, de legnagyobb meglepetésemre sok helyt még humoros is.