Mivel ebben az évben Az utolsó vérfarkas kb. a nyolcadik rossz könyvem, megkérdezem: ti mi alapján döntitek el, hogy el akartok olvasni egy adott könyvet vagy sem?
Játsszuk azt a régi, genyó szokásomat, hogy csak öt komment után kegyeskedem válaszolni:)
Ez egy nagyon bonyolult kérdés. Igazából majdnem hogy fogalmam sincs mi alapján. Szeretek lődörögni könyvesboltokban, felkapkodni könyveket, mert érdekes a cím, vagy megkapó a borító, és akkor elolvasom a fülszöveget, hogy mi lehet benne. Sokszor aztán le is teszem, mert mégse az igazi. De van hogy tetszik a borító vagy a cím és a fülszöveg is. Úgy megragad valami engem belül a belső grabancomnál fogva és úgy érzem kell nekem a könyv, vagy hogy ismerni akarom a történetet. Körözök még párat, legalább is régebben így volt, amíg nem ismertem a bookline-t. VOlt amit ott bírtam hagyni de később mégis megvettem. Volt hogy keringtem egy sort aztán hosszas nyögések közepette csak megvettem. És nem is bántam meg szinte sose. Most meg felírom a listára és megrendelem a booklineon. Bár..van ami annyira húz hogy megveszem tudván hogy spórolhattam vna, de nem bírom ott hagyni. Így tettem szert sok kedvencre: az összes Robin Maxwell könyvemre, vagy Tracy Chevalier - A kék szűz. Lődörögtem, keringtem de annyira kellett hogy elvittem haza :) lelki kapcsolatba kerültünk én meg a könyv:D
VálaszTörlésItt a molyon meg, szintén bár nem olyan intenzív az élmény de annyit elér, hogy felpakoljam várólistára, meg aztán, olyan jókat tudtok írni bizonyos művekről, hogy kíváncsi leszek. De ha azt akarom, hogy ne caslódjak akkor ez a keringőtánc kell a boltban :D
én még olyan blődrossz könyvet nem olvastam az idén, de egy csomót félretettem máskorra, mert nem passzolt a hangulatomhoz. vagy túl pörgős volt, vagy túl langyos, vagy semmilyen, és én katarzist akarok újabban és akciót. ha nem ilyen, (és ez már azért az elején kiderül), akkor nem is olvasom tovább.
VálaszTörlésés hát itt jön az, hogy ha reci, azt nem lehet félretenni, azt végig kell szenvedni.:D
én ösztönből nyúlok könyvekhez. már mikor meglátom a címet és a borítót, érzem, hogy húz valami. nem biztos, hogy első látásra, van, hogy eltelik egy kis idő, de nem tudom konkrétan megmondani, hogy miért pont azt akarom. igazából nekem azokkal a könyvekkel van marha nagy szerencsém, amit mindenféle külső hatás nélkül vadászok le. nem látok róla véleményt, nem nézek meg értékeléseket, hanem csak úgy érzem, hogy ez most nekem kell.
szvsz neked ez a Duncan most elég szerencsétlen pillanatban jött, fél évvel ezelőtt lehet, hogy jobban tetszett volna, de sztem mára már mindenki eltelt ezzel a vámpír-vérfarkas-macsópasi vonulattal.
Én sem tudom megmondani, hogy konkrétan mi alapján nyúlok valamihez, megérzés, ösztön, ilyenek. Meg van ez a hülye hasonlítgatás. Most pl. rohadtul befürödtem a Felhúzhatós lánnyal, mert azt hittem, hogy hasonló lesz a Rizs és a Só éveihez. Hát dehogy :(
VálaszTörlésDe a Hattyútolvajok vagy az Owen Meany pl. nagyon bejött.
Molyos értékelés, fülszöveg és bele is olvasok egy oldal erejéig, mondjuk a közepén. Ha mindez tetszik, akkor jöhet a könyv. Ha a molyon nincs fent értékelés, akkor utánanézek. (Általában az árak valósan mutatják a könyv tartalmát. Egy új könyv esetében a 3000 fölöttiek már tartalmasabbak, mint az olcsóbbak. Már ha a szórakoztató irodalmat nézzük.) Én így választok könyvet.
VálaszTörlésVágy és vonzalom alapján :D. Amikor már az aktuális olvasmányaim vége felé járok, egyszerűen megkívánok egy hangulatot, stílust, aztán bevillan a kép, mit is szeretnék. Néha melléfogok, de mindegy, mert ezeket így is úgy is elolvastam volna.
VálaszTörlésNekem nincs "radarom" spéci képzettségem, ami megsúgja, hogy valami bejön vagy sem. Általában nézegetem a könyveket, ha úgy rémlik hallottam már valahol róla olyantól akinek az ízlése megegyezik az enyémmel pozitívumot, akkor belevágok. Nézegettem a netet, könyves oldalakat, blogokat és manapság így választom ki mit olvassak. Túl sok infóm van még akkor is, ha nem akarom:) Néha előre tudom, hogy valamit nem kéne, de győz a kíváncsiság. Ritkán szoktam mostanában beválasztani, illetve ha sikerül akkor hagyom a fenébe. Inkább veszek könyvet manapság, mint recibe kérem, mert kevés az időm, hogy elvesztegessem felesleges olvasmányokra.
VálaszTörlésTöbbnyire a jó öreg női megérzésre hagyatkozom. Kb. tudom, hogy milyen jellegű könyvre vágyom. Listázom magamban a szóba jöhető alanyokat, és amelyiknél valami extra jót súg a megérzésem, azt veszem kézbe.
VálaszTörlésAztán vagy bejön vagy nem :)Idén eddig nagyjából bejött, úgyhogy gyorsan le is kopogom... :)
Ösztön.
VálaszTörlésHa suttog a könyv, és belemászik a fejembe, akkor kizárt a csalódás veszélye. (Ilyenkor borító, fülszöveg, megérzés... bármi játszik.)
Hatékonyság: 100%, hogy jó
Ha a borító vagy fülszöveg érdekes, és molyon vagy a blogokon utánajárok, tetszik, amit olvasok, azoktól, akiknek ismerem a szűrőit, és találok rá akciót, akkor belevágok.
Hatékonyság: 85%, hogy jó
Ha a borító vagy fülszöveg érdekes, és molyon vagy a blogokon utánajárok, és meghülyít a hype, akkor megveszem.
Hatékonyság: 70%, hogy jó
Extra filléres akcióba botlok, és megindul a pavlovi reflex.
Hatékonyság: 55%, hogy jó
Tanulság:
Ha magához hív a könyv, akkor szinte sose tévedek, de ha engedek a hörcsög-effektusnak, akkor már sokkal könnyebb pocsékságba belefutni.
És még egy tanulság:
Néha nem ok nélkül 400-500 forint valami.
Érdekes, én fordítva szelektálok.
VálaszTörlésMivel azt sokkal pontosabban tudom, hogy MIT NEM, és ez kiejti a könyvek elég nagy százalékát, a maradékból már könnyen kiválasztom, ami az aktuális érdeklődésemnek, hangulatomnak vagy a már elég jól kiismert ízlésemnek megfelel. Ehhez jön még pár kedvenc szerző, akiktől szinte mindent. Meg az, hogy már rég nem zavar, ha hosszú hónapokig nem olvasok semmi újat.
Tudom, tudom, ehhez a módszerhez meg kell egy kicsit öregedni :)
Sokan leírták már előttem ezt az ösztönös könyvválasztás dolgot - amikor a cím szinte belefurakodik az agyadba, és nem tudsz tőle szabadulni - , így ezt nem is ragoznám, csak annyit hozzátennék, hogy sokszor előfordult ez már velem is, és szintén a legkedvesebb könyvélményeim fűződnek az ilyen típusú választásaimhoz.
VálaszTörlésAztán vannak ezek az általánosabb megérzések, pl. hogy milyen műfajban szeretnék most olvasni, vagy kitől... de szoktam olyat is, hogy elkezdek bóklászolni a könyvtárban vagy a könyvespolcaim között, és találomra leveszek egyet, hogy "na, próbálkozzunk meg ezzel"
Az amiket-soha-nem olvasnék-el típusú könyveknél általában az innen-onnan hallomásokból összeszedett dolgok játszanak csupán. Nem feltétlen az, hogy valakinek, akinek adok a véleményére, nem tetszett az adott könyv (de persze akad ilyen is bőven), néha már az is elég, ha elolvasom a bejegyzésekben, hogy miről szól a könyv/kik a szereplők stb. De olyan is van, hogy már a címe zsigerből taszít (ami csúnya előítélet, de hát ez van :-) )
Én a "válogatás nélkül" olvasók táborát gyarapítottam sokáig, hajtott a kíváncsiság, és elég volt, hogy egyszer valamiért a látókörömbe került a könyv, elolvastam. Az se nagyon érdekelt, ha rossz, legfeljebb megkritizáltam :) Az utóbbi fél-egy évben lett ebből elég, rájöttem, hogy kevés az időm ahhoz, hogy szart olvassak (hja, az öregedés :D), és most már azért meggondolom. És nem is nagyon fogok mellé.
VálaszTörlésHogy mi alapján választok? Fogalmam sincs... valószínűleg ösztönösen. Idén pl. egy csalódás ért eddig, ami nem rossz arány (tudod, melyik...)
Ez egyébként nagyjából együtt jár azzal, hogy könnyebben lemondok az új, felkapott könyvekről, viszont akad egy-két megjelenés, aminél szinte fizikai fájdalmat okoz otthagyni a boltban, annyira azt érzem, hogy egymásnak teremtettek minket a könyvvel. Na, ez az ösztön :)
Hú, mennyi komment, úgy örülök:))
VálaszTörlésA szerkesztőt lusta vagyok megnyitni, úgyhogy ide írom:
- az ösztönös választás, a radar nálam mostanában rendetlenkedik, pedig általában ritkán nyúlok mellé, majd elviszem szervizbe;
- megnézem a molyos értékeléseket, de főleg azoknak a véleményére támaszkodom, akiknek hasonló az ízlése
- megbízhatatlan dili, ill. nagy lutri, ha egy általam ismert író dicsér egy könyvet, de pl. Jodi Picoult-val nagyon egyetértek, mert Alice Hoffman neki is a kedvenc írója:))
Holnap (ill. ma) válaszolok a kommentekre, most megyek aludni.
Anaria: sima boltban lődörögni nem szoktam, kivéve, ha más is van velem, de magányosan csak az antikok voltak rám régen veszélyesek, most ugye "önmegtartóztatok":)
VálaszTörlésA meggondolom-még nálam csak ritkán működik, ált. annál jobban akarom a könyvet:)
Nima: huh, ügyes vagy:) mondjuk olvashatatlan szarral még nekem se volt dolgom.
Jó dolog ez az ösztön, jobb lenne, ha erre hallgatnék, mostanában valahogy nem jött össze.
Nem tudom, mi volt a baj a szukkubusszal meg a vérfarkassal, sztem is elteltem velük, és a YA-kkal is, most tudatosan kerülni fogom őket. Tisztítókúra:D
@szeee: a Hattyútolvajokat majd akarom olvasni, meg az Árvák hercegét.
A hasonlítgatást nagyon utálom, általában csalódni szoktam. Sajnálom, hogy A felhúzhatós lány nem jött be:( De a Marija Morevnát sztem imádnád.
Burárum: sztem ez nem így van, Kenyon, Ward meg a többi vámpírszexes könyv lassan 5e-be kerül. Nem mondom, h nem eshet néha jól (bár nekem két Ward egy életre elég volt), de én kb. az 500 Ft-os árat tartanám reálisnak értük, ellenben a Portugál szonetteket 150-ért lehet kapni, és annak van értéke.
Zenka: és ez mindig így van nálad? Mert én néha nem tudom, mire is vágyom pontosan, és akkor keringek a polcok előtt, mint egy kerge birka:)
Lobo: de ezeket az infókat mellőzheted is:)
Nekem főleg a pénz miatt jönnek nagyon jól a recik, pl. a Marijáért még csorgathattam volna a nyálamat kb. a szülinapomig. Oké, nem haltam volna bele, de nagy könnyebbség.
Nancy: ügyes vagy:)) nekem most nem úgy sikerül, a tavalyi év jobb volt. Legalábbis egyelőre annak tűnik.
Gretty: ezt nagyon szépen összefoglaltad:)) A hype-olt könyvekel úgy járok, h a nagy rajongás előtt olvasom őket, és amikor kitör a hisztéria, kezdek tőlük eltávolodni, így jártam a HP-rel, az Alkonyattal (mondjuk annak csak az első kötete tetszett), és most Az éhezők viadalával.
Igen, van olyan, hogy valami tényleg annyit is ér (500 Ft), de én eddig többnyire kincsekre leltem ilyen téren:)
Pikszi: ez is egy jó szempont, mostanában egyre több mindenre mondok nemet. Pl. A testbérlők piszkálja a régi énemet, de előbb megvárom, mit mondanak azok, akiknek megbízom az ízlésében, és majd csak akkor kerül várólistára, ha nekik tetszik. Régen gondolkodás nélkül lecsaptam volna rá.
Heloise: és a bóklászásos módszer neked bejön? Nekem ált. a harmadik próbálkozás lesz a nyerő, de ezt utálom, m kell néhány oldal, míg el tudom dönteni, h kell-e most nekem az adott könyv vagy sem.
Ilweran: igen, szörnyen öreg vagy:D Mondjuk van egy "olvasási kor", mert aki pl. 9 éves kora óta folyamatosan olvas, az 25 évesen már elég "öreg" olvasás tekintetében, jobban tud szelektálni, finomodik az ízlése, meg a többi.
@Amadea Lesz egy még jobb is :) Elvégre még csak május van. Év végéig simán javulhat a jó könyvek aránya :)
VálaszTörlésNancy: hát, nagyon remélem:)) Pláne, hogy jön a Könyvhét és egy csomó érdekesnek tűnő könyvet kinéztem. Jajjj, de félek, hogy szívni fogok velük:D
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésIgen, még feltűnök párszor, bárhol, és nem, nem tudom kihagyni a régebbim posztjaid. (ezért szoktak szeretni a blogspotosok, mikor megtalálom azt a bejegyzést, amiről azt hitték, hogy mindenki megfeledkezett, erre én ördögi vigyorral felhivom rá a figyelmüket. Eddig még nem átkoztak ki, vagy csak nem tudok róla)
Szóval nekem megvan az az átkozott rossz szokásom, hogyha van egy kedvenc íróm, akkor hajlamos vagyok csak tőle olvasni, és végigmegyek a bibliográfián, mert mér is ne? Erre épp a múltkor jöttem rá, mikor körbenéztem a szobában és polcokat tölt meg egy-egy szerző.
Ebből nagyon nehéz kiszakadnom, mert sajnos könyveket nem tudok gyakran venni (pedig, hogy kirabolnék egyet!), így a filléreimet mindig a kipróbáltakra költöm, de ha van egy műfaj (per pillanat sci-fi), akkor felvonulok antikváriumra és válogatok online. Az a szép, mert ha többet rendelek, hozzácsapnak grátisz könyveket is, amik vagy tetszenek vagy nem. Aztán rendes antikváriumba is bebotladozok, ahol feltúrok, válogatok, tépelődök majd elégedetten távozom. Egyszer nyúltam nagyon félre, mikor valami istentelen YA könyvet vettem barátnőmnek, amit én nem olvastam, aztán beszereztem magamnak is, és azóta se tudom, hogyan kérjek bocsánatot érte. Persze ha van valami, amire úgy rákivánok, akkor arról minden infót begyüjtök, aztán valéahogy hozzájutok (És bevallom a kultúrmaffia tagja vagyok, mert szoktam letölteni is, mikor van egy-két olyan, amire se pénzem, se magyar kiadás se semmi nincs, de nekem az életem függ tőle, hogy olvassam)
Eva: basszus, már arra se emlékeztem, miről szólt ez a post.:))
VálaszTörlésNekem is volt egy ilyen korszakom (amikor elkezdtem a tulajdonképpeni olvasást).
Könyvtár nincs a közeledben? Nekem nagyon jól jön, van egy rakás könyv, ami érdekel, de 4 ezer ft-ot nem igazán szeretnék kiadni érte, vagy még ezret se, ha ennyire is akciós.