Sweet home ismét

Megint Lakáskultúrát csinálok a blogomból - akinek nem tetszik, nyomja meg a megfelelő választ a kérdőívben -, mert ez itten az én oldalam, arról beszélek, ahogy nekem úri kényem diktálja, és ugyanez érvényes a formára, a stílusra, a nyelvezetre. Nem lesz rendszeres rovat belőle, mert a rendszeresség eme tekintetben nálam monotóniát szül, az pedig nem szerelemgyerek.
Nokedlinek azt ígértem, biggyesztek némi szövegszerűséget is a képekhez, úgyhogy íme:

Gondolom, ezt az étkezőt sokan el bírnák képzelni az otthonukba:) Én általában frászt kapok a nagy üvegfelületektől, masszív falak-ajtók mögött érzem magam biztonságban, de ez a kép olyan barátságos, kellemes hangulatot sugároz, hogy képes lennék félretenni a fóbiámat. Nagyon tetszenek a fonott székek, az osztott ablakok és ajtó, az antikfehér tálaló(?)szekrény. De ha az hajópadló, sürgősen nekimennék egy vödör lakkal. Igen, marha romantikus meg természetközeli, de akinek volt alkalma egyetlen egyszer felsúrolni egy koszos hajópadlót, az látni sem bír ilyet többé. 

Imádom a kastélyokat, ugye mondtam már? Igaz, hogy ezt önerőből-és szorgalomból lehetetlenség egyedül takarítani, de aki megengedhet magának egy ilyen otthont, az tarthat személyzetet is (mondjuk nem tudnék hozzászokni, hogy idegenek matatnak a cuccaim között). Annyira kedvemre való ez a váracska, gondolatban már télikertet, fürdőházat, kísértetjárta, elátkozott szobát, titkokkal teli pincét-padlást, egyszóval minden romantikus és gótikus elemet hozzáköltöttem már.

Tökéletes, nem igaz? Egyszerű, mégis gyönyörű ez a baromi nagy fotel, amelyben akár több személy lógathatja a lábait a napsütésben, madárcsicsergést hallgatva.

Szeretem a fát. Tudni kell rólam, hogy a hideg ráz a hipermodern, minimalista stílustól, amelyben minden tárgy szögletes, letisztult, éles peremű, rideg, csupa fém és üveg, brr. Ez a rengeteg fafelületet nagyon kedvemre való, főleg a konyhapult.

Erdő mélyén álomotthon, a moha borította lépcsősor számomra nagyban növeli hívogató voltát, csak megcsúszni nem jó rajta...

Főleg a kilátás miatt - ez esetben az egyszerű stílust el tudom viselni, ezt a látványt vétek díszes berendezéssel háttérbe szorítani.

Giccses és királylányos, de szeretem az ilyen kézitükröket, habár nekem nincs ilyenem (csak medál formájában, hihi), és nem szeretem magam nézegetni.

Óóó, még egy tündérház!

Ismét sok fa - ha színesre van mázolva, különösen szeretem. Ebben a szobában nekem kicsit sok a fehér, de virágokkal, néhány képpel ellátva kényelmesen érezném magam benne.

Ez egy veranda lenne, igaz? Milyen jó lehet itt nyáron beszélgetni, olvasni, álmodozni, és aludni! Mondjuk baldachin alatt, hogy ne szúnyogvacsora legyen az emberből... A régi kanapét legszívesebben átmenteném a saját házamba.

Ehhez nem kellenek szavak:) Remélem, egyszer kipróbálhatom az ötletet.

Kicsit luxus stílusú, de hát Oroszlán vagyok, kérem...

Az alkonyi fényben különösen otthonosnak tetszik ez a szoba, a hatalmas, osztott ablakon csak úgy árad be a fény, és azt a szép könyvespolcot sem szabad figyelmen kívül hagyni.

Az otthonosan rumlis helyeket is szeretem, és imádom az ilyen bőröndöket.

Nem tudom, milyenek a háztömbben lévő lakások, de kívülről roppant tetszetős, a magas ablakok és a csöpp erkély miatt.

Két ilyen post után bevallhatom, hogy reménytelenül imádom a lakberendezős dolgokat, lett légyen szó újságról, tévéműsorról vagy honlapról, kiskoromban Szép házak-olvasó (vagy inkább nézegető) voltam, mostanában a Lakáskultúrát lapozgatom, ha már valahogy hazakeveredik. És fájó óráimban arról szoktam ábrándozni, milyen lesz az otthonom, ha egyszer nagy leszek... az álmodozás az élet megrontója, bah.

Kellene csinálnom egy olyan címkét, hogy "nem könyves post" vagy ilyesmi, vagy pedig egy Oldalt létrehozni ezeknek, olyat, amilyenek a fejléc alatt vannak.