Akció rinyálással körítve

Sírnak a molyok veszettül:

Szandi Könyvmaraton, 40% kedvesség,

az Európa könyveire.

Mindig azt mondtam, hogy ha valami, akkor ez az akció teheti semmissé az elvonómat. De bíztam benne, hogy még van hátra pár hónap, mire az Európa sorra kerül.
Hát nem.
Éppen fogat mostam, amikor a kedves közölte, hogy akció van, egy bizonyos nézéssel, amitől a szívem a gyomrom helyére csúszott, a gyomrom a térdemig liftezett le. [Ez a nyálas izé az akciónak szól, amit ő vált ki belőlem, az egyrészt nem publikus, másrészt attól a szívem szimplán kihagy néhány ütemet.]
Nagyot nyeltem. - Európa?
- Á, nem - mondja vigyorogva. Azaz igen.
Az ezt követő visítást, taszigálást nem lehet kellőképpen megfelelő szavakkal lefesteni, úgyhogy következzen az, hogy közösen végignézegettük az egész listát, ő amolyan bankos nézéssel próbálta nekem megmagyarázni, miért nem kellenek nekem az adott könyvek, és ezt az érzéketlen, kőszívű hajcsárt sem a mosoly, sem a szívettépő zokogás, sem Az ördögűzőbe illő vergődés nem hatotta meg [csak a macskáim előtt szoktam így hisztizni, de szeretek túlozni, mint amikor mutatom, hogy milyen óóriási szender/cserebogár támadott meg engem, ja, vasárnap meg egy pók, a kis rohadék miért ne az én fejemtől tíz centire hintázott volna a fonalkáján], süti meg nem volt nálam. Úgyhogy most a szívem csordultig telt fájdalommal, de Heloise-hoz hasonlóan próbálom magam azzal vigasztalni, hogy a legközelebbi angebotba - ami nagyon soká lesz, nem két hónap múlva, ahogy egyesek próbálják ezt elhitetni velem - is beleválogatják ezeket a könyveket, és majd akkor csapok egy nagy murit.

Amúgy ezeket szerettem volna megvenni:

Emily Arsenault: Az eltört teáspohár

Dmitry Glukhovsky: Metró 2003

Silvia Avallone: Acél

Carson McCullers: Óra mutató nélkül

Azokat inkább nem sorolom fel, amelyeket szeretnék, de nem életbe vágóan fontosak, pl. Szabó Magdától az Álarcosbál vagy Maurice Druontól a Zeusz emlékiratai. Ginny néni Virginia Woolf csak azért nem, mert az ő könyveit úgyis beleteszik a nagy nyári akcióba, amitől már előre reszketek, mint egy reumás fátyolfüggöny.

Ja, a vásárlási energiáimat szombaton átcsoportosítottam, vettem türkizkék kardigánt és pántos cipőt, a nyomorult feltörte a lábam és kaptam tőle egy szép kis vízhólyagot ajándékba, legszívesebben mezítláb sétáltam volna, hintázni egyébként is úgy az igazi. Vagy ha az ember fellendülés közben rúghatja el minél messzebbre a lábbelit.
Anya meg szilvafejűnek hívja az ex-árvák hercegét, az állatorvos anno golyófejűnek, én "nagy lú"-nak hívom, mert annyit eszik ez az o-lábú dromedár, mint egy ló.
Azt hiszem, mennem kellene aludni, mert mindjárt leesik a fejem és kicsit szédülök is, és ez is azon bejegyzések egyike lesz, amikor másnap felnyögök, hogy már megint félhülyén írtam postot, ilyenkor kontrolállhatatlanul ömlik belőlem a hülyeség. Mások részegen égetik magukat, én álmosan.