Amikor elkezdtem az újévi fogadkozás keretében ezt az elvonósdit - igen, magyarázom a bizonyítványomat -, a kényszeres pótcselekvést akartam megszüntetni; azaz ne az történjen, ha meglátok a Molyon egy érdekes könyvet, hogy beütöm a címét a könyvar.hu-ba, hogy melyik boltban tudok a legolcsóbban hozzájutni, és hogy a városban ne a kedvenc antikomba vezessem előbb-utóbb az utam. Ez egyelőre működőképesnek látszik, és nagyon remélem, hogy a továbbiakban is sikerül tartanom ezt a szintet.
Ha viszont adódik egy kihagyhatatlan lehetőség - jelen esetben a 40%-os Európa akció, amely akcióhajhász, fösvény hörcsögénem szerint a létező akciók legjobbika -, akkor azt nem szabad kihagyni, mert az elvonót nem kínzásnak találtam ki, hanem... életmód-változtatásnak:D És péntek éjszaka annyira megnyomorítva éreztem magam a rendelés-tiltás miatt, hogy.. hogy azt szavakkal nem tudom érzékeltetni. Mindig annyira vártam ezt az akciót és mindig olyan örömet okozott néhány könyv megvétele, és mindig annyira feldobta a napomat, na.
Már megint félig (sőt, háromnegyed, az óra-átállítás miatt) hülyén kopácsolok, ráadásul olyasmiről, amit két mondatban el lehetett volna intézni.
Jaa, és persze a terapeutámnak is be kellett vallani a bűnömet, telefonon nem mertem közölni a tényt, bíztam a személyes varázsomban.
- Öhm, el kell mondanom valamit - kezdtem tétován, sunyi oldalpillantással felmérve a mimikáját. Megálltunk, szembefordított magával és
- Rendeltél, ugye? - kérdezte.
Szégyenlős, szempillákon keresztül rávetett pillantás keretében gyóntam meg: - Igen.
Egy öleléssel, egy megnyugtató "jól van"-hátlapogatással
Hogy mennyit és miket rendeltem, na és mi volt a büntifeladatom, az már a hó végi zárás tésztájába tartozik. Most inkább elmegyek hajat mosni.
A sampon, vááá:D
Jaj ez de aranyos sztori volt :) <3
VálaszTörlésköszi, de azért igyekszem visszafogni a nyáladzást:D
VálaszTörlés