Erkölcsi szépségtapaszok

"Egy német falu boszorkánya megharagudott a falura, és mérgében minden férfitól elkobozta az említett kelléket. Egyszerre csak az egész férfilakosság ott állt minden nélkül, illetve valami nélkül... Egyik legénynek mégis éppen abban az időben annyi keserűsége volt a hiánya miatt, hogy rászánta magát, és elment a boszorkányhoz. Nagy pénzeket ígért neki, ha visszaadja, ami őt megilleti. A vénasszony ráállt az alkura, és elvezette a legényt az erdőbe egy fa alá. »Másszál fel a fára; ott találsz egy nagy madárfészket; abban van együtt minden, amit elszedtem tőletek. Válaszd ki a magadét.« A legény feltornázta magát a fára, meg is találta a fészket és benne az egész gyűjteményt. Gondolkodóba esett: ha már itt van, miért ne használja fel az alkalmat a válogatásra? Kiszemelt egy minden tekintetben kiváló minőségű példányt, ezt kimarkolta, és iparkodott lefelé. De a boszorkány alulról meglátta és ráripakodott: »Teszed mindjárt vissza! Ez a plébános úré!«"

Ráth-Végh István: A szerelmes ördög

Értékelés: 3 német szerelmi bedekker az 5-ből


Tulajdonképpen a szukubbuszos téma miatt olvastam el ezt a kétszáz oldalas könyvecskét, legalább javítja a magyar olvasmányok - egyelőre siralmas - rátáját. Ráth-Végh ebben a kötetében is az emberi butaság kirívó példáit gyűjti össze, ezúttal a szerelem misztérikus témájában és szövődményeiben. Van szó a csókolózás mikéntjéről, hűtlenségről, a hozomány témakörének furcsaságairól, a házassági hirdetések történetéről, feltűnnek a hetérák, a kurtizánok, felbukkan egy biliárdos templom, a jegygyűrűn keresztül pisilés és egyéb "szerelmi röppentyűk", tehát a gyűjteménynek nem csupán az ördög kujon természete a témája (a borítóról inkább ne beszéljünk).
Nagyon szeretem az író stílusát, de be kell valljam, hogy egy szuszra általában nem esik jól végigolvasnom a könyveit, A könyv komédiáját is több szakaszban húztam le. Lehet, hogy most sem ártott volna ezt tennem... jól szórakoztam, de holmi érdekességnél nem jelentett számomra többet.

Na, ilyen rövid postot is rég írtam már.

Kónyi János, aki strázsamesterségét akasztotta szögre a pennáért, a hiú öregasszonyokról írt cifra korholásán különösen jót nevettem:

"Még a vén banyák is, kiknek haja az olyatén fehér gyapjúhoz hasonló, mely már 70 esztendőkig matrácban peshedett; kiknek a szájukat a ránc úgy által barázdálta, valamint a mag alá való szántás; az orcájuk hasonló a sváboknak bedűlt kemencéjéhez; orrukat vízi mesterség lehet nézni; a szájuk olyan, mint egy vén pinceajtón való rozsdaette kulcslyuk, amely belől olyan, mint az orgona, melynek minden sípjai elvesztek; a nyaka összecsöpörödött, mint egy bőrzacskó, amelyben a gyerekek ősszel madárfogó enyvet tartanak. Mondom, még az ilyen vén banyák is, az ilyen szemétvetőn kojtorgó és seprűn nyargallózó vén dadukák is gyakran tanácskoznak a tükörrel, és minden szeplőt, foltot és rozsdát az ő bocskorbőr orcájukban, mely oly ráncos, mint a baranyai menyecskék pendelye, és oly foltos, mint a nyírfahéj, melyből a cigányok szurkot égetnek, mindezt a tükör tisztátalanságának tulajdonítják. Hogyha az ő tetves őszi pokrócforma szemöldöküket megtépni akarják, hát a tükörbe néznek; midőn reggel az álomból felkelnek, olyanok, mint a cseresznyefán kiaggatott madárijesztők, szemükben olyan csipák hevernek, mint a félöklöm, és mégis azonnal a tükörhöz futnak, megtekinteni, hogy a vén cserzett bőr nem ifjúdott-e meg; s ha felöltöznek is, eleibe állanak, hogy meglássák, az odvas törzsökre miképpen illik az újmódi búbos főkötő."

Mert ugyebár a szottyadt vénemberek nyócvan éves korukban is daliás legények:D Bár ők a tükröt csak suttyomban nézegetik.

Ui.: Az viszont tuti, hogy Valmont Ovidiustól tanulta a levélírás művészetét.


Válogatta és szerkesztette: Szathmáry Éva
Kiadó. Móra
Kiadás éve: 1993
Ár: 248 Ft [eredetileg]