Értékelés: 5 vallomás az 5-ből
"Mert hatalmadban áll s megadatott,
Hogy maszkomon át és mögéje nézz
(Esőkkel verték sáppadtra nehéz
Esztendők) s igaz arcom láthatod:"
Barrett-Browninggal való viszonyom meglepő módon egy YA disztópiának köszönhető: a Delíriumban hangzik el az egyik szereplő szájából a 43. portugál szonett néhány sora. Annyira gyönyörű volt, és annyira hozzám talált, hogy muszáj volt utánanézem, így került a kívánságlistámra ez a vékony kötet - valamint Kertész Erzsébet Elizabeth-je és Virginia Woolftól a Flush, utóbbit cserével már sikerült is beszereznem -, majd a kosaramba.
Egy reggel (délben...), az ágyban fetrengve végigolvastam az egészet, de a líra nem olyan, mint egy regény, amelyet szépen elkezdek az első oldallal, lineárisan haladok előre, befejezem az utolsó oldalon, felteszem a polcra, és általában ennyi [no nem mindig, de ez más lapra tartozik]. Számomra a szonettek, versek, balladák spontán műfajt alkotnak, amiket akárhányszor elolvasok, sosem érzem elkoptatottnak a soraikat... mindig előáll olyan helyzet, amelyben a mondanivalója valami újat, többet ad nekem.
Igazából nem tudok a köteten mit elemezni, sőt, nincs is kedvem elemezgetni a motívumait, szerkezetét, ezt már irodalomórákon se soroltam a kedvenc tevékenységeim közé.
Ami viszont roppant izgatja a fantáziámat, illetve az idegeimet őrli, azok a fordítások.
Azt írja a Magyar Helikon 1976-os kiadásában a fordító, Kardos Lászó, hogy "A Portugál szonettek teljes magyar fordítását először Máté József adta, 1936-ban. Egyes darabokat mások is fordítottak, így Babits Mihály a 21., Gáspár Endre a 20., 22., 24., 25., 35., Lányi Viktor a 18., 23., Szabó Lőrinc a 43. szonettet."
Szabó Lőrinc. A 43.-at. Márpedig a másik fordítás, amit találtam róla, Babits fordításaként volt jegyezve - a Delíriumban is ez szerepel, meg a honlapon, ahol megtaláltam a teljes verziót... az oldalon viszont nem találom valamiért, mondjuk az is csak egy blog, tehát téves forrás is lehet -, úgyhogy be kellene vetnem magam a könyvtárba, amúgy is kíváncsi vagyok a fentebbiek többi verziójára is. Már csak idő kellene hozzá.
Addig is nézzük fixa ideámat, illetve annak három fordítását, mindenki döntse el, melyik tetszik neki a legjobban.
Így hangzik az eredeti:
SONNET #43, FROM THE PORTUGUESE
By Elizabeth Barrett Browning
How do I love thee? Let me count the ways.
I love thee to the depth and breadth and height
My soul can reach, when feeling out of sight
For the ends of Being and ideal Grace.
I love thee to the level of everyday's
Most quiet need, by sun and candle-light.
I love thee freely, as men strive for Right;
I love thee purely, as they turn from Praise.
I love thee with the passion put to use
In my old griefs, and with my childhood's faith.
I love thee with a love I seemed to lose
With my lost saints!---I love thee with the breath,
Smiles, tears, of all my life!---and, if God choose,
I shall but love thee better after death.
Babits Mihály fordítása:
Mennyire szeretlek? Hadd számolj csak!
Magosában, hosszában s széltében szeretlek.
A térnek hova lelkem elér, ha száll s felkél
a lét határa az Úrhoz, ki elvesz s ad.
Szeretlek halk vágyában a köznapoknak,
mikor a nap ragyog s a gyertya ég.
Szeretlek lángra gyúló szenvedéllyel,
bánatom erejével, gyermekkorom hitével.
Szeretlek lélegzetemmel, mosolyommal s könnyemmel,
szeretlek elveszett szentjeim helyett,
Ennél jobban csak az Úr kegyelmével,
halálom órája után szerethetlek.
Szabó Lőrinc fordítása:
Hogy szeretlek? Figyelj. Amennyire
csak hatolni bír föl s le s szerteszét
a lelkem mikor kiröppen a lét
és az eszmény végső egeibe.
Szeretlek a köznap szükséglete
fokáig; s ha nap süt, s ha gyertya ég;
nyíltan, ahogy férfi küzd a jogért;
tisztán, ahogy a hiúak sose.
Szeretlek, oly szenvedéllyel, ahogy
kínom lángolt, rég, s lánykori imám;
vesztett szentjeim szerelme lobog
benne; – könnyem ez, s mosolyom, s talán
egész életem! – s isten adja, hogy
még nagyobb legyen a halál után.
Kardos Lászó fordítása:
Hogy hogy szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig lelkem ér, oly messze forr
Szerelmem, s mélybe és magasba, hol
A Lét s a Menny határaira lel.
Szeretlek, mint ha hétköznap lehel
Békét - ha nap süt, gyertya haldokol.
Ahogy a Jogért harcol-robotol
A hős, akinek dicséret se kell.
Oly lángolón szeretlek, oly vadul,
Mint búm tüzelt, s mint hisz-vall kicsi lány,
S ahogy szerettem vesztett, szomorú
Szentjeimet - szeretlek én vidám
Vagy könnyes arccal, mindig! - s ha az Úr
Hagyja, még jobban halálom után.
Czike Sándor fordítása:
Hogyan szeretlek? - Halljad hát, miként:
Ahogy csak lélek tud csapongani
Tágas terünk minden irányai
Felé... a Szellem határához ért...
Szeretlek szürke hétköznapokért,
Napfényes nappal - mécsnél, ha éji;
Küzdőn ("férfiként: jogát kiéli"...)
De szívem jó, hivalkodón nem élt.
Vad nőiségem ott zihált, kegyet
Kérő imám szállt szent szűzeimhez:
Kamaszlány-sírón sajgott, fájt e seb!
Mosolygó vágyam... Én Dús Életem:
Énem, létem vagy (gyöngykönnyem itt ez);
Halál után - Ég add! - örök legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése