Shakespeare nővérei

"De akkor is, a legelső mondat, amit leírok, mondtam, mialatt odamentem az íróasztalhoz, és kezembe vettem a papírt, melyen még mindig csak ez állt: A nők és a regény, szóval az első mondat az, hogy végzetes bárkire, aki ír, ha a nemére gondol. Végzetes, ha csupán csak férfi vagy csupán csak nő; az író nő-férfi vagy férfi-nő kell hogy legyen."

Virginia Woolf: Saját szoba

Értékelés: 4.88 kénsárga lepke az 5-ből

Még a régi szép időkben volt egy genderes órám, ahol szóba került a könyv, azóta szerettem volna elolvasni, de aztán valahogy elfelejtődött. Ám nemrég @rebel olvasásai között rábukkantam, és ismét fellángoló érdeklődésemnél fogva kioroztam a könyvtárból.

A kötet előélete két egyetemi előadás "A nők és a regény" témájáról, amit hossza miatt az írónő könyvvé formált, így született meg a Saját szoba, ez a hol szeszélyesen, hol következetesen kanyargó gondolatmenet, ami hol az esszé, hol a regény stílusjegyeit mutatja, így elkereszteltem esszéregénynek:)

Abban a hitben éltem, hogy ez a könyvecske irreálisan feminista; ehhez képest meglehetősen szelíd gondolatokat olvastam - hol van ez attól a megállapítástól, miszerint még a globális felmelegedésért is a férfiak hibások a kocsimániájuk és az erőszakosságuk miatt -, bár 1929 nagyon más világ volt... képzeljük csak el, ha csak engedéllyel léphetnénk be egy könyvtárba.

A cím arra a megállapításra utal, miszerint a nőknek ahhoz, hogy szabadon írhassanak, minden nyűg és kötelesség nélkül, egy saját szobára és pénzre (pontosabban évi ötszáz fontra) van szükségük. Ám, ahogy fentebb írtam, nem ez az egyetlen témája a könyvnek; szóba kerülnek a Brontë-nővérek, Charles Lamb, Austen, Shakespeare, Thackerey, templomépítés, ebéd és vacsora ("Lévén az emberi kedély olyan, amilyen - szövedékében szív, test és szellem még egyesül, nem zárul külön rekeszekbe, ahogy pár millió év múlva majd kétségkívül fog -, a jó vacsora bizony hozzátartozik a jó beszélgetéshez. Az ember rosszul gondolkozik, rosszul szeret és rosszul alszik, ha rosszul vacsorázott."), farkatlan macska és persze maga a költészet és regényírás.

Igazából volt az, ami elbűvölt - a feminizmus, mint kezdeti hajtóerő, teljesen a háttérbe szorult, úgy látszik, magam mögött hagytam a vérfeminista korszakomat:) Hóttmindegy volt, hogy Ginny néniWoolf miről beszél nekem, én vidoran olvastam, élveztem az eszmefuttatásokat, szerettem hallani a hangját a fejemben. Nem futkosós könyv, legalábbis nekem nem sikerült úgy ráhangolódnom, hogy éppen tíz percem volt, vagy vacsora közben olvastam pár sort.

A következő olvasmányom Ginny nénitől Virginia Woolftól a Flush lesz, Barrett-Browning miatt (és mert az könnyű, bevallom), hogy azután mi fog következni, azt nem tudom, ezért a szíves segítséget őszintén fogadom. Vagyis szívesen fogadom az őszinte segítséget.

Ui.: természetesen ezt sem lehet kapni. De legalább a Veszedelmes viszonyokból már van sajátom.

Ui2.: bemásolom ilweran "útmutatóját", hogy ezen a blogon is meglegyen, eredeti kommentfolyam itt.

"Jaj, mennyire örülök, hogy tetszett!

Anno nekem is ez volt az első Woolf-tól, és még jó hosszú és provokatív szemináriumi dolgozatot is írtam belőle :) Kár hogy már nincs meg, így kénytelen leszek az újraolvasás után újra leírni a véleményem :)
A Flush-ról már írtam neked, a regényei közül az Éjre nap és a Kiruccanás (jav.: Messzeség) a legkorábbiak és a "leghagyományosabbak", van egy kis útkeresés-jellegük, még félúton az angol romantikus hagyomány és a saját hang, az "igazi" lélektani regények között. Nekem tetszettek, szerintem te is szeretnéd őket, bár a Woolf-rajongók egy része hajlamos lenézni őket :(
A később írt Évek egy évtizedeket átfogó családregény - ez már inkább a jellegzetes Woolf-stílus, hagyományos köntösben, nem könnyű, de nagyon olvasmányos és már-már túl okos(kodó). Ezek hosszabbak, terjengősebbek és picit könnyebben olvashatók, mint a legismertebb és legjobbnak tartott művei :)
A világítótorony és a Mrs. Dalloway szerintem gyönyörű, igazi gondolatfolyam-áradás, egy huzamban kell őket végigolvasni :) nekem ez a két könyv adta talán a legtöbbet egész eddigi olvasó életemben. A Felvonások között-et is imádom, talán a legironikusabb műve. Az egyetlen, amivel nem tudtam mit kezdeni, a Jacob szobája...
Az Orlando-t és a Hullámok-at a végére hagynám, mert ha valami, ezek alkalmasak arra, hogy elriasszanak Woolf-tól. Ami persze nem jelenti, hogy nem jók, csak eléggé megfoghatatlanok. És megjelent még egy esszékötet magyarul, a Három adomány, ha tetszett a Saját szoba, szerintem az is tetszene, bár politikusabb és feministább :)
És ha még jobban bele akarsz mélyedni, ajánlom Bécsy Ágnes Virginia Woolf világa című könyvét, ami nagyon olvasmányos, egyáltalán nem "túltudományos", élvezhető, egyrészt életrajz, másrészt "hogyan olvassunk Woolf-ot" jellegű útmutató. 

Na, ez hosszú lett, remélem, segítettem :D"

Eredeti cím: A Room of One's Own
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1986
Fordította: Bécsy Ágnes
Ár: [passz]