Előtte és utána - és közben, benne a pillanatban, ami nem szélesebb és hosszabb egy élnél."
Lauren Oliver: DelíriumÉrtékelés: 4.5 zoknis riszálás az 5-ből
Kedvenc karakter: Hana
A regény az USA betegség által szétszabdalt területén játszódik, elkerített városok ellenőrizetlen, vad területek váltják egymást. Időben több mint hatvannégy évet ugrunk előre; ennyi ideje nyilvánították betegségnek a szerelmet, amelynek már a gyógymódját is megtalálták, de erről a polgárok keveset tudnak. A kúrát követően az emberek kiegyensúlyozottak, harmonikusak lesznek, elégedetten élik mindennapjaikat.
A Portland városában élő Lena Haloway alig várja, hogy átessen a beavatkozáson, és az előtte való iskolai vizsgákon, valamint a kiértékelésen, melynek alapján eldől a sorsa: továbbtanulhat-e és hogy ki lesz a párja, akivel leéli hátralévő életét. A kiértékelés napján azonban fenekestül felfordul az élete egy rakás megvadult tehénnek köszönhetően...
YA-fronton afféle vízválasztó volt nekem ez a könyv, tele lett a topánom a műfaj kliséivel. Utána még lecsúszott A szellemidéző, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, úgyhogy utolsó tetszetős ifjúságiként könyvelem el magamban a Delíriumot:)
Tulajdonképpen semmi extra nincs benne, ezért az írónő stílusára fogom, hogy tetszett a történet; Lena tölti be az Átlagos Lány szerepét, akinek lassan felnyílik a szeme a rendszert illetően a Szerfelett Jóképű Ifjú segédletével, és ne felejtsük ki Hanát a sorból, Lena legjobb barátnőjét, aki már eleve nyitott szemmel jár, egy szabad szellem, önálló akarattal rendelkező, magabiztos lány, az ő karaktere sokkal árnyaltabb, mint a főszereplőé. Hanáról egyébként kísérőnovella is íródott, amely négy napig ingyen elolvasható, @FantYAstic_Volumes karcában lehet kutakodni a link után.
Leginkább a Lena édesanyjáról emlékeket szerettem, aki fantasztikus ember volt, ám rossz helyre/időben született - elképesztő, hogy valakire azért undorral tekintenek, amiért megvigasztalja a hasra eséstől megszeppent gyerekét [lehet, hogy a kis Lena nem hasra esett, de a könyv nincs nálam, nem tudok utána nézni]. Ebből is nyilvánvalóvá válik, hogy a Konzorcium nem csupán a szerelemre való hajlamot csonkolja ki az emberekből, hanem minden érzést; azaz lélektelen zombikká változtatja őket, olyan lényekké, amelyek talán már nem is tekinthetők embernek.
A másik kedvencemet a leírások, a színábrázolások alkotják (nem akar Lauren Oliver felnőtt regényt írni?), mint például ez:"Ugyanekkor azonban az öböl is feltárul előttünk - nyugodtan, simán és szürkén, mint az üveg vagy a fém. A láthatáron parázslik az ég; rózsaszínben és sárgában lángol." A fontos szerepet betöltő tenger és a Vadon a természet végtelenségét szimbolizálja, bármi történik is Lenáékkal, vagy akár az egész állammal, a világgal, az erdő és a tenger mindig ott lesz, a télre tavasz jön, majd nyár és ősz, ahogy az idők kezdete óta.
És tudom, hogy ciki, de a végén egyre gyorsabban lapoztam a könyvet, hogy megtudjam, mi... áá, nyavalyás függővég, lassan ez is divattá válik, még néhány ilyen regény, és totál érzéketlen leszek rá.
Összességében nem volt rossz, elnyámmogtam rajta, úgy is mondhatnám, hogy a jobbfajta YA-k közé tartozik - a Matchednél ezerszer jobban tetszett. De a 43. szonettért nagyon hálás vagyok neki.
Természetesen már megint egy sorozattal nézünk farkasszemet, mire a Pandemonium megjelenik, igencsak elfelejtem a részleteket, hogy a devla rúgja meg.
Ui.: azért egy ilyet benne hagyni elég nagy baki.
Eredeti cím: DeliriumSorozat: Delirium 1.
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2011
Fordította: Heinisch Mónika
Ár: 2990 Ft
Az írónő honlapja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése