- Kérem, vegyen komolyan. A revolveremből kiszedték a töltényeket. A bőröndömből eltűnt egy csomag, amit Maloney rám bízott. A kastély körül éjszaka fáklyás lovas áll. Ez mindennap így megy maguknál?
Osborne mélyen elgondolkozott. Nem felelt semmit, amíg nem unszoltam. Akkor halkan és fontos arccal azt kérdezte:
- Mondja, doktor, tanítanak maguknál földrajzot, Magyarországon?
- Hogyne - feleltem ingerülten -, sokkal rendesebben, mint Angliában.
- Hát akkor tanulnia kellett volna, hogy a walesiek mind bolondok. Ezt Angliában minden elemista tudja. Nem tudom, mi ütött nagybátyámba, de nem is töröm rajta a fejem. Egyik bolond úgysem tudja kitalálni a másik bolond gondolatait. Amellett lehet, hogy ő nem is tud ezekről a dolgokról. A főkomornyik is bolond, és a szolgaszemélyzet sem egészen normális. Bizonyos enyhe abnormalitás kell ahhoz, hogy valaki átléphesse Llanvygan küszöbét. Ez már tradíció. Ezért mertem meghívni Maloneyt.
- És az earl engem. Thank you."
Hiszek a testnek feltámadásában.
Ez a mondat nem egy ősi vámpírisztikus rituálé kezdő sora, hanem az ősi Pendragon família jelmondata, tudjátok, ami címereken, pecséteken meg ilyesmiken díszeleg. Antik, szép és borzongató, melynek ódonságát a mára feleslegesnek bélyegzett birtokos rag (vagy jel, ez viszont a mai napig vitatott, tehát a -nak/-nek izé) adja. Egyébként ez a mondat és mindaz, ami mögötte rejtőzhet, az egész regényt átszövi és részben meghatározza a hangulatát is - de nem formalinbűzös, ócska horrorponyvákat idéző alagsori bonctermet kell elképzelni, ahol aszott pergamenajkakról hangzik fel, hanem Wales festői, ködös vidékén, ahol a környéket a Pendragon-kastély uralja és babonák szövik át a történelmet.
Már az Utas és holdvilág olvasása közben megtapasztaltam, hogy Szerb Antal mennyire jó a hangulatteremtésben, ami a magamfajta szenzuális olvasónak nagy gyengéje. Az író ezen varázslatos képessége itt is működik, annyira... angol, mind a szereplők, mind a helyszín ábrázolásában, hogy azt csak szeretni lehet, pedig az első pár oldal alapján nem tudtam eldönteni, fel tudom-e venni a ritmusát, egyáltalán, jó lesz, ha ezt választom következő olvasmánynak? Hiányzott a Longbourn könnyedsége, legszívesebben egy másik limonádé után nyúltam volna, de aztán farkasszemet néztem a lustaságommal.
Igazi műfajmix ez a regény, bájos összevisszaságban mutatja fel a történelmi, a bűnügyi és a kalandregény, a kísértethistória, a bölcsészőrület és a paródia mintázatait. Bátky János Budapestről, az Angolországban, pontosabban könyvtárakban élő és élhetetlen életművész, továbbá a nők bolondja megismerkedik az Earl of Gwynedd-del, aki meghívja őt a kastélyába, hogy hallatlanul értékes könyvtárában a tizenhetedik századi misztikusok után kutasson. Hősünk még aznap figyelmeztető, avagy fenyegető telefonhívást kap, társául szegődik egy harsány hegymászó, az earl enervált unokaöccse, felbukkan egy gyönyörű nő, megesik néhány gyilkossági kísérlet, előkerül a legendás fekete lovas, a rózsakeresztesek, az örök élet titka, St. Germain, és még elég sok minden. Szegény Bátky meg azt se tudja, hol áll a feje, miközben nyavalyatörést kap egy nyitva felejtett ablaktól.
"És aztán, mérhetetlen megnyugvásomra szemben álltam a tettessel. Persze hogy az ablak volt. Nem volt rendesen becsukva. Úgy lengett ide-oda, mint egy bánatos akasztott. Haladéktalanul hozzáláttam a becsukásához.Mondom, hozzáláttam, mert a dolog nem volt olyan egyszerű. Az ablaknak nagyon ravasz, történelmi zárja volt. Most értettem meg, milyen okos volt, hogy egyszer elolvastam egy kiváló szakmunkát a régi angol lakatosmesterségről. Egyike volt a ritka eseteknek életemben, amikor szaktudásomnak, a keresztrejtvényektől függetlenül, praktikus hasznát vettem. Az ablakot ragyogóan becsuktam, egy Shakespeare-korabeli szobalány se tudta volna jobban."Well, remekül szórakoztam. Dan Brown leharapná mind a tíz ujját gyönyörűségében, ha a könyvei fele ennyire szórakoztatóak lennének, de van egy olyan sejtésem, hogy Lőrincz Laci bácsi is bús szemekkel tekint a könyvespolcán ülő példányra. Okos, vicces, szellemes (szó szerint és átvitt értelemben is), Szerb Antal minden írói erényét megcsillantja, még a könnyed ismeretterjesztést is.
Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2008
Ár: 2690 Ft
Én eddig csak az Utas és holdvilágot olvastam tőle, az tetszett. Most meghoztad a kedvem ehhez is. :)
VálaszTörlésSzintén csak az Utas és holdvilágot olvastam (igazából hallgattam, hangoskönyvként), az valami furcsa, melankolikus, de egyedi élményként él bennem. Ez sokkal jobban tetszik, be kell szereznem :D (most végeztem a NYtrilógiával... asszem én is elüldögélek felette egy darabig, mint te - most újraolvastam mit írtál róla.)
VálaszTörlésEzt majd valamikor újraolvasom, mert már semmi sem rémlik belőle (több mint tíz éve volt), de szerintem tetszett.
VálaszTörléshorsegirl: akkor ez is fog.:) Én még A királyné nyakláncát olvastam, az is nagyon jó, szórakoztató, mégis komoly ismeretterjesztő könyv.
VálaszTörléstheodora: igen, elég melankolikus. Ez sokkal viccesebb, de nem tudnék a kettő közül választani.
Huhh, gratulálok, Ön túlélte a Paul Auster-gyorstalpalót.:) Mindjárt elolvasom, mit írtál róla.
Zsófi: melegen ajánlom.:) Könnyen lehet, hogy az eltelt idő miatt más élmény lesz, de szinte biztos, hogy megint tetszeni fog.