2014. október 14., kedd

Tematikus post - Asszonyregények

Odassatok, feltaláltam a spanyolviaszt! Tegnap eszembe jutott - ill. régebben, csak bokros teendőim közepette kiment a fejemből -, hogy egy témába/műfajba/bármilyen skatulyába tartozó könyvekről is írhatnék zsizsegős (röviden összefoglalós-képes) postot, amit annyira szeret a jónép.
Ezúttal az általam "asszonyregény"-nek nevezett könyveket gyűjtöttem össze. Abszolút apokrif, logikátlan és érvénytelen, de számomra létező kategória, és egyébként sem rajongok az éles határvonalakért.
Mi a közös ezekben a regényekben? Nem csupán az, hogy egy vagy több nő a központi alak, hanem a fűszeres-fülledt atmoszféra is, ami már-már az érzékiség határán egyensúlyoz. Teljes erejükben pompázó, erős, érett nőkről van szó, akik tisztában vannak a kisugárzásuk hatásával, és olykor nem félnek használni azt. Meg lehet őket sebezni, de a büszkeségüket nem tudják elvenni, ha pedig a szoknyájuk körül lebzselő gyerekek/állatok/egyéb kicsi, védelemre szoruló lények kerülnek veszélybe, a jóisten kegyelmezzen a bántalmazónak.:) Nem félénk, madárcsontú csitrik, akik kikerülve a rózsaszín lányszobából, hirtelen az Élettel találják szemben magukat (ami első körben kicsit leteríti őket), vagyis nem a hisztérikus, megkérgesedett, sokszor alattomban tevékenykedő Scarlett O'Harára vagy a naiv, később számítóvá váló Amber St. Claire-re gondolok.


Alice Hoffman: Galambok őrizői - homályos emlékeim alapján (eh, újra kellene olvasni őket) a többi regényét is ide lehetne sorolni, de talán A.H. eme könyvére a legjellemzőbbek a fenti tulajdonságok. Az ókori, zsidó erődben, Maszadában játszó történet igazából több nőtípust mutat be, az útkereső fiatal lánytól a megtört, idős asszonyig, aki mindenét elvesztette. Fájdalmas, veszteségekkel és veszéllyel teli, mégis bensőséges hangulatú regény.
(Bővebben)
"Amikor olyan erős a szél, hogy mi nők tudjuk, köhögni kényszerülünk, ha nem kötünk kendőt az arcunk elé, a fiúk soha nem vesznek tudomást az elemekről, és dicsőségről álmodozva szaladnak a viharfelhők között. Még a varázslónők sem akadályozhatják meg, hogy fiukból harcos legyen. Olyan hatalmas varázslat nem létezik."

Anita Diamant: A vörös sátor - elég régen olvastam, csak annyi maradt meg belőle, hogy Jákob feleségeiről és gyerekeiről szól, a vörös sátor pedig a női dolgok rejtett színhelye, ahol valójában sokkal több történik, mint amire a férfiak gondolnak - nem csoda, hogy ez a privát hely néha veszélybe kerül. A narrátor Dína, akinek a saját történetét is megismerjük, persze az ő szemszögéből, ami egészen más, mint ami a Bibliában szerepel.
Egyébként simán szerepelhetne az elfeledett könyvek között is ez a kötet (meg a szerző is). Ha valakit érdekel a regény, a magyar borítótól ne ijedjen meg, ugyanis bűnronda.
"Ráhelnek ugyanis – komolyan mondom – vízszaga volt. A nyomában a friss víz illata lengett. Gyönyörűséges, zöld illat volt abban a sivatagban, az életé és az egészségé. Amikor egy-egy kisgyerek eltűnt, végül rendre Ráhel takaróján találták meg, ahol nagy gyönyörűséggel szopta az ujját.”

Isabel Allende: Lelkem, Inés - emlékszem, sokáig fintorogtam erre a könyvre, mert egy félmeztelen, dévaj nő van rajta, szegény Allendével nem egyszer elbánt a magyar könyvkiadás, pedig jó kis könyveket ír. Ennek a kötetnek Inés Suárez, a szegény varrólány a főszereplője, aki fontos szerepet játszik Chile meghódításában. Igényes női regény, amely egyaránt foglalkozik a történelemmel, az asszonyi sorssal és még pár mágikus realista elem is helyet kap benne, ráadásul igaz történeten alapul.
"Sokszor elég letörölni egy fáradt férfi homlokáról az izzadtságot, és máris a simogató kézből eszik. Nem kell ehhez bűbájosság. Hűség, derű és hallgatni tudás – legalábbis a tettetése –, főzőtudomány és figyelem, úgy vigyázni a másikra, hogy az észre se vegye, hogy megóvjuk az ostobaságoktól, örömet lelni és adni minden öleléssel, ez a recept. Tömören: selyemkesztyűbe bújtatott vaskéz." 
"Végül alig szóltam hozzá, ő pedig már csak kiabálni tudott velem, de megütni azért nem mert, mert amikor először és utoljára rám emelte az öklét, rásóztam a fejére egy nyeles vasserpenyővel, amint azt a nagyanyám nagyapámmal, majd anyám apámmal tette."

Laura Esquivel: Szeress Mexikóban! - ennek a könyvnek is sanyarú sors jutott, a címe borzalmas, az első kiadás borítója meg lekörözi bármelyik dél-amerikai szappanopera nyitóképét, pedig egy sokat szenvedett, mégis szenvedélyes nőről szól, aki szerelmi bánatát az általa készített ételkölteményekbe fojtja. Minden fejezet egy recepttel kezdődik és olyan, de olyan leírások vannak benne, hogy a kíntól néha szerettem volna beleharapni a villamos kapaszkodójába.
(Bővebben)
"Csak a reá frissítő fürdő illúziója tartotta benne a lelket, ám ezt sajnos nem tudta kiélvezni, mert a zuhanyozóból hulló cseppek el sem jutottak a testéig: elpárologtak, mielőtt akár csak hozzáérhettek volna. Olyan vad forróság áradt a testéből, hogy a deszkák recsegni-ropogni kezdtek, majd lángra gyúltak."

Dorit Rabinjan: Lakodalmaink - ha szeee nem hívja fel rá a figyelmem, ki tudja, mikor olvasom el ezt a picike könyvet. Ő se valami szép külsővel rendelkezik, de a fordítás és a történet bőven kárpótol az esztétikai ficamért. A felsorolásban messze ez a legérzékibb regényke, szintje ontja magából a fülledt illatokat.
(Bővebben)
"Ha Marcelle felemelte tekintetét a szerelmes regényéből, s megpillantotta hazatérő húgát és nővérét, akik kolompjukat vesztett, elbitangolt állatokra emlékeztették, néha majdnem kimondta: »Férjhez mentünk, mielőtt megfejthettük volna az álmaink üzenetét.«Egyetlen, közös magzatburokban növekedtünk mind, gondolta. Anya méhében. Míg kicsi lányok voltunk, összefűzött minket az ereinkben folyó közös vér, egyazon verejték tapasztotta össze egy végből szabott bőrünk szövetét. Liszt, víz, só. Most pedig, gondolta, míg tekintetét visszafordította a török filmre, s a tévé fénye kékesen villódzott az arcán, most ragacsos könnyeink kapcsolnak bennünket ismét egybe."

Joanne Harris: Csokoládé-trilógia - kicsit hezitáltam, ide soroljam-e Harris sorozatát - főleg a franciás kifinomultsága miatt haboztam - de hát hogy a fenébe ne, minden megvan benne, ami asszonyregénnyé teszi.
(Bővebben a harmadik részről, mert a többi még az elveszett archívumban vesztegel)
"De a szél a fülembe fújt, és körülöttünk a fák hihetetlenül felerősítették a hangját, mintha az óceán, mintha monszun dühöngene, az égről a szél halott falevelek konfettijét söpörte le, és annak a folyónak, annak a télnek, annak a szélnek az illatát hozta."

+1.: Niccolò Ammaniti: Én nem félek - csak a főszereplő kisfiú, Michele édesanyja miatt szerepel ezen a listán a könyv; a szótárban az "anyatigris" címszó alatt minden bizonnyal Teresa képe díszeleg, aki szegény, a férje semmirevaló, szar alak, és minden pasi kéjsóvár pillantásokkal bombázza de imádja a gyerekeit és bármit megtenne értük. Azt hiszem, ebben a könyvben szerepel az irodalomtörténet legtökéletesebb tökön rúgása.
(Bővebben)


"Mama felállt a székről, kikapcsolta a rádiót, tett egy lépést előre, majd még egyet, aztán megtorpant, a kezébe temette az arcát, ezután leguggolt, és szemügyre vett.
Kirobbant belőlem a sírás.
Odaszaladt hozzám, és felkapott. Erősen magához szorított és észrevette, hogy csuromvíz vagyok. Lerakott a székre, nézte a lehorzsolt lábamat és karomat, az alvadt vért a térdemen. Felhajtotta a pólómat.
- Mi történt veled? - kérdezte.
- Ő! Ő volt... Össze... vert! - rámutattam Felicére.
Mama megfordult, végigmérte Felicét és rávicsorgott: - Mit csináltál vele, te szemét?
Felice feltette a kezét. - Semmit. Miért, mit csináltam? Hazahoztam.
Mama összehúzta a szemét. - Te! Mit képzelsz, te? - A nyakán kidagadtak az erek, hangja remegett. - Mit képzelsz, mi? Megverted a fiamat, rohadék. - És megindult Felice felé.
Ő hátrált. - Fenékbe rúgtam. És akkor mi van?
Mama megpróbálta megpofozni. Felice megszorította a csuklóját, hogy távol tartsa magától, de mama oroszlánként küzdött. - Rohadék! Kikaparom a szemed!(...)
Mama mezítláb volt, de így is tökön rúgta.
Szegény Felicéből valami furcsa hang tört elő, nagyjából mint a gargarizálás és a bugyborékoló lefolyó hangjának keveréke, a fütyköse elé kapta a kezét, és térdre rogyott. Arca eltorzult a fájdalomtól, megpróbált üvölteni, de nem sikerült, nem volt levegő a tüdejében.
Én a széken álltam, és abbahagytam a pityergést. Tudtam, mennyire fáj a tökön rúgás. És ez egy első osztályú tökön rúgás volt.
Mama nem kegyelmezett. Kivette a serpenyőt a mosogatóból, és pofán vágta vele Felicét. Ő nyüszített, és elterült a földön."


24 megjegyzés:

  1. Olyan jó újraolvasási ötleteket adsz, az Én nem félek-et is szerettem de már semmire sem emlékszem belőle.
    Most amúgy is nagyon rákaptam az újraolvasásra, amennyi rossz könyvbe mostanában belefutottam inkább megyek egy darabig biztosra.
    (Erre az évre csak két olyan könyvet irányoztam elő magamnak amit mindenképpen el szerettem volna olvasni, de ha így haladok egyikből se lesz semmi.)

    VálaszTörlés
  2. Örülök.:) Áh, én szeretnék nagy újraolvasó lenni. Az Én nem félek meg tkp. egy délután alatt megvan, ha az embernek van rá ideje.
    (Mik azok?) Nekem is vannak amúgy ilyenek, pl. idén szeretném elolvasni A mester és Margaritát meg Byatt-től a Mindenemet. Jó lett volna még A rózsa neve, de az már nem fog beleférni az ütemtervbe.

    VálaszTörlés
  3. A Galambok őrizői nekem benne van az idei Top 10-ben, csodálatos regény volt. Mindhárom szál nagyon tetszett benne és olyan szépen kapcsolta össze az írónő a sorsukat.
    Lakodalmaink szintén nagy meglepetés volt, tényleg az egyik legbujább könyv, ha használhatom rá ezt a jelzőt. Az Én nem félek szintén nagy kedvenc, bár elég sok minden megkopott már az emlékeimben, pl. ez a tökön rúgásos jelenet is :)
    A Lelkem, Inés benne van az idei vcs válogatottamban, de sajnos még nem került rá sor, pedig a 12-ből már csak 1 hiányzik. És még annyi tervem van idénre :)

    VálaszTörlés
  4. Igen, szerintem is buja egy könyv.:)
    Ó, pedig ez epic jelenet. Meg amikor Michele belehajítja a tűzbe a húga egyik babáját.:D "Égj, boszorkány, égj!" Annyira röhögtem.:D
    Az az egy darab már csak összejön, és nem is nehéz olvasmány.:) Milyen terveid vannak? Úgy szeretek ilyenekről olvasni.

    VálaszTörlés
  5. Az idei tervek még:
    Mark Helprin - Winter's Tale (de csak akkor ha esik a hó)
    Mark Z. Danielewski - House of Leaves (ezt meg attól teszem függővé, hogy hogyan sikerül év vége felé szabadságra mennem, munka mellett nem szívesen állnék neki, ez annál többet érdemel)
    Tetszenek a terveid, a Mester és Margarita nagy kedvencen, a Rózsa neve se rossz bár a Foucault ingát jobban szerettem (annyira, hogy egy nap alatt elolvastam, azóta is ez a rekordom). A Byatt könyvnek egyszer nekiálltam, de nem igazán tetszett, valamikor szeretném újra megpróbálni, hátha csak nem voltam jó passzban.

    VálaszTörlés
  6. A 2-4. könyvet még nem olvastam, de azt hiszem kell :D
    Tényleg jó ez a meghatározás, és a szívem egyre inkább ezekhez az asszonyregényekhez húz :))

    VálaszTörlés
  7. De jó ötlet, amúgy amióta nem csak könyvekről írok (mostanában főleg nem azokról...:/), próbálok valami kapcsolódási pontot találni néhány között, hogy egy posztban írhassak többről, lehetőleg valami konkrét kategória alapján, de mindig nehéz:)
    Az "asszonyregény" elnevezés meg tökéletes! Csak az utolsó kettőt olvastam, a Galambok őrizőit mindenki dicséri, úgyhogy kéne, a Lakodalmaink meg is van, a Szeress Mexikóban szintén nagyon izgat, lehetőleg a kulturáltabb borítóval :D

    VálaszTörlés
  8. Zsófi: azt én is szeretném elolvasni. Biztos lesz hóesés, csak tartson ki a nem rövid könyv végéig.:)
    Huhh, a House of Leaves... gyönyörű, de kemény dió, mondjuk neked, aki két éve (jól emlékszem?) csak angolul olvas, biztos menni fog.
    Igen, többektől hallottam, hogy a Foucault-inga jobb (a pasimnak még a Baudolino tetszett jobban A rózsa nevénél).
    A Mindenemet évek óta tologatom, nem tudom elég bölcsész vagyok-e hozzá. Nemsokára kiderül.:)

    Theodora: A vörös sátorért már nem merek teljes felelősséget vállalni, mert elég régen olvastam, de a Szeress Mexikóban! tuti, hogy tök jó.:)
    Örülök.:) Olyan sokáig tartott megírni ezt a kis semmi postot.:D És a dög szerkesztő összerántotta az utolsó idézet mondatait, azért nincs formázva. Grrr.

    katacita: bőven elég (legalábbis nekem:D), ha egyvalakinek létezik kapcsolódási pont, te pl. írhatnál a kedvenc skandináv regényeidről, mert eléggé szereted őket.
    Köszi.:)
    Ó, az nagyon jó, de én elfogult vagyok, mert imádom Hoffman regényeit cakkpakk, még az Itt a Földön-t is (Elfújta a szél-parafrázis).
    A Szeress Mexikóban!-t nem nagyon lehet kapni, de remélhetőleg könyvtárban megvan az Ulpius kiadás is (milyen ironikus, hogy pont ők gyártottak szebbet:D). Nekem a régi van meg, újraköttettem (szimpla piros fedéllel), erre benne hagyták az eredeti borítót, most az az első oldal.:D

    VálaszTörlés
  9. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  10. A témához: ma bukkantam erre a kihívásra, csupa jó könyv szerepel itt is :)
    http://moly.hu/kihivasok/noi-sorsok
    Amúgy érdekes, mert pont tegnap elkezdtem írni a mai feminizmusról egy kis szösszenetet, te meg hoztad este ezt a bejegyzést :D

    VálaszTörlés
  11. Ha a Mindenemre azt mondod, hogy jó, akkor megpróbálkozom vele mostanában. :)
    Két év az túlzás, annyi ideje angolozom összesen, inkább másfél (volt ott egy fél év, amikor semmit sem olvastam csak nyelvet tanultam). De annak a könyvnek nem is a nyelvezete tart vissza, mert beleolvastam többségében nem gáz, de minden más...
    Már úgy megszoktam az e-könyveket, hogy eleve a papírkönyvet furcsának érzem, ez meg még nagy és nehéz is. Meg ott van a szerkezete is... ennyire nem konvencionális könyvet még minden posztmodern mániám ellenére sem olvastam.

    Uhh tényleg Baudolino, ez várólistán volt még a molyon gyorsan be is jelölön a gr-en, mert elfelejtem megint.

    VálaszTörlés
  12. Aha, láttam a polcod.:)
    Vannak ilyen egybeesések. Főleg, ha figyel rá az ember.

    VálaszTörlés
  13. Zsófi: oké.:) Bevallom, nem tudom, mikor fog sorra kerülni, van még nálam két könyvtári meg egy kölcsönkönyv is.
    Csak két éve angolozol és már simán csúszik olyan, mint a The Luminaries? Ejha, gratulálok.:)
    Igen, elég posztmodern szörnyetegnek tűnik (meg is értem, hogy a szabadságod alatt akarod olvasni), de gyönyörűen néz ki, és jó véleményeket olvastam róla.
    Fenn voltál a molyon? Lehet, hogy figyeltük is egymást.:D

    VálaszTörlés
  14. Schrödinger voltam ott, azt hittem tudod. :D (Most már igen.) A legutóbbi balhé után jöttem el, bár akkor már nem voltam aktív tag.
    Nyelvtanulással kapcsolatban: igazából nem az éveket kell nézni hanem a belefektetett órákat. Az nekem egy-két nap kivételével minimum 6 óra/nap volt, így már azért szerintem érthetőbb a dolog, de azért köszönöm az elismerő szavakat. :) (Egyébként nem normális dolog ilyent csinálni, csak elvetemülteknek ajánlom.)

    VálaszTörlés
  15. Na, erre a jelenetre már emlékszem az Én nem félekből, de azt hiszem megérett ebből is egy újrázás :) A terveim? Sorolom, mit szeretnék még az idén (ez is olyan marhaság, na bumm, ha nem jön össze idén, akkor majd jövőre): befejezni az Átmeneti üresedést, folytatni a Vének háborúját és a Kenzie-Genaro sorozatot, Surik, Hideghegy, A történész (annyira nagydarab, hihetetlen súlya van :)), Távoli órák és az idén vásároltak, de még olvasatlanok, illetve a vcs-ről is jó lenne még a 12-ön túl mazsolázni. Majd januárban visszajövök ide és megnézem, hogy ebből mi vált valóra :)

    VálaszTörlés
  16. Zsófi: nem, nem tudtam, bocsi.:) A korábbi neved nem Cucuki volt? Mi nem figyeltük egymást, de vicomte-tal igen, úgyhogy néha láttam a frisseid.
    Akkor én is majdnem bedobtam a törölközőt, de néhány ember miatt maradtam.
    :D Sztem a szorgalom alapjáraton dicséretet érdemel, pláne, ha ilyen őrült tempóban nyomtad, munka mellett.

    Nikkincs: simán.:)
    Igen, hogy ha nem jön össze, akkor mi van, nem szovjet termelési rendszerről van szó.:D
    Szép terv.:D Inkább azt kívánom a teljesítés helyett, hogy jókat találj köztük, erősen annak nézem őket (főleg, mert egy részüket olvastam:D).
    Nálam van még két könyvtári (Madarak és Gyorslábú Achille), egy kölcsönkönyv (Átkozott balszerencse), kettő van a kis játékunkból (A rizs és a só évei; Őfelsége pincére voltam), és az már nem fog összejönni, de a VCs maradéka (13-mat olvastam eddig) és az idén, még olvasatlanok nálam is szerepelnek a tervben. Ja, meg lesz két reci.:D

    VálaszTörlés
  17. De az volt a korábbi nevem, remélem nem voltam túl idegesítő. :)
    Vicomte-nak nincs valami könyvesblogja? Olyan jó fantasy-kat szokott olvasni...

    Úúú én meg a szorgalom egy mondatban említve. :D Mostanában egyre biztosabb vagyok benne, hogy az összeset ami valaha volt feléltem, és mára már csak a mérhetetlen lustaság maradt. Látnod kellett volna amikor a mérlegképes könyvelő tanfolyam vizsgáira "tanultam", azt a szenvedést... kb. akkor bizonytalanodtam el abban is, hogy megyek-e mesterképzésre valaha. A következő alkalommal jelentkezhetnék, de a munka mellett iskolába járáshoz most nagyon nem fűlik hozzá a fogam.

    VálaszTörlés
  18. Zsófi: biztosan nem.:)
    Nincs, értékeléseket ír, de sztem azokat nem regisztráltként is el lehet olvasni.
    Az baromi fárasztó, a munka és a tanulás együtt, és gondolom levelezőre kellene menned, tehát a kevés szabadidőd egy nagyobb részét elvenné.

    VálaszTörlés
  19. Igen, levelezőre. Egy okj-s tanfolyamot még megcsinálok munka mellett, mert oda alig kell tanulni, de egy pénzügy szakot... Ráadásul ezt nekem is kéne fizetnem és így több mint egy millióba fog kerülni a két év. Most úgy vagyok vele, hogy ennyi pénzt/energiát másra is el tudok pazarolni.

    VálaszTörlés
  20. De mocsok drága:/ Ha nem érzel rá késztetést és/vagy nem létszükséglet megcsinálni, akkor inkább jobb, ha csapsz egy nagy nyaralást.:)

    VálaszTörlés
  21. Pont arra gondoltam. Skócia minimum egy hét.

    (Ettől függetlenül valamikor szeretnék egy mesterszakot elvégezni, de halaszthatom még bőven pár évet.)

    VálaszTörlés
  22. Jó ötlet.:)
    (Negyvenévesen is mehetsz mesterre.)

    VálaszTörlés
  23. Egyre jár az agyunk, épp skandináv posztban gondolkodom, igazából szerintem egy jópár hónapos piszkozat is hentereg valahol a blogspotomban... :)
    Kedves a kötészettől, hogy megtartották a címlapot, vágd ki szikével:D

    VálaszTörlés
  24. Hajrá, hamar megleszel vele.:)
    Nem is tudom, miért tartottam meg, még ollóval is kinyiszatolhattam volna onnan.

    VálaszTörlés