Két apró kis tény, amely miatt ilyen sokáig kerülgettem ezt a könyvet:
1. Totemizált alapmű;
2. A pasim kedvenc könyve.
És egy apró kis tény, amiért végre elolvastam:
1. A pasim, a gonosz, ezt javasolta nekem a kis játékunkban - olyan könyveket ajánlunk a többieknek elolvasásra, amelyeket a kezükbe nem vennének, pedig sanszos, hogy nekik is tetszene.
Nem volt több halogatás, találkoznom kellett őfelsége pincérével. Hálistennek a föld nem nyílt meg alattam (azaz tetszett), de hogy mit fogok róla írni, fogalmam nincs. Néhány könyvet baromi nehéz megfogni; átélem és befogadom a történetet, de nehéz róla komplett értékelést írni. Talán azért, mert annyira teljes és kompakt, hogy nehéz bármit hozzátennem vagy fecserésznem róla.
Azt hiszem, az sugárzik belőle, hogy az élet egyszerre gyönyörű és rettenetes. Olyan, mintha valaki leülne melléd egy kőpadra, valaki, akin láthatóan áthömpölygött az élet, és pár nagy lélegzetvételű monológban elhadarná neked, milyen dolgok estek meg vele.
Annyira fontos, milyen benyomások érik az embert, kikkel találkozik élete során - főleg egy gyerek esetében, aki mellett nincs egy állandó, bölcs felnőtt, hanem emberek garmadája firkálja tele a tiszta lapját, mint egy szállodai vendégkönyvet. Talán mind ilyenek vagyunk - a minket ért impressziók, tapasztalatok végtelen, aprólékos halmaza, a rádöbbenés, az öntudatra ébredés elementáris, szörnyű erejével. Mindenki megharcol saját magával. Tulajdonképpen végtelen állóháborút vívunk a tükörképünkkel.
Felszabadító érzés önmagamnak lenni, ismerni a létezésem határait, ugyanakkor tudatában lenni annak a lehetőségnek, hogy mindez változhat, de (remélhetőleg) nem úgy, hogy egyszer felriadva a pokolban találom magam. Nem szabad hagyni, hogy mások szemmértéke alapján becsüljük meg magunkat.
Nem akarok beállni a kezdő-és zárómondatot idéző értékelések közé, de itt befejezem, mert két napja kínlódok ezzel a pár sorral, és nálam a meddő küzdelemből nem születik sziporkázó értekezés.
Crossovers: az olvasás során kettő is eszembe jutott, egyrészt a Grand Budapest Hotel (és ebben is felbukkan a Thurn und Taxis család!), amely egy szállodai főpincér kalandjait meséli el roppant szerteágazóan, nagyon energikusan és fergeteges humorral, nálam valószínűleg az év filmje lesz. A másik összecsengés Vavyan Fable - tudom, hogy ciki, de nekem mééér' nem mondta senki, hogy a Fable könyveiben lévő "életszeretet" (vagy mi a fene) Hrabal hatását mutatja? Később beugrott egy lábjegyzet, amiben az ő neve szerepel, de előtte
Sorozat: Európa Zsebkönyvek
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1990
Ár: pár száz forinttól elérhető
Tudom, le kéne szoknom erről ("Nem szabad hagyni, hogy mások szemmértéke alapján becsüljük meg magunkat.") de kicsit szégyellem, hogy nem bírtam ezzel a könyvvel. Egyáltalán nem kötött le, meg előjött a tinikori problémám, hogy nincs benne gondolatjel:) Ha még nem próbálkoztam volna meg vele, most a bejegyzésed után tuti elolvasnám. Vicomte-nak ne mondd meg, de az egynegyedénél letettem...
VálaszTörlésNyugi, én annyira be voltam parázva, hogy háromnegyed évig halogattam az elolvasását.:) Könnyen beszélek, mert talán az a legnagyobb hibám, hogy mindent a "szívemre veszek", de attól, hogy valami alapműnek számít, nem kötelező, h mindenki imádja. Te pl. az Úton-t nagyon szeretted, sokan meg nem bírják.
VálaszTörlés(Pont én beszélek, aki nem tudja, mit írjon A marsiról, mert hiába szórakoztató meg minden, nem kötött le.)
Am, kitennéd az Odüsszeiás posztod újra? kisnimának kéne kedvet csinálni a könyvhöz, és az annyira jó lenne erre.
VálaszTörlésAz sajna nincs meg lementve:( Csak az export van meg a teljes blogról.
VálaszTörlésóh.:( az kár.
VálaszTörlésKatacita: Igazán nem vagyok fanatikus, még a kedvenc könyveimmel kapcsolatban sem. :)
VálaszTörlés