Fecnipost - Mesefanatik

Ez az egyik új műfajom. A mesék.:D Nem olvasom őket olyan veszett mennyiségben, különösebben nem kutakodok utánuk, de néha annyira jólesik egy-egy ilyen kis semmi történetet elolvasni, hogy hihetetlen.
Látnotok kellene (vagy inkább nem), ahogy a két nagyon felnőtt Nokedli és Amadea a könyvtár gyerekrészlegén turkál, és puffog, hogy az Aranyhaj már megint nincs benn, és ugyan hova dugták az Egy kupac kuflit. Úristen, mindketten közelebb vagyunk a harminchoz, mint a húszhoz.:D Én könyvtárosi segítséget sem restellek igénybe venni, becsületükre legyen mondva, az újpesti Fszek-szekcióban mindenki nagyon kedves és még csak fojtottan se rázza őket a röhögés.

Sven Nordqvist: Amikor Findusz kicsi volt és eltűnt - nekem miért nem mondta senki, hogy Findusz egy kismacska? Egy imádnivaló, zöld csíkos nadrágos-sapis kismacska? Ide nekem az össszes Finduszt! Meg a muklákat!

Alexander Steffensmeier: Liza leselkedik - asszem, ez inkább lapozó, a szöveg csak pár soros minden oldalon, de így is vicces (nincsenek nagy igényeim mesék terén:D). Liza nem kutya, hanem tehén - amikor elhangzott az a felkiáltás, hogy "Te buta tehén!", nagyon röhögtem -, aki halálra rémíti a postást. Láttam elég tehenet közelről, úgyhogy tuti hogy ha engem ijesztgetni egy, a franc hordaná oda ki a leveleket, az biztos.

Ursula Jones: Szépség és a Szörnyeteg - nem volt olyan tartalmas, mint A királykisasszony, akinek nem volt birodalma, de legalább szép, lapozgatnivaló mesekönyv, imádom Sarah Gibb rajzait. És már megjelent A királykisasszony, aki nem mehetett el a bálba! És van benne egy Gotfried nevű macska!:)

Vincent Cuvellier: Emil denevért szeretne - epic mese, Lackfi János rímes magyarításával, annyira jó!:) Emil egy égetnivalóan eleven kölyök, olyan, mint Kázmér. A végső poén zseniális.

Vincent Cuvellier: Emil láthatatlan - ha már ott volt előttünk, Nitával ezt is elolvastuk. Remélem, a többi Emilt is kiadják, imádnivaló ez a kölyök.

Werner Holzwarth: Mese a vakondról, aki tudni akarta, hogy ki csinált a fejére - a pécsi nyaralás alkalmával lapoztam végig a helyi Szandiban. Hihi.:D

Jill Tomlinson: A pingvin, aki mindenre kíváncsi volt - hármat olvastam JT megjelent meséi közül, már csak a gorillás van hátra. Ottó nagyon cuki kis pingvin, örülök, hogy nem ette meg egy bálna mondjuk. Huh.
Ja, és a könyvtárosok ismét nem röhögtek ki, a kedvenc nénim a legnagyobb természetességgel mondta, hogy és akkor még nálam van a kíváncsi pingvin. Így van, kérem.

Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) - a nagy kedvencem a listáról, bár egyetértek Gabye-val, inkább felnőtteknek való gyagya mese, és a gyagyát a lehető legpozitívabban értem. Annyira tetszett, hogy amikor Nokedli is elolvasta a könyvtárban, ismét bele-beleolvasgattam.

Dóka Péter: A kék hajú lány - azért ez fájt egy kicsit. Fájt, de szükség van az ilyen történetekre, amik érthetően elmesélik a nem habos-babos dolgokat. Lakatos István illusztrációi nagyon passzoltak a sorokhoz, úú, emlékeztek az orvosi rendelők narancssárga, műanyag székeire? Na, még az is benne van. Igazi magyar mese.

Jill Tomlinson: A cica, aki haza akart menni - neem, nem ez volt a kedvencem JT meséi közül, ne is ábrándozzatok arról, hogy kitaláljátok. De nagyon bírtam Szuzit, aki hőlégballonnal kerül át Angliába, tisztára meghatódtam, mennyire szeretne hazajutni a gazdáihoz. Sémmoááá, basszus.:))

Dániel András: Egy kupac kufli - na, ez már inkább gyerekeknek való (nem mintha értenék a témához). De Nokedlivel haláljól szórakoztunk ezeken a kis lényeken.:) És minden oldalon van egy repülő a lap jobb vagy bal felső sarkában! És feltűnik Imikém, a bádognyúl!

Rob Scotton: Russell, a bárány - édi lapozó, biztos jól betölti a szerepét, mi inkább a rajzokon röhögtünk.

Borsos J. Gyöngyi: Macskamesék - ott hevert az egyik asztalon, szerintem teljesen érthető, hogy ezt el kellett olvasnom. Kár, hogy nem írtam ki néhány idézetet. Éljenek a macskák!

Jill Tomlinson: A bagoly, aki félt a sötétben - ez volt a kedvencem Tomlinsontól, a bagoly szülőknek nagyon jó a humora, és van benne egy fekete macska is, Orion!
Amúgy tetszenek Anna Laura Cantone rajzai, de mi az a kényszer nála, hogy mindenkinek hatalmas ormányt rajzol? Még Orionnak is, holott mindenki tudja, hogy a macskáknak van a legédesebb, legpirinyóbb orra a világon?

Hű, milyen sok mese.