A hang és a téboly

"»Ha megjelenéséhez stílushasonlatot keresek, legközelebbi példaként a trecento sienai mestereit említhetem: minden pillanatban szögletes volt és elegáns, méltóságteljes és választékos, törékenységét árnyalatnyi reneszánsz nagyság övezte - Raffaello és Correggio édessége és lágysága nélkül. Viselkedésében a legkülönösebb módon keveredett az emelkedettség és az esetlenség. Képzeljünk el egy Simone Martini-madonnát, amint éppen elhessenti az angyalt, hogy végre cigarettát sodorhasson magának, vagy négy mérföldes hegyi túrára induljon...«"
(Quentin Bell leírása nagynénjéről)

Bécsy Ágnes: Virginia Woolf világa

Régóta húztam ennek a könyvnek (a 2016-os év első könyvének) az értékelését - meg is lett a böjtje, a részletgazdag ismeret fele (juj) kihullott a fejemből, legalábbis érzésre. K - küzdelmes vajúdás lesz, nem túl impozáns eredménnyel.

Aki életrajzra számít, az inkább Alexandra Harris: Virginia Woolfját lapozza fel, hasonlóan részletes és érdekfeszítő, kicsit úgy érzem, egymás ikerpárja a két könyv. Bécsy Ágnes az életrajzi elemeket csak akkor használja fel, ha feltétlenül szükséges; az ő elemzésének tárgya tényleg VW világa, az őt ért hatások, benyomások kincsestára, műveinek részletes ismertetése, a kritikához való hozzáállása - és a kritika hozzáállása őhozzá -, kézikönyv, kulcs az írónő regényeihez. Biztos, hogy mankóként elő fogom kapni, amint ráveszem magam, hogy ismét Virginia Woolfot olvassak.

"A reggeli óra másfajta olvasást kíván. Ez nem a fosztogatás és a turkálás ideje, a félig csukott szemmel sikló hajóutaké. Most olyasmi kell, ami körülrajzolt és tiszta,úgy metszették, hogy felfogja a fényt, kemény, mint a drágakő vagy a szikla, benne az emberi tapasztalás pecsétje, és mégis, akár a tiszta drágakő, őrzi a tüzet, mely a szívünkben hol fennen lobog, hol hamvába roskad."

Talán hihetetlennek tűnik, de akkoriban, a későviktoriánus korban Virginia - és vele a bohém Bloomsbury-kör - viselkedése, világlátása és később a művei is lázadók voltak; kezdve onnan, hogy kötetlen vitaesteket tartottak, a keresztnevükön szólították egymást, azon keresztül, hogy Virginia egy nincstelen zsidóval kötött házasságot, hogy nő létére komolyan foglalkozott az írással, és nem nőiesen érzékeny, zaklatott érzelmekkel kitömködött levélregényeket írogatott, odáig, hogy felrúga az angol regény látszatrealizmusát. Olyannak tűnik ez a nő, mint aki szivacsként magába szívott minden információt, érzést, amit önmaga és a körülötte lévőkön keresztül tapasztalt, aztán szépen elrendezte a maga alkotta fogalmi rendszerben. Jó érzés volt olvasni, mik alakították a stílusát (mintha egy lépéssel előtte járnék, haha), mint az orosz realista nagyregény, a posztimpresszionista festészet és William James tudatfolyam-technikája (na, Virginia, ezt, ha akarnád, se tudnád letagadni) stb.
Lehet, hogy hülyeség volt a Virginia Woolf világát a regényei előtt olvasni, de önsorsrontó módon imádok cikkcakkban haladni. Bécsy ezt alaposan megtorolta: úgy vág bele a regényértelmezés sűrűjébe, mint egy konyhásnéni húsosan rengő karja, az agyam majd' szétrobbant, mert régen olvastam szakszöveget. Valósággal fellélegeztem, amikor kicsinyég könnyebb területre értünk, mondjuk a szilárd/ferde torony vagy a VW egész életén végigbillegő lepke motívum újabb állomásához.
Roppant büszke voltam magam és fellélegeztem, amikor befejeztem a könyvet. Valamiért előtört belőlem a késztetés, hogy idén több életrajzot, elemzést, naplót, irodalomhoz kapcsolódó non-fictiont olvassak, Bécsy ideális, elkötelezett kezdésnek tűnt a projekthez. Valószínűleg kevesen fogják elolvasni ezt a késő esti habogást [mármint a postot, nem a kötetet], de aki idáig eljutott, azt valószínűleg érdekli Virginia Woolf (netán rettenetesen unatkozik), és neki(k) meleg szívvel ajánlom ezt az alapos elemzést, ami biztos bázistudást biztosít Woolf megértéséhez és átérzéséhez.

Kiadó: Európa
Sorozat: Írók világa
Kiadás éve:1980
Ár: kb. 1500 Ft-tól elérhető