Könyvek, amiket várok

Habár idén még csak két könyvet szereztem be, ez nem jelenti azt, hogy nem várom néhány új regény megjelenését.

A fantasy műfajjal elég gyalázatos a viszonyom; a varázslóiskolás, hagyományos, epic és high fantasy [néhány szó valószínűleg egy regénytípust jelöl:D] nem elégít ki, pontosabban untat - óriási lelki tusakodást okoz, hogy fogom így befejezni A Jég és Tűz Dalát, ami hatalmas élmény volt anno -, ezért igyekszem a fogamra való, összetettebb műveket keresni. Ebben általában Hanna a vezércsillagom, aki ugye jelenleg a Gabo SFF részlegén tevékenykedik. A kiadó fantasztikus szekciója idén két olyan könyvet is bejelentett már (asszem, Valentére hiába várok), ami megdobogtatta a szívem.

Naomi Novik: Uprooted (Rengeteg) - Novikkal az Őfelsége sárkánya kapcsán ismerkedtem meg. A viszonyunk 2009 óta stagnál, mert szerettem olvasni, de nem annyira, hogy akarjam folytatni. Az Uprooted viszont... gonosz erdőség szerepel benne, amelynek célja az emberek elpusztítása; szívósan tör előle, falvakat zabál fel, megőrjíti az embereket, a háziállatokat szörnyeteggé változtatja. Egy ilyen ötletre én csak nyálzani tudok, nem buzog túl a fantáziám -mint mondjuk a Bűvölet kapcsán, amit Valente-módon sötét történetnek reméltem, aztán cuki-vicces mesét kaptam. Reményeim szerint a lengyel-litván származású, korábban informatikusként dolgozó írónő a kelet-európai mesekincs legjavát is belepakolta a regényébe a saját szájíze szerint, azaz... gonoszan, sötéten, ellenállhatatlanul. Kicsit sincs Valente-hiányom, á, dehogy.
A regény Könyvfesztiválra érkezik, bővebben az SFmag oldalán olvashattok róla.

Emily St. John Mandel: Station Eleven (Tizenegyes állomás) - Emily St. John Mandel. Micsoda gyönyörű, gyönyörű név! A személyesnév-fixáltságomon túl azért érdekel a könyv, mert poszt-apokaliptikus szépirodalmi regénynek tűnik, szerepet kap benne Shakespeare Lear királya, és mert a kiadó szerint "a Station Eleven gyönyörű, lírai könyv a művészet emberek életére gyakorolt hatásáról és értékéről, amely az apokalipszis után sem veszít fontosságából."

Hopp, most jut eszembe, a Tizenegyes állomás nem az SFF-sorozaton belül jelenik meg, de ez igazából nem számít. A lényeg, hogy a Könyvfeszten már ő is elérhető lesz.

Ian McDonald: Luna - New Moon - Holdon játszódó "maffiaregény", amelyben öt domináns, nagy hatalmú család intrikál, és "ahol a levegőnek,víznek, szénnek és információnak egyaránt ára van." Ennyi és Hanna értékelése alapján érdekel.
A 2016-os rátekintő postból azt vettem ki rendkívüli szövegértési képességeimmel, hogy nem Könyvfesztre jön, ami azért jó, mert marad idő pénzt gyűjteni és kenyeret venni. Vagy nem?

Lauren Beukes: Broken Monsters (Torzók) - thriller, mint a Tündöklő lányok. Az utóbbi egy bizonyos jelenetét éppen a buszon sikerült elolvasni, és lányos zavaromban nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy hányjak. Szóval kell a Torzók, ami szintén Könyvfesztre jön. Nem lesz kenyér.






Van köztük egy férfi szerző, egy árva szava nem lehet senkinek. Nem tudom, a kiadó zúzós űroperái miért nem érdekelnek, de ez még változhat.

Nagyon szeretném, ha az Agave idén kiadná az Ílion folytatását, az Olympost, mielőtt elfelejtem az összes szereplő és kütyü nevét, hogy mikor mi történt, mi a logoszféra, kicsoda Prospero, melyik akháj hős melyik trószt hányta kardélre, a többi protogörög törzsről nem is beszélve. Igen, tudom, kapjam be.
[Még egy férfi, piha! - Igyekszem beépíteni a szókincsembe a "pihá"-t, amivel nem hiszem, hogy olvasmányaimon kívül találkoztam volna - kivéve a finn nyelvet -, de Hektór olyan aranyosan ordibálja a szekéren rázkódva, hogy muszáj. Már amennyire egy antik barbár hős arrogáns disznót aranyosnak lehet nevezni.]

A többi kiadó nem olyan kommunikatív, mint a Gabo, úgyhogy következik a nagyrészt uncsi felsorolás.

Donna Tartt: The Goldfinch (Aranpinty) - A tavalyi év egyik legjobb élménye volt A titkos történet, ezért nagyon remélem, hogy az Aranypinty idén tarolni fog nálam vagy engem.
Megjelenés: 2016. ősz

Eleanor Cutton: The Luminaries (Fényességek - Micsodaaaa?!!!) - az Európa adja ki, a fene tudja, mikor.

Carlos Ruiz Zafón: Marina - szintén. Remélem, nem 2017 lesz belőle és nem olyan gyermeteg borítója lesz, mint A szél árnyékának.
(Eztezteztakarom!!!)

Kate Atkinson: Life After Life - a Geopen mélyen hallgat erről a regényről, remélhetőleg nem azért, mert az S. és a nem éppen fényesen muzsikáló Menj, állíts őrt! elvitte a büdzséjét. És még Harper Lee is meghalt.

Dennis Lehane: Live by Night - egy pöttynyi szarkasztikus megjegyzést nem teszek, csak porolja le az Agave Lehane-t. És szeressék az emberek, mert a sok YA-val és pornóval ellentétben...de, azt mondtam, hogy nem teszek SzM-et.

Robert Galbraith: Career of Evil - gyanúsan nagy a csend a non-sff Gabónál. Legalább annyira rágom érte a küszöböt, mint Lehane-ért. Sznob krimirajongó, körömpingáló mizantróp vagyok.
Megjelenés: Könyvfesztivál (jeeee!!!)







Ti milyen könyveket vártok idén?