Nyomi a lábam

- Akkor most megnézzük, hogyan futsz. Vedd fel ezt a cipőt, légy szíves, és tűrd fel a lábszáradon a nadrágot.
- Tessék?! Mmost?! - Dadogtam, miközben a bakancsomat rángattam le. Párhuzamosan futottak a fejemben azok a gondolatok, hogy Istenem, de jó, hogy tegnap epiláltam a lábam, és Köszönöm, Istenem, hogy nem voltam lusta bekenni, és De jó, hogy nem a skinny farmert vettem fel [előbbi: Yves Rocher vaníliás testápoló - majdnem annyit ér, mint halottnak a csók, de állati jó és tartós illata van]. Továbbá: az összes piacos és öreg bácsi engem fog bámulni, miközben oda-vissza futkározok az emeleten?
Nem, a bácsik a seggemet bámulták, de ezt szerencsére nem láttam.

Ez szombat reggel történt az egyik futósboltban, ill. előtte. Néhányszor említettem, hogy szoktam futkorászni - amely postokat mélységes kommentcsönd fogadja -, amelyet nagyon megkeserít egy furcsa, lábfejtől combig ívelő lábgörcs. Nem fáj, inkább viszket, és kifelé rángatja a lábfejemet, már előre félek tőle. Magnéziumhiány nem okozhatja, mert már rendszeresen szedek tablettát és fogyasztok pluszos vizet, maradt a cipő. Az edzős lábbelijeim a pasim levetett sportcipői, aki neutrális futó, mi pedig felületes ránézésre azt állapítottuk meg, hogy szupinál (milyen állataranyos szó!) vagyok, azaz a lábfejeim kifelé dőlnek vagy mi. Tehát, nem jó a cipő, nézzünk újat.
A boltba egyedül mentem be, mert a nálunk megszálló sztimi53 vészesen közel járt az otthonunkhoz, és nem kellett volna egy órát az utcán várakoztatni, ezért a kedves kezébe nyomtam az Ikeás, üvegburás tortatartót, ő pedig futott az éppen beparkoló buszhoz. Utólag visszagondolva jobb is, hogy nem volt ott a Spuriban - nem szeretem, ha futás közben néznek, pontosabban szégyenlős vagyok, csak az edzőtermi nem-figyelemhez vagyok szokva. Hála az égnek nem egy szuperizmos, két-óra-alatt-lefutom-a-maratont-ebben-a-menő-szerkóban - alkalmazott volt ott, hanem egy kedves nő, aki szebbnél szebb kényelmesebbnél kényelmesebb adogatott a kezembe, ennél jobban már csak egy Tamaris csizmának örültem volna, de, valljuk be, futás szempontjából jobb volt a Saucony és a Nike.
Az első diagnózis az, hogy nekem neutrális lábaim vannak (nem vagyok aranyos szupinál, brühühü), aminek örüljek, mert tök jó, csak a jobb lábam befelé dől, amitől olyan letargiába estem, hogy alig vettem valamit a piacon. Ma persze nem mentünk el edzeni, nehogy már még jobban leterheljem a nyomi lábam, még elromlik az egész.

Hétvégén van-volt továbbá vérre menő, begőzölt társasparti, migrén, Bow Good God körömlakk, de mindent a maga idejében. Ja, péntek este befejeztem az Íliont és azóta nem kezdtem el semmit, mert tényleg nem volt rá időm.