Mindenki hunyja be a szemét!

És csak a beauty content-mániások hagyják nyitva, mert manikűrös - egész pontosan nyomdázós - post következik. Lehet szidni, köpködni, szemet forgatni (de nem fog érdekelni), a szökőévente párszor előforduló körmös/ego/kajás postokért nem indítok külön blogot.

Mindig szerettem a körmömet pingálni: gyerekkoromban rendre elszörnyedtek a tanítónénik, amiért pici lila körmökkel szaladgáltam - anya csak annyit szeretett volna, hogy megerősödjenek, nem mini szépségkirálynőt akart belőlem faragni. Tehát mondhatjuk, hogy a csillogó löttyök iránti szenvedélyem igen korán kezdődött.
Tizenéves korom elején ismerkedtem meg a Konad nyomdázóval; a mánia négy-öt lakkig és lemezig terjedt, utána szépen elenyészett, de a készletet megtartottam, hátha egyszer kedvet kapok hozzá. Valószínűleg anno bölcsebb voltam, mint most, amikor a régi hobbi kb. tíz év elteltével gejzírként tört fel a lelkem rózsaszín (vagymineknevezzem) feléből.
Többször említettem, hogy Nitának köszönhetően - ezt még nagyon sokszor fel fogom neki emlegetni - megismerkedtem a Nailland intézményével, ahol többek között nyomdázós dolgokat is árulnak, meg mindenféle körmös szörnyűséget. Mostanáig sikerült kizárni a tudatomból a nyomdázást, ennél jobban a lovaknál alkalmazott szemellenzővel se működött volna.
Á, és ne higgyétek, hogy ezek az újmódi - ill. nem tudom, mennyire újmódi, nekem azok - nyomdalemezek meg lakkok olyanok, mint régen, vagy amit 300 Ft-ért dobálnak utánad a Roszmanban meg a Déemben. Ohh, nem. Van olyan fedőlakk, ami tényleg két perc alatt megszárad, hőre sötétülő csoda, meg olyan csillogó vacak, hogy szó szerint megfájdul tőle a szemed. A nyomdalemezek sem kis virágot meg madárkát ábrázolnak, hanem az egész körmöt beterítő mindenféle mintákat (és akkorák, mint egy nagyobbacska telefon, a Moyráét alig érem át egy kézzel), és, hát... gyönyörűek, na.
Szerencsére Nitának néha sikerül valamennyit visszaadnom azért, amiért a felszínre hozta a régi függőségem, és múlt pénteken letaroltuk a Moyra boltját a Ferenc körúton [ami szombaton nincs nyitva - nehogy valaki bakot lőjön, mint én...]. Ill. én már előtte bűnöztem, a Nailland standjánál a Westendben vettem egy csontfehér - sima fehér nem volt már, hiánycikk, de annyira még nem gőzöltem be, hogy ilyen hajszálnyi különbségek számítsanak - Mundo de Unas [megőrülök ezektől a nevektől] mini nyomdalakkot meg egy lemezt. Nyomdázót nem vettem a régi Konad miatt, a lehúzó szerintem felesleges, egy nélkülözhető plasztikkártya is megteszi.

A képek a második nyomdás manikűrről készültek, az első nem lett igazán szép, rondának találtam a piros alapon fehér tapétamintát, de kísérletezésnek jó volt.
A fehér Mundo + Konad páros nagyszerűen teljesít; a lakknak tényleg van némi szaga (khm, melyiknek nincs...), engem a hígítóra emlékeztet és szerintem tök jó, de én képregényeket is szeretek szaglászni, a bútor-és festékboltokban meg valósággal lifegnek az orrcimpáim.
A fekete Moyra lakk viszont csak kínkeservvel működött, izomból bele kellett nyomnom a fejet a lemez barázdáiba, hogy feltapadjon a minta. Bezzeg a maradék nem jött le egy laza kapargatással, mint a fehér Mundo, az acetonos törölgetés után meg pláne nem ment a következő kör, ezért némi vízzel lemostam, papírtörlővel megszárogattam és lepiszkáltam róla a szöszöket. A hecc kedvéért a jobb kisujjam körmére a fehér Mundóval nyomdáztam egy tintatartót, azzal ismét nem volt gond.
Nem tudom eldönteni, hogy én csinálok valamit rosszul (de nem hiszem), vagy a Konad nyomdázó nem kompatibilis a Moyra lakkal. Majd eldöntöm, hogy melyik megoldást választom, de nem szeretnék a lakkról lemondani, mert egy aranyszínűt is vettem és nem akarom őket érintetlenül parkoltatni az éjjeliszekrény fiókjában.
Nyomdaalapnak az A-England Cathyjét használtam, ami szó szerint hófehér, tehát van benne egy pici Fairy Dustját, ami egy aprószemű, atomcsillogó holókat tartalmazó fedőlakk. Lehet, hogy legközelebb az alapra kenek egy adag fedőlakkot, mert anélkül rém hosszú a száradási idő - úgy értem, amíg erősen rányomhatunk egy nyomdázót -, és amikor az ember ül, körülötte a fél asztalt elborító kupi, lakkok, zsepik, vattakorongok, nyomdás szarok, és a levegőt áthatja a jó kis aceton-és hígítószag, akkor annyira nem türelmes. Szóval legközelebb megy rá a Séche Vite, ami az egyik legjobb lakk a világon, ha írok egy must have-nail polishes - postot, ő és a Fairy Dust tuti, hogy benne lesznek.

szürkés árnyalat és némi holo csillogás, amit kevésnek találtam, ezért ráeresztettem a China Glaze
A gyűrűsujjaimon nem elpancsoltam a lakkot, hanem direkt ilyen (azaz, kicsit elpancsoltam, de kicsire nem adunk). A Chine Glaze There's Snow One Like You-ját kentem fel, hihetetlenül extrém lakk, mintha hó esett volna a körmeimre. Sajnos kicsit már besűrűsödött és nehezen száradt, ezért kenődött el. Ő is kapott Fairy Dustot, és a Golden Rose nagy, ezüstpelyhes lakkját, meg egy réteg fedőt. Kísérleti jellegű dolog volt, na - a Snow One inkább önmagában mutat jól, mert a további átlátszó rétegek tompították a textúráját. Önmagában viszont rémesen pattogzik. Aki szereti az ilyesmit, a Naillandnél most féláron megveheti, 745 Ft-ot még így is megér.

Nem tudom, mit írjak az "összességében"-részhez - mert a követőim fele valószínűleg leiratkozik:D -, jó volt ismét nyomdázni, nagyon szép manikűröket lehet vele készíteni, és kis utánaolvasással meg lehet előzni, hogy horribilis összegekbe kerüljön, sőt, sok normál lakk is alkalmas a nyomdázásra, a lényeg, hogy sűrű legyen. Kísérletezni kell. Nem mellesleg nagyon jól feldobja a már megunt lakkokat. És amíg szárad, addig lehet egy kicsit olvasni.:D

Ui.: Tudom, hogy a képek minősége nem kevés kívánnivalót hagy maga után, de nem volt több időnk és sose írtam még kifejezetten manikűrös postot (ha jól emlékszem...). Este fogtunk hozzá, villanyfényben - talán mondanom se kell, hogy természetes fényre mennyire nem volt esélyem -, háttér a nappali padlója, az első képnél bekandikál a könyvespolc lába. Majd igyekszem ezen javítani, de agyonretusált fotókat nem tudok és nem is akarok produkálni, ezért linkeltem a lakkoknál olyan képeket, amelyek szerintem a valóságnak megfelelnek, és nem ledfényben szikrázókat, mert nem kislámpával a kezünkön járkálunk.
Ui2.: Ja, a lakás. A költözésről (még) nem írtam, meg hogy milyen az új otthonunk - lehet, hogy fogok, egyelőre túl személyesnek érzem.